Ferenc pápa megválasztása óta számos olyan intézkedést hozott, amellyel lebontotta az eddigi gazdasági erőteret. A gazdasági megújulás részeként a pápa nemrég világi szakértőkből álló bizottságot nevezett ki a Vatikán gazdasági-adminisztrációs működésének reformjára. Hét olasz és külföldi jogász, közgazdász, pénzügyi és vállalati szervezési szakértő, valamint Lucio Angel Vallejo Balda prelátus, a vatikáni gazdasági ügyek prefektúrájának titkára kapott helyet a bizottságban, melynek elnöke a mexikói Joseph Zahra, a prefektúrával már eddig is együttműködő nemzetközi revizor lett. A Vatikáni Bank átalakítása, működésének és pénzügyi tevékenységének átláthatóbbá tétele aggasztja az alvilági figurákat, egyes híresztelések szerint ugyanis alapos a gyanú, hogy a maffia olykor felhasználta az intézményt pénzmosásra, így a bank átalakítása súlyosan sértheti egyesek érdekeit.
A jelenlegi katolikus egyházfő a múltban többször is nyilvánosan bírálta a maffiát, az emberek kizsákmányolása és rabszolgasorba döntése miatt. A közelmúltban a korrupció elleni nyilatkozatában a Bibliát idézte, amely azt írja, hogy a korrupt hivatalnokokat lábukra kötött sziklával kell a tengerbe dobni. Az egyházfő pogány istennőnek nevezte a kenőpénzt, és hangsúlyozta, hogy a ma már szokássá vált, súlyos bűnnek számító korrupció megfosztja az embert a méltóságától.
Egy kis borítékkal kezdődik, utána azonban olyan, mint a kábítószer, függőséget teremt, és a kisebb félrelépés gyakran a nagyobb bűncselekmény előszobája. A mindenkori közigazgatásban dolgozókra utalva az egyházfő arról beszélt, hogy aki piszkos pénzt fogad el, lehet, hogy drága iskolákba tudja járatni a gyerekeit, valójában azonban nem ad nekik mást, mint szennyet, piszkos kenyeret, miközben gyermekei méltóságra vannak kiéhezve. A csúszópénzt elfogadókat a pápa méltóságukat elveszítő szegényeknek nevezte, akik az így szerzett pénzt úgysem tudják magukkal vinni a túlvilágra. Hozzátette, hogy az emberi méltóságot a becsületes, méltóságteljes munka adja, nem a könnyen járhatónak tűnő út, és elfogadhatatlan a korrupció társadalmilag elterjedt igazolása, mely szerint mindenki így tesz.
A drogháborúval leginkább sújtott mexikói területeken is összetűzésbe keveredett az egyház a bűnözőkkel. Jó példa erre a michoacani püspök, Miguel Patiño Velázquez atya esete: a püspök nyílt levélben kelt ki az egyházmegyében folyó vállalhatatlan állapotok miatt, súlyosan kritizálva a kormányt, amely nemcsak tehetetlen, hanem a korrupció teljesen át is járja. A levél után a térség legnagyobb kartellje, a Templomos Lovagok bejelentette, hogy a püspök célpontjává vált. A rendőrség kérésére a katonaság emberei kísérik a papot, mert tudomásukra jutott, hogy merényletet terveznek ellene. A kemény hangú levél, mely szerint Mexikó egy bukott állam, a fenyegetéseken túl társadalmi párbeszédet is elindított a mexikói közbiztonságról. A többi mexikói püspök szolidaritását fejezte ki Velázquez atyával, és ők is fölszólították az államot, hogy tegyen végre hathatós lépéseket a polgárok megvédése érdekében.
Ez a két eset kirívó, de nem egyedi. Nap mint nap kerülnek életveszélyes helyzetbe a papok, püspökök, sőt a pápa is, összetűzésbe különféle bűnözőkkel, bűnszervezetekkel, ám ezekről az esetekről ritkán számol be a sajtó, sőt elvétve kerülnek napvilágra. A sajtót leginkább a bombasztikus hírek érdeklik, és érthető, hogy a pápa személye, már csak a diplomáciai hatalma miatt is, jelentősebb, mint egy külvárosi plébánosé, aki közösséget próbál építeni, netalán kiáll a szegények mellett, vagy a drogfüggők, vagy az illegális migrálók között folytat saját missziót. Számos hasonló eset létezik, mégsem beszélünk róluk. A sajtó számára rendszerint csak akkor lesz érdekes egy pap, ha valami botrány kötődik a nevéhez. Szinte mindennap azzal szembesülök, hogy a körülöttem lévő emberek is csak a rosszat látják, vagy akarják látni a papokban és az egyházakban.
A bűnözők vélhetőleg azt szeretnék, ha a papok megalkuvók és tétlen szemlélők lennének. Ha csupán kiszolgáltatnák a szentségeket, miséket mutatnának be, és a prédikációik csak Jézusról szólnának. Az aktív, a közösséget megmozgató, az emberek mellett kiálló, a bűnöket elutasító, a tenni akaró papok, személyek mindig is ellenségei lesznek a bűnözőknek és mindazoknak a személyeknek, akik saját gerinctelenségüket vékony jégre épített hatalmukkal palástolják.
