Úgy hiszed, jó úton jársz, Jézussal éled napjaidat, aki magáról kijelentette, hogy út, élet, igazság. A minap azonban hajnalok hajnalán az utcán találtál egy pénzzel telt erszényt. S mintha valaki azt súgta volna: „Vedd el!” Te meg körülnéztél, az utcán egy teremtett lélek sem járt. Gondolkoztál, lehajoljál-e, felemeljed-e. „Senki sem tudja meg! Más is ezt tenné e helyedben” – hallottad ismét a hangot.
Illusztráció – Pixabay.com
Tudd, ha Isten tízparancsolatával ellentétes útmutatást hallasz a lelkedben, az a gonosztól ered. Ő kísért meg. Ha beengeded az életedbe, többé nem lesz tiszta a lelkiismereted, nyugtalanná válsz. A démonok lesik gyönge pillanataidat, gyöngeségeidet, s olyan helyzeteket teremtenek, amelyben szépen besétálnak az életedbe.
Dániel üzletember. Stresszes napja volt, mert az egyik elégedetlen vevője megfenyegette, hogy bepereli. A vállalkozó hazafelé közlekedési dugóba került. Amikor végre átlépte otthona küszöbét, a felesége azzal fogadta, hogy még egy kicsit várjon, míg befejezi a vacsora készítését. A gyerekek közben a lakásban szaladgáltak. Dániel elveszítette a türelmét, rájuk ordított. A gyerekek is, a felesége is elszomorodtak. A férj, apa bocsánatot kért tőlük, s ők meg is bocsátottak neki. A történetnek azonban nincs vége. Mert amikor Dániel ismét nem tud majd magán uralkodni, a sátán kihasználja a védtelen pillanatot, és belé bújik. A felesége és a gyerekek szenvednek azokban a pillanatokban, amikor a harag démonja vesz uralmat benne, s Dániel ilyenkor sértegeti azokat, akiket legjobban szeret. A viselkedését később nagyon szégyelli.
Annak hátterében, hogy az ősszüleink az engedetlenséget választották, ott áll a kísértő szava, amely szembehelyezkedik Istennel. A Szentírás és az Egyház hagyománya ebben a létezőben egy bukott angyalt lát, akit sátánnak vagy ördögnek nevez. Az Egyház tanítja, hogy ez kezdetben jó angyal volt, Isten teremtménye. Az ördögöt és a többi démonokat Isten teremtette természet szerint jóknak, és ők maguktól váltak gonosszá. Ez a bukás a szellemi teremtmények szabad elhatározásával történt. A Szentírás beszél ezeknek az angyaloknak a bűnéről is. Ők végérvényesen és visszavonhatatlanul elutasították Istent és az ő országát. E lázadásra történik utalása a kísértő szavaiban, amelyekkel az ősszüleinkhez fordult: „Olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3,5). Az ördög bűnös kezdettől fogva (1Jn 3,8), a „hazugság atyja” (Jn 8,44). Az angyalok bukását nem követhette bűnbánat, ahogy az emberek halála után sincs lehetőség a bűnbánatra. A sátán művében a legsúlyosabb az volt, hogy az embert az Istennel szembeni engedetlenségre csábította.
A sátán kísért, csábít, kényszerít például mértéktelen evésre, ivásra, ő vesz rá dohányzásra, alkohol vagy kábítószer fogyasztására. A kontroll nélküli evészet (zabálás) is lehet kényszer. A kényszerevészet általában az önkontroll hiányával kezdődik. A keresztény ember nem szívesen vallja be, hogy kényszerevő, de a beismerés az első lépés, a megbánás, a szentgyónás a következő lépés, hogy Isten segítségével ettől megszabaduljon. A fecsegés vagy kényszerbeszéd is a kényszer egyik formája. Ha nem tudjuk féken tartani a nyelvünket, ajtót nyitunk a pletykálkodás és a kritizálás démonja előtt.
A sátán elhiteti a keresztény emberrel, hogy amit mindenki tesz (például abortusz, válás vagy hasonló), az nem bűn. Pedig ilyen cselekedetek után bűntudatot érzünk, ami azt jelzi, hogy téves dolgot tettünk. A sátán tovább súgja: „Mindenki ezt teszi.” Az igazság pedig az: „Nem, nem mindenki viselkedik így.” És ha mindenki azt a bűnt követné el, az nem azt jelenti, hogy rendben van. Határozottan mondjuk: „Távozz tőlem, sátán, te hazug! Nem hiszem, hogy mindenki ezt teszi. Én Jézus útján akarok járni!” Maga Jézus jelentette ki: hogy csak az megy be a mennyek országába, aki megteszi az Atya akaratát (vö. Mt 7,21).
A sátán el akarja hitetni, hogy az ember értéktelen. Mi valóban bűnösök vagyunk, de nem vagyunk elítélve. Krisztus annyira értékel, szeret bennünket, hogy kereszthalálával fizetett a bűneinkért, kiengesztelte az Atyát, aki szerint az ember nem bűnös azért, amit az ősszülők tettek. Fogalmazhatunk úgy, hogy az ügy le van zárva.
A legtöbb ember, akit az ördög kísért, nyugtalan. Ahogy Jézus korában láttuk, a sátán ott van jelen, ahol a Szentlélek ereje működik valakinek a mély hite által. Így van ez a mai időben is. A sátán a szent életű világi és egyházi személyeket különösen megkísérti, keresi a gyenge pontjaikat, mert nem akarja megengedni, nem nyugszik bele, hogy Jézus ügyében fáradozzanak, tanítsák és az igazság útjára vezessék az embereket. A látszólag „jól” működő keresztény közösségekben is folyton ravaszkodik, hogy például hiúságunk, egymásra féltékenység, rivalizálás, pletykálkodás vagy rágalmazás által azokat fölbomlassza.
Ha a gyönge pillanatainkban, helyzeteinkben felismerjük a sátán hangját, akkor megértjük, minden szó, amit nekünk súg a bukott angyalaival, valójában hazugság.
Ha kapcsolatban maradunk Isten Szavával, szentmisére járunk, szentségekhez járulunk, kitartunk az egyház emberileg gyarló közösségeiben, fáradhatatlanul együtt és egymásért imádkozunk, irgalmas szamaritánusokká válunk. Kérjük minden alkalommal a Szentlélek segítségét, akkor bölcsességet, erőt kapunk Istentől, hogy kitartsunk a keskeny, de biztos úton.
Péter apostol bátorítja a hívőket, hogy erős hittel álljanak ellen az ördögnek. (vö. 1Pt 5,9). Erősnek, állhatatosnak lenni a hitben pedig azt jelenti, hogy a Szentlélekre támaszkodunk. Ma is érvényes, amit Pál apostol az efezusi keresztény testvéreknek tanácsol: „…vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét (Ef 6,16–17).
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a sátán hatalma nem végtelen. Hatalmában áll ugyan mindazt megtenni, amit a tiszta szellem megtehet, de mindig teremtmény marad, aki nem tudja feltartóztatni Isten országának épülését, amelynek mi is munkatársai vagyunk.
