Ahogy telnek-múlnak a hónapok, egyre nagyobb bajban lennénk, ha pontosan össze kellene írni, hogy hány és hány fesztiválon vetítették sikerrel, s ezeken milyen és milyen elismeréseket gyűjtött be Bollók Csaba Iszka utazása című filmje. Végső ideje kimondanom, hogy egyik kedvencem, hiszen az elmúlt kábé egy-másfél év alatt nyilvánvalóan azzá vált, amit lényegében nem is bizonyít jobban semmi más, mint hogy hányszor és hányszor mesélek újra róla. De nem tehetek ellene, már az első pillanatban megragadott, aztán pedig ment szépen minden a maga ugyan rögös, olykor göröngyös, de alapjában véve mégis egyenes útján, előbb csak megszerettem ezt a filmet, ma pedig már a kedvenceim közé sorolom.
És nemcsak én vagyok ezzel így… Mint nemrég kiderült, Bollók Csaba rendező Iszka utazása című játékfilmjét nevezi Magyarország a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra. Erről, a Magyar Filmunió tájékoztatása szerint, szakmai bizottság döntött. Amerika leghíresebb, és világszínvonalon is még mindig legrangosabb filmes megmérettetésére minden ország nevezhet évente egy-egy játékfilmet. A nevezések közül a Los Angeles-i Filmakadémia képviselői választják ki 2009 januárjának végén azt az öt jelöltet, amelyik a legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrocskáért versenyezhet. A jelöltek listáját 2009. január 22-én hozzák nyilvánosságra, az Oscar-díjak ünnepélyes átadását pedig február 22-én tartják a Los Angeles-i Kodak Színházban.
Mint a Magyar Távirati Iroda jelentéséből kiderült, Papp Csaba Zoltán, a filmunió munkatársa „beszámolt arról, hogy az Oscar-díj szabályzata szerint azok a magyar filmek versengtek a nevezésért, amelyek hazai mozibemutatója 2007. október 1. és 2008. szeptember 30. között volt. A nevezésről döntő bizottságban a Magyar Filmművészek Szövetségét Stőhr Lóránt filmkritikus, a Magyar Operatőrök Társaságát (H. S. C.) Márk Iván operatőr, a Magyar Mozgókép Rendezők Céhét (MRC) Monory-Mész András filmrendező, a Független Magyar Producerek Szövetségét Váradi Gábor, a Magyar Producerek Szövetségét pedig Temple Réka képviselte. A bizottság többségi szavazattal hozta meg döntését.”
Az Iszka utazása egy „kemény világot ábrázol, azt az utat követi nyomon, ahogy egy szegény családba született gyerek idő előtt felnőtté érik: utcagyerek, árvaházi szökevény lesz, végül egy kikötővárosba kerül, gyerekkereskedők hálójába”. A film operatőre Gózon Francisco, producere pedig Csere Ágnes, a rendező felesége volt. Az Iszka utazásának nemzetközi premierjét a tavalyi Berlinalén tartották, s azóta több mint félszáz nemzetközi filmfesztivál hívta meg (verseny)programjába. A tengeren túli – főként természetesen szakmai – közönség számára sem új ez a magyar film, hiszen az észak-amerikai seregszemlék közül nagy sikerrel mutatták be Chicagóban, Clevelandban, Seattle-ben, Palm Springsben, Torontóban és Vancouverben. „A film alkotóit rangos díjakkal tüntették ki európai, ázsiai és amerikai filmfesztiválokon az elmúlt hónapokban” – közölte Papp Csaba Zoltán. Díjat nyert például Brüsszelben, a mexikói Monterreyben, Izland fővárosában, Reykjavíkban, Szarajevóban, továbbá a norvégiai Trondheimben. Sőt, elismeréssel tért haza a kazahsztáni Almatiban megrendezett fesztiválról is. Az Iszka utazását alig néhány nappal az oroszországi Ivanovóban megrendezett fesztivál – melyről nemrég részletesen is írtam (A menyasszonyok városa, Magyar Szó, 2008. augusztus 2.) – után a zlíni filmfesztivál versenyprogramjában is vetítették.
A fentiekben megpróbáltam összeírni, összegyűjteni Iszkának erre a másik utazására vonatkozó adatokat, azt, hogy a róla készült film hogyan járta be a nagyvilágot. Habár az adatok nem mindig egyértelműek, hiszen a havi ötvenhétmillió látogatóval büszkélkedő The Internet Movie Database (www.imdb.com), a Hollywood által immár hivatalosnak tekintett internetes nemzetközi filmes adatbázis, ahol általában valóban minden megtalálható, a tavalyi Magyar Filmszemlén megkapott elismerések mellett „csak” a brüsszeli filmfesztiválon elért sikert jegyzi. Ez utóbbin az Iszka utazásának három szereplője, Varga Mária, Varga Rózsika és Marian Rusache kapott színészi díját. Megpróbáltam egyfajta egyesített adatbázist készíteni a film utóéletéről, de még mindig van egy olyan érzésem, hogy a felsorolás, melynek egy újabb fényes állomása lehet jövő év januárjában, ha valóban megkapja az Oscar-nominációt, még így sem lehet teljes. Immár, mint a film őszinte rajongója, természetesen nagyon is bízom a jelölésben.
Bízom benne, hiszen Iszka van olyan kemény csaj, hogy meghódítsa a világot, nemcsak azért mert a filmben a gyermek Varga Mária saját életétnek részleteit játssza el, hanem azért is, mert miután elkészült az alkotás, s a Bollók–Csere házaspár örökbe fogadta őt testvérével, Rózsikával együtt, alig néhány Budapesten eltöltött év után visszakívánkozott szülőfalujába, abba az igencsak valós környezetbe, amelyet a film fiktívként bemutatott.
Szokatlan azonban, hogy ebben a kérdésben végre egyetértek a magyar szakmai közönséggel és a kritikusokkal, akik meglepően pozitívan fogadták Bollók Csaba filmjét. Ugyanis ez egy nagyon ritka jelenség. Általában, amikor a különböző lapok és folyóiratok filmkritikáit olvasom, mindig az az érzés motoszkál bennem, mintha nem ugyanazt a filmet láttuk volna. Persze, nyilvánvalóan ebben benne van az a lehetőség is, hogy egyes esetekben én tévedek, máskor azonban mintha eleve csak egyfajta sznobizmus vezetné az értékítéletet. Sőt, fesztiváldíjak esetében olykor a zsűrizést is. De Iszka, a jelek szerint van, olyan kemény csajszi, hogy mindezt kibírja. Onnan, a Déli- Kárpátokból, abból a Zsil-völgyi bányászfaluból nézve, ahol elmondása szerint nem mindennap bántják őt, a kritika sznobizmusa vélhetően a legmarginálisabb kérdések egyike…
