Fölkapta a sajtó, hogy tavaly szilveszter körül Nyugat-Bácskában öt településen lefestették, vagy lekaparták a helyiségnévtáblákon a falu magyar elnevezését, majd nagy hirtelen önerőből kijavították a megrongált táblákat. Az eset több kérdést is fölvet.
Például azt, hogy a tavaly szilveszteri rongálás korántsem az első ilyen eset. A régió többnyelvűségét és toleranciáját szemléltetőjeként táblákat még a demokrata hatalom helyeztette ki, nem is volt velük probléma. A közintézményeket 2014-ben jelölték meg többnyelvű táblákkal, ezeket se bántotta senki. Aztán megváltozott a hatalmi összetétel, és fölütötte fejét a türelmetlenség. Elsőként Kerényen (Kljajićevo) festették le a falu bejáratainál álló táblákon a Kerény föliratot. Ezeken a hasábokon számtalanszor foglalkoztunk az érthetetlen és indokolatlan cselekménnyel, azzal is, hogy a táblákat időről időre helyreállították, ugyanúgy suba alatt, mint ahogy a rongálás történt. Vagyis mintha mi sem történt volna. A téma érdektelenné vált, legutóbb már nem is foglalkoztunk vele, hogy a Kerény föliratot lekaparták, tudván, hogy hamarosan valaki úgyis helyrehozza a föliratot. Aztán mégis kiverte a biztosítékot a barbárság, de ehhez Sárin és Nemesmiliticsen is akciózniuk kellett a táblafestőknek. Ekkor már több médium is foglalkozott a témával, majd amikor Csonoplya és Veprőd (Kruščić) is sorra került, fokozódott iránta a médiafigyelem. De a bomba nem robbant, a hír megjelenését követő héten senki se reagált a cselekményre. Pedig komoly törvényszegésről van szó.
A kisebbségvédelmi törvény ugyanis tiltja a nemzeti, etnikai, faji, nyelvi, vallási és bármi egyéb alapú megkülönböztetést, szavatolja a kisebbség nyelv- és íráshasználatának szabadságát. Ráadásul Zombor Városban (községben) a magyar nyelv a hivatalos használatban lévő nyelvek egyike. Mindez viszont nem tartja vissza a nemzeti türelmetlenséget folyamatosan szító személyeket vagy csoportokat.
Az ellenségkép ködként hömpölyög a régióban. Zombor az elsők között csatlakozott az Egy az ötmillióból tiltakozó megmozduláshoz, majd néhány lagymatag fölvonulást követően elerőtlenedett a tiltakozás. A hatalom túl nagy falat volt a tömeg számára. Aztán jöttek a migránsok, nekik van arcuk, kézzelfoghatók, és … idegenek. A xenofóbia pedig rossz tanácsadó, hát, ha még parázsló sovinizmussal párosul…
A migránsok elhúzódtak. Aztán Montenegró parlamentje elfogadta a vallásszabadságról szóló vitatott törvényt. Zombor központjában már január 2-án „spontán” fölvonuláson nyilvánították ki a helybeliek, zömmel fiatalok, szolidaritásukat a Montenegróban élő szerbséggel. Az egyszeri, fáklyás fellángolás után elcsitult a tiltakozás. Mintha csak beintett volna valaki, hogy Crna Gora messze van, de a magyarok meg a kertek alatt. A meggyalázott helyiségnévtáblák fotói január 5-én jelentek meg a sajtóban.
A sovinizmus és az idegengyűlölet összefonódott egymással, és bármennyire is igyekszünk nem venni róla tudomást, nyomban föllángol, amint valaki fölvillantja az éppen időszerű ellenségképet. Pedig a magyaroknak édeskevés közük lehet a montenegrói szerbek sorsához és a szerb pravoszláv egyház vagyonához.
Egy másik történet: a pravoszláv újév előestéjén Zomborban halálra késeltek egy 28 esztendős fiatalembert. Az áldozat koraeste a forgalmas körúton lévő patikából távozott, amikor nyakon szúrták, még visszajutott a gyógyszertárba, de már nem tudtak segíteni rajta. Hivatalos közlemény hiányában a sajtóban két verzió jelent meg a bűncselekményről. Az egyik szerint az áldozatot egy símaszkos elkövető orvul kétszer nyakon szúrta, majd meglógott, még keresik. Ennek a változatnak van egy misztikus kisugárzása, valami titok lappang a háttérben. Nem lenne benne semmi meglepő, hiszen kerestek már Zomborban példás magaviseletű fiatalembert, aki – nem ártatlanul – drogleszámolás áldozataként hevert a szántóföldön. A mostani eset másik változata szerint az áldozat a patikából kifordulva egy apa és fia közötti fizikai leszámolásba futott bele, a fiatalabb férfi volt a támadója, aki ok nélkül megölte.
Ez a változat számomra fantáziadúsabb, mert hihetetlenebb. Miért vitatkozik, veszekszik, verekszik apa és fia? Valaki kihúzta a gyufát, leginkább a későbbi ártatlan áldozat. A sugárúton éppen abba az átjáróba fordult be, ahol egymást gyepálta az apa meg a fia, majd a családi perpatvarban fölgyülemlett düh új célpontot talált. Egyáltalán nem lepne meg. Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt viszont izzik a türelmetlenség, már rövid a kanóc, bármilyen helyzet eleve robbanásveszélyes.
