Valószínűsíthető, hogy Szerbia jövőbeni történelmében, ezen belül az EU integrációs folyamatok során lesznek még olyan fejlemények, melyek a hagyományosan testvérinek mondott szerb–orosz kapcsolatokból eredően – ilyen-olyan irányban – befolyásolhatják a csatlakozás menetét. Az „ukrán lecke” alapján, de más események tükrében sem zárható ki egy esetleges fordulat. Gyorsan változó világunkban azonban nem minden az, aminek látszik.
A mostani kampány hevében gyakran hallhatjuk, hogy Szerbia már akár 2018-ban az EU teljes jogú tagállama lehet. Másrészt, éppen az unióból figyelmeztetik politikusainkat, hogy szép dolog a lelkesedés, de a tagságig még legalább nyolc esztendő, reformok, jogharmonizáció kell. A napokban az egyik politikus azt is nyíltan kimondta, hogy el kell ismerni Koszovó függetlenségét. Erről eddig a „mieink” azt állították, hogy nem szerepel a feltételek között. Meg azt, hogy soha nem fogjuk elismerni az egykori déli tartomány önállóságát.
A hagyományos szerb–orosz testvériség régóta téma, ennek ellenére mindig lehet újat mondani róla. Nemrégiben egy szerb professzor arról értekezett, hogy az oroszok (is) a szerbektől származnak. Egy másik akadémikus ennek a fordítottját állította. Megint mások véleménye szerint viszont – pánszlávizmus és közös szláv gyökerek ide, vagy oda – a jelenlegi szerb mentalitás sokkal inkább hasonlít a törökhöz, hisz az 500 éves közös múlt nyomait nem lehet csak úgy kitörölni. A török hatás egyébként rajtunk, magyarokon is megfigyelhető. Mi alig 150 évig voltunk alanyai a török kultúra befolyásának, ételeinkben, nyelvünkben, kultúránkban mégis jól felismerhetőek a hatások.
GAZDASÁGI AGGÁLYOK ÉS AKADÁLYOK
Törökország már 1987-ben kérte felvételét az Európai Közösségbe, amely az EU elődje volt, az elmúlt csaknem 30 év alatt azonban egész sor akadály gördült az integrációs folyamat elé. Egyik például Ciprus török megszállása. Ez sokban különbözik Szerbia Koszovót érintő problémáitól, mégis vonható közéjük némi párhuzam. A német és francia ellenérvek szerint Törökország mérete, eltérő kulturális közege, valamint vallási beállítottsága is nehezíti a csatlakozást. A német kancellár épp a napokban közölte, továbbra is kételkedik abban, hogy Törökország teljes jogú tagságot szerezhet az Európai Unióban. A francia elnök pedig – mintha alibit keresne – népszavazást javasolt a kérdés eldöntésére. Elemzők szerint a törökök uniós csatlakozásának nem vallási, nem is kulturális, hanem gazdasági jellegűek az akadályai. Az utóbbi években Törökország szédületes gazdasági növekedést produkált, tagként azonban még mindig az EU egyik legszegényebb állama lenne. Ez azt jelentené, hogy óriási fejlesztési forrásokat vonzana magához. Ennek a pénznek az átirányítását viszont a gazdasági válság által meggyötört fejlett uniós államok kormányai nehezen tudnák megmagyarázni saját közvéleményüknek. A GDP mintegy 18 000 dolláros egy főre eső értéke alig éri el az EU átlagának felét. Egy ilyen nagy, de szegény ország belépése túl nagy terhet jelentene. Ebben az esetben a méretek is nagyon fontosak. Nem egy Horvátország méretű uniós tagállam csatlakozna a közösséghez, hanem egy Németországnál kétszer nagyobb, és majdnem akkora népességű ország. Emellett Törökországban él Európa egyik legfiatalabb népessége. A fiatalok közül sokan nem találnak otthon munkát, hiába az impozáns gazdasági teljesítmény. Az egységes Európába belépve a munkavállalás feltételei – bár a korlátozások egy ideig fenntarthatóak – lényegesen könnyebbé válnának. A törökök belépésével az unió döntéshozatali mechanizmusa is megváltozna. Szavazati súly szempontjából lenne még egy Németország, ezáltal teljesen átalakulna a döntéshozatal mechanizmusa.
