Az utóbbi hetekben gyökeres változásoknak lehetünk szemtanúi a nemzetközi politika színterén, ami elsősorban Donald Trump november elején történt újraválasztásának tudható be az amerikai elnöki tisztségben. Ennek egyik közvetett következményeként a már huzamosabb ideje tartó marakodást követően nemrégiben felbomlott az eddigiekben Németországot kormányzó Szociáldemokrata Párt (SDP, piros), a Német Szabaddemokrata Párt (FDP, sárga) és a Zöldek által alkotott közlekedési lámpának nevezett koalíció. A mintegy három évvel ezelőtt létrejött pártszövetség kezdetben a Haladás koalíciójának nevezte magát. A szükséges reformok és haladást előmozdító lépések nagyrészt elmaradtak, hiszen egyrészt a pártkoalíció tagjainak alapfilozófiája nagyban eltér egymástól, másrészt pedig a koronavírus-járvány utóhatásai, valamint az orosz–ukrán háború is akadályozta a tervek megvalósítását. A német gazdaság recesszióba került, hiszen az orosz gázszállítások leállásának, amit a méregdrága és főként amerikai cseppfolyós gázzal igyekeznek pótolni, az lett a következménye, hogy a német vegyipari gyárak jórészt csökkentették termelésüket, a telephelyeiket pedig az Egyesült Államokba vagy Kínába helyezték át. Emellett a Bundeswehr korszerűsítésére vonatkozó tervek sem valósulhattak meg az elképzeléseknek megfelelően, amely célra százmilliárd eurót irányoztak elő. Emellett a téves migrációs politikai következményei is, mint a társadalmi integráció problematikája, szintén gondot jelent az országnak. Mindezzel szemben csak olyan „haladást hozó” döntéseket sikerült meghozni, mint a könnyű drogok legalizálása.
A német politikai válság azonban már nem új keletű, hiszen huzamos ideje folyik a vita a jövő évi gazdasági irányvonal meghatározásáról, ugyanis menetrend szerint 2025 szeptemberében kellett volna megtartani a választásokat. Ennek megfelelően a hatalmi koalíció pártjai is előhozakodtak a gazdaság- és költségvetési politikai irányvonalra vonatkozó terveikkel, amelyek közül az FDP elképzelései tértek el a leginkább. Az elhúzódó vitatkozás eredményeként Olaf Scholz magához ragadta a kezdeményezést és még november elején menesztette Christian Linder pénzügyminisztert, aki egyúttal a liberális FDP elnöke is.
A döntés hatására az FDP visszahívta minden miniszterét a kormányból, így lényegében a hárompárti koalíció felbomlott, elvesztette parlamenti többségét, ezért előrehozott választásokra lesz szükség. Olaf Scholz azonnal kijelentette, hogy a bizalmi szavazást nem hajlandó január közepe előtt kijelölni, és mivel beszédében az Ukrajnának nyújtandó támogatás szükségességét többször is hangoztatta, párhuzamot lehet vonni az amerikai elnökválasztás eredményével. A kancellár ugyanis vélhetően még Trump január 20-ai beiktatását megelőzően a német költségvetésből biztosítani szeretné az Ukrajna támogatására szánt anyagi forrásokat. Az eredeti tervekkel szemben azonban a nagypártok végül egyességre jutottak, így a bizalmi szavazást december 16-án tartják meg, és amennyiben a kabinet nem kapja meg a kellő többséget, akkor a kancellár február 23-ára tehet javaslatot Frank-Walter Steinmeier államfőnek az előrehozott parlamenti választások kiírására. A német kancellár helyes és elkerülhetetlen lépésnek nevezte a menesztésre vonatkozó döntését, majd arra kérte a parlamenti pártokat, hogy olyan törvényeket hozzanak az előrehozott választásokig fennmaradó időszakban, amelyek az ország érdekében állnak. Ilyen például a gyermeknevelési támogatás növeléséről szóló javaslat is.
Most tehát az a legégetőbb kérdés, hogy az Európa egyik vezető hatalmának politikai és mondhatni gazdasági válsága is, milyen hatással lesz az EU-ra a közeljövőben. Nem könnyíti meg az unió helyzetét az új Trump-kormányzat vélhetően protekcionista gazdaságpolitikája, a belső ellentétek, az ukrajnai háború és a Kínával amúgy sem felhőtlen viszony. Mindezen tényezők figyelembevételével égetően fontos lesz a februári előrehozott parlamenti választások végkimenetele, ugyanis az EU-nak most erős Németországra lenne szüksége.
Nyitókép: AP via Beta
