Az öt év alatti kisgyermekek egyharmada foglalkozik a külsejével. Nyolc éves korára a gyerekek háromnegyede tisztában van azzal, milyen a megjelenése, derült ki nemrégiben, egy 2013 végén végzett brit kutatásból készült tanulmányból. Ötből két megkérdezett szülő számolt be arról, hogy a gyermeke gyakran összehasonlítja a külsejét másokéval, olvasom a folytatásban a kutatási eredményeket közzétett, általam legkedveltebb magyarországi női magazin internetes oldalán, a Nők Lapja Cafén. Minden harmadik tizenhat éven aluli brit gyermek aggódik a külseje miatt, 18 százalékukkal előfordult már, hogy sírtak is, mert csúnyának érezték magukat. A lányokat jobban érdekli a külsejük, mint a fiúkat, derült ki a felmérésből: a kislányok negyede, míg a kisfiúk tizede könnyezett már amiatt, hogy nem elég előnyös a kinézete. A brit szülők 69 százaléka rendszeresen tudatosítja gyerekében, hogy a belső értékek fontosabbak a külcsínnél, ugyanakkor ötvenből csupán egy szülő vallotta be: azt a véleményét sem rejti véka alá, hogy a külső megjelenés igenis fontos, a lehető legtöbbet kell kihozni belőle az eredményes, kiegyensúlyozott fejlődés érdekében. Fájdalmas, egyben tanulságos tapasztalás is volt, amikor nemrégiben a csaknem nyolcéves, tükör előtt álló lányom rövid kis monológját hallgattam végig. Rá kellett eszmélnem: döbbenetes, hogy a jelek szerint, immár az én magabiztos, helyes, határozott kislányom érési folyamatát, hiteles, békés kibontakozását is külső és belső gátak nehezítik. A jelek szerint tehát elkezdte már ő is gyűjtögetni a sérelmeket, félelmeket és fájdalmakat, amelyek mélyen bennem, a nőben, az édesanyában él(het)nek. Önértékelési problémáimról árulkodó sóhajaimból, önkritikus, teljesítményorientáltságra utaló ki nem mondott, vagy elejtett félmondataimból is „tanul” a lányom. Nekem pedig – az utóbbi tapasztalás okán is –, aki az anyaságot tekinti nőisége beteljesülésének, jelen pillanatban, a gyermeknevelés e fázisában, többek között arra is kell ügyelnem: a kislányom kerüljön még közelebb a benne rejlő erőforrásokhoz, kapjon elég pozitív megerősítést arról, hogy jó, nagyon is az. A televíziós műsorok követése nem fér bele az életembe, több éve szinte egyáltalán nem nézek tévét. Nem vagyok tökéletes szülő, de úgy érzem, ahhoz is, hogy elég jó legyek, a tévézés nem lehet része a mindennapjaimnak. Őszintén szólva, hiányérzetem sincs miatta. A munka azonban, amely napjaim jelentős részét kitölti, számítógép-közelben tart. Az internetes portálokon pedig rengeteg a videó, köztük tévéműsorokra való rövid felhívások is nyomulnak. Nemrégiben az egyik, hat másodperces terjedelmű videón feltűnt egy pici lány, Breanna Youn. Rövid bejátszásban, néhány másodpercben mondja el véleményét, miszerint: „Nem érdekel, hogyha nem kedvelsz, én szeretem magam”. Ennyit árul el csupán magáról, érzéseiről a kislány, aki a netezők új kedvence. Ahol a Breannáról készült videóra bukkantam, olvastam Jámbor Eszter kritikáját, filmes bejátszással kísért szöveges beszámolóját is a brit Channel4 tévécsatorna egyik legújabb kezdeményezéséről. A csatorna Nagy Balett címmel valóságshow-t indított, amelyben molett nőket képeznek ki profi balett-táncossá. „Arról álmodtál, hogy balett-táncos leszel, de a súlyod mindig visszatartott?”, idéz a szövegíró a brit tévécsatorna felhívásából. A valóságshow-ba olyan 18 és 55 év közötti embereket kerestek, akik szeretnek táncolni, de az alakjuk mostanáig útját állta karrierjük beindításának. A show készítői, állításuk szerint, be szeretnék bizonyítani, hogy a testsúly, a túlsúly nem akadály egyes, irreálisnak vélt álmok megvalósításában. Az indulók közül azonban többen félnek, nevetség tárgyává válnak. Vélhetően, joggal. „Nyilvánvaló, hogy a lábam nem tudom a fülem mellé emelni a hasam miatt, de attól még hajlékony vagyok. És különben is, a tánc nem a mozdulatokról, hanem az érzelmekről szól.”, idézi Jámbor Eszter a show egyik kulcsfigurája, a tizennyolc éves Hannah Baines gondolatait, aki mindez idáig nevetség tárgya volt közegében, most a vágyott megbecsülésért küzd. Hannah az ismertség, elismertség elérésének a fentebb körvonalazott útját választotta. Aki követni tudja a Channel4 csatorna műsorát, arról is meggyőződhet, milyen eredménnyel. Jámbor Esztertől idézek: a műsornak „ jó üzenete is lehet az alakjuk miatt aggódó tinilányok, nők, anyukák felé, akik szenvednek, mert úgy érzik, nem olyan a testünk, mint amilyet szeretnének. Jó üzenet egyrészt a ,,fogadd el önmagad” témakörben, de ami szerintünk fontosabb lehet, hogy merj olyat csinálni, amiről még csak álmodni sem mertél – még ha közhelynek is hangzik –, és jóhiszeműen felejtsük el, hogy egy televíziós valóságshow-ról van szó.”
