Legtöbb városi családban el sem tudják képzelni a munkanapok megszervezését nagyszülők segítsége nélkül.
Mit tud adni a nagyszülő az unokáknak a mai gyorsan élő korban?
Erről a témáról hallottunk nemrég a tekiai kis búcsúban. A szent helyeknek külön kisugárzásuk van, mert jobban megéljük a titkot, a találkozást Istennel, és segíti az összeszedettségünket. Ez történt Szent Anna és Szent Joakim, Szűz Mária szüleinek emléknapján. dr. Harmath Károly atya a szentmisében arra biztatta a zarándokokat, szülőket és nagyszülőket, hogy az ő életpéldájából merítsenek, mert becsületesen, Isten előtti nagy tiszteletben élték az életüket. Szívből megvalósítják az isteni parancsokat. Valami sugárzott belőlük, mert érezték azt a belső boldogságot, amelyet Isten megad minden szívnek, amely őt tiszteli.
Anna és Joakim nevét hiába keressük a Szentírásban. Egy apokrif irat alapján, amelyet később fedeztek fel, tudjuk a nevüket. Ennek ellenére a keresztények különböző korban különböző intenzitással tisztelték őket. Ők, akik a parancsolatok útján jártak, bizonyítják, a mindennapi hűség Isten parancsaihoz megszentel bennünket.
Jézus egyetlenegy parancsot adott, ami az Isten iránti szeretetre vonatkozik. És valóban mindnyájan meg vagyunk hívva az életszentségre ott, ahol vagyunk. Amikor kivonultatjuk a szívünkből a bűnt, amely akadályozza a mélyebb kapcsolatot Istennel, illetve akadályt jelent az emberekkel kialakított kapcsolat. Ha Istent nem szeretjük eléggé, akkor az embereket sem szeretjük igazán, illetve ha az embereket nem szeretjük, akkor Istent sem szeretjük.
A Jóisten mindannyiunkra nagy küldetést bíz. Sokszor csak idővel fedezzük fel, milyen nagy dolgokat bízott ránk Isten. Érezzük, mi bűnös emberek vagyunk, ő mégis ránk bízza az isteni feladatokat, hogy azokat megvalósítsuk.
Anna és Joakim, Mária szüleihez, Jézus nagyszüleihez hasonlóan mindannyian meg vagyunk hívva az életszentségre ott, ahol vagyunk. Akárhová megyünk, akárhová költözünk, oda teljes énünket magunkkal visszük. A szívünkből kell „kivonultatni” a bűnt és mindazt, ami akadályozza az Istennel való kapcsolatot. Mert ha akadályozza a vele való kapcsolatot, akkor nehézségeink lesznek az emberekkel. És ha Istent nem szeretjük eléggé, akkor az embereket sem fogjuk szeretni.
Isten nemcsak Jézus anyai nagyszüleire, hanem mindannyiunkra nagy feladatot bízott. Sokszor ezt csak idővel érezzük meg. A nagy feladat mindig Isten bizalmának a jele. Mi érezzük, hogy bűnös emberek vagyunk, ő mégis azt mondja: ezt a feladatot rád bíztam. Te vagy az, aki meg fogod valósítani. Ez történt Mária szüleivel. Csöndes tevékenységük, lányuk nevelése Isten előtt kedves volt, és ők felfedezték, Isten mekkora bizalommal van irántuk. Mi is érezzük, amikor nekünk mondja: „Téged küldelek, te menj, és légy az én kinyújtott kezem.”
Joakim és Anna emlékeztet bennünket arra, mi is a nagyszülő feladata. A nagyszülők nem nevelnek, azt a szülők teszik, a nagyszülők pedig ebben támogatják őket. A szülői nevelésről már sok szakember elmondta: ez a nevelés ma krízisben van. Elsősorban a nyugalom hiányzik belőle. Az élethez való átgondoltság, az életnek a csöndes megítélése a nagyszülőké. Ők azok, akik egyre komolyabb kérdésekre keresik a feleletet. Az ő életkorukban számukra a külvilág kezd kicsit másodlagossá válni, inkább arra figyelnek, mire hívta meg őket Isten, mi az életük értelme. Ez a mélység a fontos, mert ha összeszedettségben élünk, akkor eszünkbe jutnak az emberek. Imádságban akkor az egész emberiséget tudjuk a szívünkben hordani. S hogyne tudnánk hordozni azokat, akik a szívünkhöz a legközelebb állnak? Ezért a keresztény nagyszülők egyik fő feladata, hogy a nyugalomba, az élet mélyebb értelmébe segítsék bevezetni az unokákat.
Ennek során nem szabad megfeledkezniük az imádság fontosságáról, a rendkívüli erejéről. A szívből jövő ima sok mindent megváltoztathat mind a felnőtt, mind a gyermek életében. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy a világ ellene van Jézusnak. Követői néha visszasírnak más korokat, amikor az emberek látszólag nyitottabbak voltak Isten iránt. Kérdés azonban, vajon szívből szerették-e Jézust.
A nagyszülő egyik feladata ugyanis, hogy imádkozzon arra a szándékra is, hogy gyermekei és unokái szívből szeressék Jézust, és imádkozzon azért, hogy jómaga nyugalomban az élet mélységei felé tudja irányítani, Istenhez vezetni az unokákat, az Úr előtt kitartóan kérni, hogy a szülői szeretet és gondoskodás mindig elevenen éljen keresztény családjainkban, és az egyház a Szentlélek segítségével mindig megalkuvás nélkül hirdesse a házasságról és a családi életről szóló keresztény tanítást. A rohanó életben a nagyszülő talál megfelelő időt, illetve alakít ki csöndes időt, amikor azért is imádkozik, hogy a világ népei nagylelkűen gondoskodjanak a születendő új nemzedékek testi-lelki jólétéről. Kéri a mindenható Istent, hogy öntsön áldozatos szeretetet a szülők lelkébe, hogy azok gyermekeiket a Teremtő áldásának tekintsék, és gondosan neveljék. Akik fontosnak tartják, imádkozzanak azért, hogy a család alkalmas otthonhoz, a családfenntartók pedig elegendő keresethez és szabadidőhöz jussanak gyermekeik neveléséhez. Kérjék a Teremtőt, ajándékozzon a nagyszülőknek jó egészséget, hogy örömüket leljék unokáik növekedésében, és szívesen működjenek közre keresztény nevelésükben. A nagyszülők nagy bizalommal és kitartóan fohászkodjanak a mennyei Atyához, hogy jutalmazza meg a szülők és nagyszülők gondoskodását örök boldogsággal, a gyermekek engedelmességét pedig hosszú élettel. Forduljanak a gondviselő Istenhez, aki az élet forrása, minden emberi áldozás végső célja, kérjék, adjon a gyermekeknek áldozatos édesapákat és édesanyákat, a szülőknek pedig hálás gyermekeket.
Akik bekapcsolódtak, vagy be szeretnének kapcsolódni Ferenc pápa imavilághálójába, az ő augusztusi imaszándékáért imádkoznak: azért, hogy a családok imádságuk és szeretetteljes életük révén mindjobban az „igazi emberi növekedés iskoláivá” váljanak. Imádságunkkal, példánkkal ebben valamennyien hathatósan segíthetünk.