Mégsem egyértelmű a törökök uniós csatlakozásának elutasítása. Német és francia elemzők is megállapították már, hogy csatlakozásuk további elhúzódása azzal a veszéllyel járhat, hogy a török gazdasági terjeszkedés irányvonalai majd olyan „réseket” találnak, amelyeken könnyebb lesz az átjárás pl. Oroszország, Kína, India irányában. Ennek következtében a hatalmas török piac kiaknázásából Európa nem részesülne.
SZAPPANOPERA-BIZNISZ ÉS A SAJÁT ÚT
A török gazdaság 2000 után tíz évig átlagosan 7 százalékos gazdasági növekedést valósított meg. Az egy főre jutó jövedelem már magasabb, mint Romániában vagy Bulgáriában, melyek EU tagállamok. Földrajzi elhelyezkedése, az alacsony adók, valamint a kormány által hozott ösztönző intézkedések hatására vonzó beruházási célponttá vált. Logisztikai szempontból pedig egyenesen a legek országa. Övé Európa legnagyobb teherautó-flottája: 45 ezer kamion és 1420 szállítással foglalkozó cég. Az autópályák teljes hossza eléri a 15 000 kilométert. Az ország 48 repülőtere sokmilliárdos forgalmat teljesít. A világ legnagyobb repülőterét építik, mely évente 150 milliós utasforgalmat lesz képes lebonyolítani. Emellett Törökország 76 kikötőjéből a világ egyik legnagyobb hajóflottája indít járatokat a világ számos pontjára. Fekvéséből adódóan központi helyet foglalhat el az Európai Unió és Ázsia, illetve Oroszország közötti kereskedelemben. Európa szempontjából kaput jelent Ázsia fele, beleértve az arab országokat is.
Nem egy eredeti török találmány, de jól sáfárkodnak a filmiparban rejlő lehetőségekkel is. Emberek milliói ülnek nap mint nap a képernyők előtt, és izgulnak a valós török történelmi eseményeket megidéző sorozatokat nézve. Az ottomán történelem, vagy a török nagyvárosok elitjének erősen kiszínezett történetei rejtett formában a török gazdaság nagyságát hangsúlyozzák. A bevételek pedig nem csak a szerzői jogok eladásából származnak. Egyes arab országokból, a sorozatoknak köszönhetően, dinamikusan növekszik a beutazó turisták száma. Az idegenforgalom bevételein keresztül érezhető a szappanoperák hatása. A török kultúra exportja egyéb csatornákon keresztül is folyamatos. Bosznia-Hercegovinában török finanszírozású egyetem működik, a balkáni államokban pedig a török állam segélyszervezeteken keresztül biztosít pénzt műemlék épületek, minaretek, dzsámik felújítására.
Törökország még mindig csak az EU-tagság várományosa, ebben is hasonlít Szerbiára. Ennek ellenére a világ egyik legígéretesebb, egyben azonban egyik legsérülékenyebb nagygazdasága. Geopolitikai és demográfiai helyzete is kiváló. A gazdaság „harap”, pedig mindig hátráltatja valami. Az iszlamisták és a katonaság képviselte szekularizáltak között folyamatosak a súrlódások. Időnként pedig a – balkáni sajátosságként felfogható – mindent átszövő államközeli korrupció okoz feszültséget. Törökország 21. századi története mindezek ellenére gazdasági sikersztori. Európa egyetlen iszlám állama a 90-es éveket várakozással töltötte. Az uniós tagságra várakozott, és erről máig sem mondott le. A gazdasági fejlődés azonban akkor kezdődött el igazán, amikor Törökország a saját útjára lépett.
