Átlag magyar természetesen nincs, így átlag felvidéki magyar sincs. De valamiféle közös jellemzők mégiscsak léteznek, az izgalmas keresztmetszet felfedése pedig a szociológiai kutatások feladata. Ilyen értelemben érdekfeszítő kötetet jelentett meg a közelmúltban a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet; Lampl Zsuzsanna A szlovákiai magyarok szociológiája c. munkájáról van szó. A könyv (amelynek folytatása is lesz) már csak azért is tanulságos, mert gondolatébresztőként párhuzamokat kínálhat szűkebb pátriánk vonatkozásában is.
A felmérések azt bizonyítják, hogy a szlovákiai magyarok hovatartozásának elsődleges meghatározója az anyanyelv és a kultúra (77%), messze lemaradva ezt követi még a saját döntés (16%) és az állampolgárság (7%). A szerző szerint a többi Kárpát-medencei magyarra is ez jellemző leginkább, sőt, a magyarországi magyarok többsége is az anyanyelv és kultúra alapján vezeti le nemzeti hovatartozását, a legdöntőbb módon azonban ez mégis a szlovákiai magyarságra érvényes (Vajdaságban az arányszám például 68%, Erdélyben 64%). Az ebből következő megállapítás: az, hogy a kultúrnemzeti önmeghatározás ekkora jelentőséggel bír, alátámasztani látszik azokat az elméleteket, amelyek szerint a közép-kelet-európai nemzetfejlődésben a kulturális nemzet modellje volt a meghatározó, s a kulturális egység még ma is sokat nyom a latban. Lampl Zsuzsanna tovább vizsgálódva arra a kérdésre is választ keresett, hogy a nemzeti önmeghatározást mely tényezők befolyásolják. Nos, ezek a következők: kor, iskolai végzettség, az elvégzett alapiskola tanítási nyelve és a házastárs nemzetisége. A számok azt mutatják például, hogy a korral és az iskolai végzettséggel egyenes arányban növekszik a kultúrnemzeti önmeghatározás. Úgyszintén: a magyar alapiskolát végzettek preferenciái hasonlóak a homogén magyar házasságban élőkéhez, ám a szlovák alapiskolát végzetteknél a vegyes házasságban élőkhöz képest is csökken a kultúrnemzeti, és növekszik a saját döntést szorgalmazó álláspont. Egyértelmű tehát az iskola tanítási nyelvének fontossága.
A felmérések tanúsága alapján a szlovákiai magyarok szerint ahhoz, hogy valaki magyarnak minősüljön, az a legfontosabb, hogy magyarnak tartsa magát. Tehát nem bizonyos objektív megfelelőségek helyeződnek előtérbe (magyar állampolgárság, magyar környezetben élni, magyar pártra szavazni, magyar nyelven működő egyházhoz tartozni, stb.); a nemzeti hovatartozás legfontosabb kritériuma egy szubjektív szempont, egy érzés, egy erre épülő döntés, hogy kinek-minek érezzük, hova soroljuk magunkat (93 százalék tartja fontosnak).
Elgondolkodtató az adatsor, miszerint a Szlovákiában élő szlovákok és magyarok szinte azonos módon gondolkodnak, ha az országban jelentkező problémákról faggatják őket, így az első három helyen a szegénységet, az egészségügyi és szociális szféra helyzetét meg a munkanélküliséget említik, s a magyarok csak ezt követően térnek rá a „sajátos” problémáikra (a szlovákiai magyarok számának csökkenése, a magyar szülők szlovák iskolába járatják gyerekeiket, az asszimiláció stb.).
Külön érdekes a szociológiai kutatás azon része, amely a kivándorlással foglalkozik. Nos, ennek gondolata 1997-ben volt a legcsekélyebb (akkoriban négy szlovákiai magyar közül egy fontolgatta ezt – tehát 25%), az ezredforduló után a szám megnövekedett, majd utóbb csökkent, ám még mindig igen magas (manapság három magyarból egy foglalkozik a távozás gondolatával – az ügy egyébként az iskolázottabb személyeket foglalkoztatja kevésbé). Ám jelentősen megváltozott a lehetséges célország megjelölése: jócskán megcsappant a tengerentúli országok iránti érdeklődés, s még kevesebben kívánnak Magyarországon letelepedni.
A 2001 és 2010 közötti időszakban lefolytatott kutatási eredmények szerint a szlovákiai magyarok túlnyomó többsége (80 százalék felett) fontosnak tartotta a nemzetiség mindenkori felvállalását, csupán minden tizenharmadik magyar vélte úgy, hogy ez nem lényeges, egy kis csoport pedig olyképpen gondolkodott, hogy ez a körülményektől függ. Az ehhez kapcsolódó megállapítás: elsősorban azok vallják magukat magyarnak, akik általában véve is fontosnak tartják a nemzeti identitás felvállalását, vagyis számukra ez egyfajta érték, avagy elvi kérdés.
