A nyugdíjas évekre gyakran mint a hosszú, ledolgozott munkaévek utáni jól megérdemelt pihenésre gondolunk, amikor az ember végre a barátainak, a hobbijának meg az unokáinak szentelheti az idejét. Lelki szemeink előtt már látjuk is a tésztát gyúró nagymamát, akihez nemsokára megérkeznek a gyerekek, hogy kártyázzanak, kertészkedjenek, vagy legalábbis legyen, aki elkényezteti őket; meg a pipázó, újságot böngésző nagytatát, aki minden idejét a műhelyben tölti, és szebbnél szebb munkadarabok kerülnek ki a keze alól.
A valóságban azonban sokan az életük értelmét veszítik el azzal, hogy már nem kell nap mint nap munkába járniuk. Nem érzik, hogy hasznosan töltenék az idejüket, fölöslegesnek és pótolhatónak gondolják magukat, tulajdonképpen egyfajta gyászfolyamat játszódik le bennük annak kapcsán, hogy nem járnak többé dolgozni. Minden bizonnyal ez az egyik oka annak, hogy sok idős ember a nyugdíj mellett is munkát vállal. Ők valószínűleg úgy érzik, hogy a munka az életük része: fontos része az énképüknek, hogy hasznos, dolgozó emberek, szeretik a felelősséggel járó elfoglaltságot, örülnek, hogy aktívan tölthetik idős napjaikat. A nyugdíjba vonulás után sokan nehezen találják meg a helyüket, az évtizedeken át kialakult rutin megszűnése pedig elkedvetleníti és összezavarja őket. „Amíg bírom, csinálom!” – mondják sokan, és valóban törekednek a magas színvonalú munkavégzésre.
Mások a társaságot nem adják föl szívesen. A jó munkahelyi közösség, a rendszeres lehetőség a társas kapcsolatok ápolására nagyon erős érv lehet a nyugdíjasok munkavállalása mellett, hiszen számos kutatásból tudhatjuk, hogy az idősek gyakran elmagányosodnak, társas kapcsolataik lassan elkopnak. A munkába járás lehetőséget biztosít a társas érintkezésre, arra, hogy beszélgessünk egymással, kapcsolódjunk egymáshoz, ezáltal pedig csökkenti az időskori elszigeteltség érzését.
Nem elhanyagolható persze azok aránya sem, akik a megélhetésért dolgoznak. A pénzügyi helyzet és az egyre csak emelkedő árak sokak számára nem teszik lehetővé, hogy pihenésre szánják a nyugdíjas éveiket. Vannak, akiknek valóban a megélhetése forog kockán, és munka nélkül nem tudnák fedezni az élelmiszer-, a gyógyszer- vagy a rezsiköltségeket, mások pedig az eddig megszokott életszínvonalukat szeretnék megőrizni. Utóbbi esetben persze a legtöbben mérlegelnek: megéri-e nekik a munkavállalás pusztán az anyagi kényelem kedvéért, nyernek-e esetleg valami mást is a munkavégzés által, mint a fizetés? Ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról sem, akik nem elsősorban saját maguk, inkább a családjuk miatt vállalnak munkát, hogy ezzel segítsék a gyerekeiket, unokáikat.
A másik oldalról nézve az sem elhanyagolható szempont, hogy egyes gazdasági szektorokban olyan mértékű a munkaerőhiány, hogy a munkáltatók egyre inkább számítanak az idősek szerepvállalására. Nemcsak azért, mert a tudásuk és a tapasztalatuk egyes esetekben pótolhatatlan, hanem néha azért is, mert egész egyszerűen nincs más, aki elvégezné a munkát. Így történhet meg, hogy sok helyen a nyugdíjas munkavállalók jelentik a megoldást a munkaerőhiányra.
Ebből talán naivan levonhatnánk a következtetést, hogy a nyugdíjasok könnyen találhatnak maguknak megfelelő munkát, ha akarnak, de valójában azért sejtjük, hogy nem mindenki számára problémamentes ez az út. Egyrészt a munkaerőhiány nem minden szektort érint, másrészt a helyi munkaerőpiac nem a részmunka vagy a rugalmas munkaidő lehetőségéről híres. Az időskori munkavégzésnek megvannak a maga nehézségei, hiszen egy nyugdíjas embernek sem a fizikai, sem a mentális állapota nem olyan, mint harmincéves korában, ahogy a társadalmi hozzáállás és az előítéletek is megnehezíthetik a nyugdíj melletti munkavégzést.
Vannak, akik idősebb korukban is jó fizikai állapotban vannak, de sokak számára a munkavégzés megterhelést jelent. Az évek során felhalmozódó mozgásszervi problémák, a csökkenő energiaszint vagy az egyre lassabb regenerálódás mind olyan tényezők, amelyek miatt a nyugdíjasok nem minden munkakörben tudnak helytállni, vagy legalábbis nem olyan szinten, mint egy-két évtizeddel korábban. A kérdés az, hogy a munkáltatók hajlandóak-e figyelembe venni mindezt, és biztosítanak-e számukra olyan munkafeltételeket, mint a rugalmas munkaidő vagy a kevésbé megterhelő feladatok.
A másik nagy akadály a munkáltatók hozzáállása. Bár vitathatatlan, hogy az idős munkavállalók tapasztalata és rutinja egyedülálló, a nyugdíjasokat még mindig sokszor éri hátrányos megkülönböztetés a munka világában. Általánosságban elmondható, hogy nagyon nehéz megtalálni azt a munkahelyet, ahol nemcsak a munkáltató számára hajtjuk az anyagi hasznot, hanem mi magunk is hasznosnak érezhetjük magunkat, izgalmas kihívásokkal küzdhetünk meg, kielégíthetjük a társas igényeinket, és megkereshetjük a mindennapi életünkhöz szükséges pénzt, ez a nehézség pedig csak fokozódik azok esetében, akik nyugdíjasként szeretnének munkát vállalni.
Mindezek fényében nemcsak az a kérdés, hogy miért dolgoznak sokan nyugdíj mellett, hanem az is, hogy mennyire adottak számukra ehhez a megfelelő feltételek. Az már világosan látszik, hogy az otthon unatkozó nagyszülők sztereotípiája lassan múlttá válik, és egyre többen döntenek a munka szempontjából is aktív nyugdíjas évek mellett. A döntés mögött rengeteg tényező bújik meg, a személyes motivációktól kezdve a társasági élet iránti igényen át a gazdasági kényszerig. Az ideális helyzet nyilvánvalóan az, amikor a nyugdíjasok munkavállalása lehetőség, nem pedig kényszer.
Nyitókép: Pixabay
