Ismét megszólalt Nouriel Roubini. A közgazdász professzornak a világsajtóban gyakran felbukkanó beceneve: dr. Balsors. A tapasztalatok azt mutatják, hogy szavaira érdemes odafigyelni. Roubini nevét 2008-ig nagyon kevesen hallották a világon. Ismertségét az IMF-ben tett 2006-os felszólalásával szerezte, de igazán ismertté 2008-ban vált, amikor a két évvel korábban felvázolt jóslata beigazolódott. A Nemzetközi Valutalap konferenciáján az ingatlanpiac, a jelzáloghitelezés és a bankrendszer hamarosan bekövetkező válságára, gazdasági összeomlásra figyelmeztetett. A 2006-os beszéde után a New York Times cikkírója pikírt stílusban „Dr. Doom”-nak, vagyis dr. Balsorsnak (más fordítások szerint dr. Végzetnek) nevezte. Roubini 2006-os felszólalását a jeles szakemberekből álló hallgatóság szkeptikusan, sőt elutasítóan fogadta. Néhány újságcikkben megemlítették, de nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget okfejtésének. Amikor 2008-ban a jóslat mégis valóra vált, egy csapásra a világ egyik legismertebb, sokszor kérdezett és gyakran emlegetett közgazdásza lett. Az ismeretlen professzorból előszeretettel idézett médiaszereplő vált. Véleményét szaklapokban és tévéműsorokban is gyakran hangoztatja. Azóta már olyan helyekről is felkérést kapott mint az Egyesült Államok Kongresszusa, vagy a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa).
Csütörtökön Roubini azt mondta, ismét egy hitelbuborék felfúvódásának kezdeténél tartunk. Még nem vagyunk az összeomlás szélén, de könnyen oda juthatunk – mondta a Fox Business Networknek nyilatkozva. Dr. Balsors szerint az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed alacsonyan tartja a hitelezési kamatot, lassan elmozdítva a nulla közeli szintről. A korrekciós folyamat továbbra is nyitva hagyja a hitelezés „csapját”, ezzel segítve a gazdaságot. Káros mellékhatása lehet azonban a kockázatos hitelezési gyakorlat kialakulása. A közgazdász arra figyelmeztetett, hogy ugyanazok a kockázatok, melyek 2006-ban és 2007-ben is jelen voltak, ugyanúgy, sőt ugyanolyan szinten ismét megtalálhatók a gazdaságban. Erre alapozza feltevését, miszerint egy újabb hitelbuborék kialakulása van folyamatban. Figyelmeztetését érdemes komolyan venni, mert azon kevesek közé tartozik, akik a 2008-ban kirobbant amerikai ingatlanpiaci válság előtt figyelmeztettek, hogy óriásira duzzad a hitelbuborék, és abból hatalmas zuhanás lehet.
Roubini úgy véli, a részvénypiac most még nem túlárazott. A Fed várhatóan októberig kivezeti a kvantitatív lazítás programját. A zéró kamat az Egyesült Államokban azonban várhatóan megmarad jövő év közepéig, és csupán akkor kezdődik meg az óvatos és lassú kamatnövelés. A ciklus csúcsa várhatóan 4 százalék körül lesz. Ezt próbálja a Fed lassan és fokozatosan elérni, ennek megfelelően a folyamat hatása az államkötvény-hozamokra is fokozatos lesz. Az államkötvények hozama hozzávetőlegesen 4,25 százalékig emelkedhet. Közben lesznek időszakok, amikor a hozamok emelkedésének hatására negatív megtérülést lehet az amerikai állampapírokon realizálni. A tervek szerint azonban ez az időszak sokáig el fog tartani, így a kötvénypiac alkalmazkodni tud. Ha ugyanis túl gyorsan szigorítják a hitelfeltételeket, akkor átterelik a pénzt a kötvénypiacokra, és kivégzik a fellendülést. Ha viszont halogatják a kamatnövelést és a monetáris enyhítés visszavonását, azt kockáztatják, hogy a pénzbőség túlpörgetheti az értékpapírpiacokat, amelyek végül összeomolhatnak, recesszióba taszítva a világgazdaságot. Ennek előjele lehet, hogy a piacra került pénz nem jut tovább a gazdaságba, hanem megmarad a bankokban. Az ingyenforrással játszanak a pénzintézetek: többi közt a kamatkülönbözőségek kihasználását célzó üzleteket kötnek, amelyek buborékokként lepik el a pénzpiacokat. A másik nyitott kérdés: ha véget ér a kvantitatív lazítás, akkor a Fed mit kezd majd azzal a helyzettel, hogy a kamat marad az egyetlen eszköz a monetáris politika alakítására. A Fed számára az lesz a legnagyobb kihívás, hogy megtalálja az egyensúlyt. Nem kezdhet el túl gyorsan szigorítani, mert összeomlást idézhet elő a kötvénypiacon., és közben meg kell előznie a veszélyes buborékok kialakulását is. Az olcsó pénz törvényszerűen újabb kockázatos termékek kialakulásához vezet.
Szerbia gazdaságát ilyen világgazdasági hátszél, fenyegető ellenszél mellett kellene fellendíteni. A múlt évben mintegy 700 millió euró értékű volt a külföldi beruházás. Ez nem elegendő a gazdaság feléledéséhez. Jelentősebb növekedéshez évente legkevesebb 3-4 milliárd eurós külföldi befektetés kellene, mert hazai források nincsenek. Az új kormány agresszív befektetés- és foglalkoztatásösztönző politikát ígért. A lehetséges külföldi befektetők és az ország polgárai is valószínűleg kíváncsian várják, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog megvalósulni.
