A vallás kialakulásának idejére, a valláskeletkezés folyamatának mikéntjére vonatkozó kérdésekre a tudomány nem rendelkezik egyértelmű és megbízható válaszokkal. A hagyományos, de modern álláspontok által sem megcáfolt egyik válasz szerint a vallás egyidős az emberrel, hiszen az ember „homo religiosus”, vagyis olyan lény, akinek szellemi létezéséhez a vallásosság hozzátartozik. Az újkori gondolkodásban felmerült másik, a modern ateizmusok számára különösen nagy jelentőségű gondolatmenet szerint az emberiség régmúltja „vallás nélküli” világ volt, amelyet az isteneszme és a kidolgozott hitrendszerek felbukkanása csak egy késői időben követett.
Az elképzelések szerint a mai természeti népekhez hasonlóan a mágia volt jellemző az őskor emberének hitvilágára, mely szerint létezik egy láthatatlan erő, amely mindenütt jelen van. A primitív népek ennek megismerésére és befolyásolására törekedtek: az állatok szellemének „megdolgozása”, hogy maga az állat zsákmánnyá váljon; az istenek „rábeszélése” arra, hogy az emberi akaratnak, kívánságnak megfelelően cselekedjenek, vagy éppen a felhők kényszerítése arra, hogy belőlük eső hulljon. Ennek érdekében dolgokat, tárgyakat, állatok csontjait, vagy akár személyeket emberfeletti hatalommal ruháznak fel, de ezt a célt szolgálták a többi között a barlangrajzok is.
Az archaikus ember számára a világ egy természetfölötti lény műve, következetesképpen a világ is „szent”. A születés és a halál, az emberi létfolytonosság megtapasztalásának kérdéseire is választ adhatott a túlvilági vagy túlvilágivá magasztosult lényektől, állatoktól való származás. A „totem” szót az algonkin indiánok nyelvéből kölcsönözte a vallástörténet, de ennek a hiedelemrendszernek az elemei az ausztráliai bennszülöttektől kezdve az afrikai pigmeusokig szinte minden természeti nép kultuszában megtalálhatók, vadászokéban és termelőkében egyaránt. Számos régészeti leletet őskori totemkultusz maradványaként magyaráznak ma is.
A primitív vallási formákkal szemben számos vallástörténész a lélekképzet megjelenését, az animizmus felbukkanását tekinti az ősvallás történeti fordulópontjának. A lélek, az anima annyiban különbözik az emberben és tárgyakban is lakozó szellemi erőktől, hogy hasonmás lélek: a testnek a testtől is elválni képes anyagtalan, szellemi mása, amely egyedi vonásokkal, sajátos egyediséggel és személyiséggel bír. A lélek gondolata olyan ősi tapasztalatokra épül, mint a tükörkép megfigyelése, az álmok megtapasztalása és a halál ténye, hiszen mind a három azt sugallja, hogy az emberben van valami, ami más, mint a testi, fizikai valója, ami eltűnhet, elveszhet, eltávozhat. Ha viszont a lélekvalóság a testtől független, akkor ennek a létezésnek saját tere és ideje is van: a holtak lelkeinek birodalma, amely a világ valamely távoli vagy elrejtett zugában található. A kezdetleges túlvilághitben megjelentek a testetlen, csak szellemi-lelki létezők is: megszületett az istenek fogalma.
Az ősi vallási kultúrák hitrendszerekké, mitológiákká válása minden bizonnyal valamikor a neolitikum idején következett be, az ekkor keletkezett hitregék, mítoszok leírják az istenekről való tudnivalókat a világ teremtésétől a világ végéig. Ez a szent történelem megmondja, hogy mit kellene tennünk és elkerülnünk, hogy mitől féljünk és miben hihetünk, de a mitológiai szereplők által elkövetett törvényszegések intő példák a hívők számára. A mitológia megalapozott minden emberi viselkedést, társadalmi és kulturális intézményt.
Az archaikus isteneszmék eredetével kapcsolatban a vallástörténészek nézete ma is erősen megoszlik. Abban mindenki egyetért, hogy az istenfogalom olyan absztrakció, amely az ősi vallásfejlődés végállomása, a fogalom tartalma tekintetében viszont igen eltérő álláspontok fogalmazódtak meg. A politeizmus-elmélet hívei szerint az ember vallási világát az első időkben istenek sokasága népesítette be. Az ősmonoteizmus-elmélet hívei szerint kezdetben egyetlen, fokozatosan személyessé váló nagyisten létezett, az istenek sokaságának hite pedig másodlagos jelenség, gyarló kísérlet az isteneszme és a világ sokfélesége közötti kapcsolat megtalálására.
