Az év elején járta be a hír a világot, hogy Thomas Piketty közgazdász – aki a gazdagsági egyenlőtlenségekről írt könyvet – nem fogadja el a Becsületrendet, a legmagasabb francia állami kitüntetést. Azért utasítja vissza, mert úgy véli, nem a kormányoknak kellene eldönteni, ki méltó a kitüntetésekre. Piketty sikerkönyvét, melynek címe: A Tőke a 21. században, eddig több mint 1,5 millió példányban adták el. A cím Marxra asszociál. Piketty a könyv megírása előtt 20 évig tanulmányozta a jövedelemkülönbségek alakulását a világon. Franciaországon kívül Dél-Koreától Ausztráliáig más államokat is bevont a vizsgálatba. Művében a kapitalizmus központi ellentmondásának nevezi, hogyha lassú a gazdasági növekedés, akkor a munka rovására, a tőke javára csoportosulnak át a jövedelmek. Ezt azzal magyarázza, hogy ha a tőke jövedelmezősége gyorsabban nő, mint a GDP, a jövedelmi egyenlőtlenségek fokozódnak. Ha az állam el akarja kerülni a jövedelmek további polarizálódását, progresszív jövedelemadót kell bevezetnie. Vagyonadó bevezetését is javasolja, nemcsak az ingatlanokra, de más vagyonelemekre is. Könyvében Piketty Marx felvetései mellett gyakran utal a 19. század francia irodalmára is, melyből egy olyan kor tárul elénk, amikor az ember sorsát az határozza meg, milyen örökségre számíthat, illetve milyen vagyoni helyzetbe születik. Szerinte ismét ilyen világ van kialakulóban.
AZ EGYENLŐTLENSÉGEK NÖVEKEDÉSE FENNTARTHATATLAN
Folyamatosan visszatérő, már közhellyé degradálódott téma, hogy nőnek a vagyoni egyenlőtlenségek. Az elemzők a gazdagoknak kedvező adórendszer-változtatásokat és a szakszervezetek gyengülését látják a dolog hátterében, illetve a nem elég hatékony állami szabályozást. Az automatizálás hozta, hogy a nemzeti össztermékben megnőtt a tőke részesülése a munkáéhoz képest. Ez olyan korszakot vetít előre, melyben a gazdagok uralkodnak mindenki felett. A válságot megjósoló közgazdász, Roubini szerint is Marxnak volt igaza abban, hogy a kapitalizmus felemészti önmagát, mert az egyenlőtelenségek növekedése fenntarthatatlan. Ha a profitok a bérekhez képest túlságosan megugranak, nem lesz elegendő fogyasztás, így a kapitalizmus megsemmisíti önmagát. Nem lehet úgy átszivattyúzni a jövedelmet a munkától a tőkéhez, hogy ne alakuljon ki fölös kapacitás és hiány az aggregált keresletben. A válság egyébként Marx szerint is maga az elégtelen kereslet.
AKI SZEGÉNYNEK SZÜLETIK, JÓ ESÉLLYEL AZ IS MARAD!
A klasszikus felfogás szerint a kapitalizmusban kialakuló egyenlőtlenségek serkentik az innovációt, és ezáltal gyorsítják fejlődést. A kialakulóban lévő vagyonkoncentrálódás viszont inkább lassítja ezeket a folyamatokat. A gazdagok gazdagabbak lesznek, és mindinkább elszakadnak a társadalomtól, amelyben élnek. A gazdagodás mögött pedig ma már nem kell tehetségnek vagy kemény munkának állnia. Elég, ha csak a tőke fölött rendelkeznek, pénzért ugyanis minden megvásárolható. Saját elmondása szerint Piketty a könyv megírása közben a két ismerős paradigma között találta magát. Egyrészt a kapitalizmus önfelszámoló folyamatának marxi elmélete, másrészt a Nobel-díjas Kuznets elmélete, miszerint ahogy fejlődik a gazdaság, az egyenlőtlenség fokozatosan eltűnik. Piketty szerint egyiknek sincs igaza. A helyzet megoldására javaslatot is tesz művében, a progresszív adórendszer bevezetését, amely az egyetlen civilizált megoldás a jelenlegi válság megoldására. Úgy véli, ezen túl csak olyan barbár megoldások vannak mint a történelemben már megtapasztalt véres forradalmak. Rámutat arra is, hogy a folyamat elvezetett odáig, hogy olyan oligarchikus társadalmak jönnek létre, amelyekben a gazdagok uralkodnak.
A mű kritikusai általában azt emelik ki, hogy Piketty nem mond újat, nem mond semmi olyat, ami a baloldali közbeszédben ne lett volna eddig is jelen. Az egész mű egy mondatban összefoglalható: a modern kapitalizmus alaptermészete, hogy egyre inkább szétszakítja a társadalmat, a gazdagabbakat még gazdagabbá teszi, aki pedig szegénynek születik, jó eséllyel az is marad.
A világ népességének 1 százaléka rendelkezik a teljes vagyon csaknem felével, 48 százalékával, miközben az emberiség szegényebbik fele a vagyon kevesebb mint 1 százalékával bír. A világ teljes vagyona – az elképzelt torta, amelyen mindannyian osztozunk – egyre nő, 2015 elején több mint 263 000 milliárd dollárt tesz ki. A globális vagyon mára mintegy 20 százalékkal haladja meg a 2008-as válság előtti szintet. Ennek alapján egyesek arra következtetnek, hogy a világgazdasági válság már a múlté.
