Akármelyik városban nevezzenek is el utcát az év utolsó hónapjáról, abban csak huszonnégy ház állhat. Se több, se kevesebb… Ha a várostérképek nem is mindig jelzik, December utca igazából minden településen van, legyen az giga- vagy metropolisz, többmilliós világ-, avagy nagyváros, község, járás, falucska, sor… Tanya, illetve tanyaközösség. Vagy bármi más…
Főleg a zentaiban egészen bizonyos vagyok… Ugyanis lányom tavaly készítette el. Nem állt be persze a gyermek kőművesnek, hogy falakat emelve, téglát rakva, cementet talicskázva, betonkeverőt kezelve, vakolva és meszelve építsen utcákat, nem. Beállt azonban kézművesnek… A Praktika című magazin 2007. decemberi számában talált ugyanis a December utca megépítéséhez fontos tanácsokat:
„Számoljuk a napokat
Minden napra egy ajándék – az adventi kalendárium bizony igazi, türelmet edző kincs, főként a hevesebb vérmérsékletű gyerekek számára. Vagy éppen ez segít abban, hogy gyorsabban teljen az idő…?
Egy sor meglepetés
Ahány ház, annyi titok – nincs is más dolga a gyerekeknek, mint végigballagni a December utcán, és minden lakba bekopogni. Persze, csak ha eljött az ideje… És amikor az összes ajtó kitárult, a nagy nap is eljött, nem kell tovább várni a karácsonyra”
Ez a December utca ugyanis valójában egy adventi naptár. Jó, manapság persze már ritkább esetben készítenek maguknak ilyet a gyerekek, hiszen inkább megveszik nekik a szülők a boltban, mindenféle színes, tarka, hóemberes, fenyő-, illetve karácsonyfás, mese- és rajzfilmfigurás változatok kaphatóak belőlük az üzletekben, a választék szinte végtelen. De a saját készítésű adventi naptár bája és értéke összemérhetetlen a gyári csomagolásokkal. Lássuk hát a felértékelődött elkészítési útmutatót:
„Adventi utcanaptár
Alapanyagok: 25 db gyufaskatulya · 40x70 cm-es zárt mikrohullámú karton (170 Ft/50x70 cm-es · A3-as triplex vagy más kemény karton (95 Ft/B1) · maradék tapéta – kb. 1 m, texturált · matt akrilfesték (490 Ft) · csengettyűk (150 Ft/10 db).
Egyéb kellékek: univerzális erősragasztó · kb. 50 cm vékony drót · olló, sniccer · ecset · vékony fekete alkoholos filctoll.
1. A mikrohullámú kartonra ragasszuk fel a tapétából kivágott két részt. A triplexre rajzoljuk fel a 24 házikót, az utcatáblát (sablon!) és a 24 darab 1x1 cm-es négyzetet a számokhoz. Vágjuk ki ezeket.
2. Ragasszuk a házikómintákat a gyufaskatulyákra (függőlegesen és vízszintesen is), majd arányosan elosztva ragasszuk a »házakat« az út két oldalára. Figyeljünk arra, hogy a dobozokat ki lehessen nyitni!
3. Fessük be a házakat, majd a fotó szerint rajzoljunk más-más homlokzatot rájuk és ragasszuk fel a számokat.
4. A függőleges gyufaskatulyák fiókját vegyük ki, egyik végükön szúrjunk kis lyukakat, fűzzünk át rajta egy drótdarabot, és akasszunk rá egy-egy csengőt. A drótvégeket a dobozban csavarjuk össze.
5. A fenyőkhöz vágjunk háromszögeket a kartonból, fessük ezeket zöldre, és ragasszuk a táblára.” Egyszerűen csak ennyi… Valóban nem kell hozzá egy hetedikes gyermek szakértelménél több…
Holnapután, hétfőn, december 1-jén lesz a napja annak, hogy gyermekeink ismét, az idén is a December utcába lépnek, azaz a karácsonyra készülődve kinyitják az adventi naptár első ajtaját. Akármelyik településen éljenek is, héthatáron innen és túl… A December utcák házainak ajtaja ugyanis a világ minden táján az ünnepre nyílik, melynek hangulatát a saját készítésű adventi naptár akár a szokásosnál is személyesebbé teheti. Adjuk hát meg gyermekeinknek az ünnepre való felkészülés, az ünnepre való várakozás örömét, akár azzal is segítve őket, hogy támogatjuk barkácsolásukat, még ha első ránézésre nem is értjük, hogy mi az a sniccer, a triplex vagy a zárt mikrohullámú karton. Bízzunk benne, hogy ez utóbbi egyszerű Hammer papírral kiváltható…
Amikor pedig az utca utolsó ajtaja is kinyílik, „eljön a karácsony”. Hiszen ilyenkor, az ünnep táján, az egyik leggyakrabban idézett versrészlet Nagy László (1925–1978) Csodafiú-szarvas című költeményének záró strófája: „Deresen, havasan / eljön a karácsony, / csodafiú-szarvas / föláll az oltáron, / szép agancsa gyúlva gyullad: / gyertya tizenhárom, / gyertya tizenhárom.” Habár sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy ez nem egy kimondottan karácsonyi költemény, hiszen első versszakában például egy tavaszi képpel indít a szerző: „Tavasz kerekedik, / bimbó tüzesedik, / jázminfával fényes / agancs verekedik, / csodafiú-szarvas / nekitülekedik, / nekitülekedik.” Mód Miklós atya, a Veszprémi Főegyházmegye családreferens papja, a Veszprémi Családpasztorációs Bizottság vezetője, aki Nagy László édesanyját életének utolsó éveiben még gyóntatta a költő szülőfalujában, Iszkázon, így értelmezte ezt a verset: „Nemcsak a múltbeli pogány rege, hanem a jelenkori hatalmas szarvascsordák jelenléte is indokolja ezt az elnevezést. A csodaszarvas-legenda átalakul a keresztény hit átvételével. A napot, holdat vivő, irányt mutató csodaszarvasból, Krisztus, az Isten fia megjelenésével, Csodafiú-szarvas lesz, agancsán misemondó gyertyával.” (A helység varázsa – Somló és Sümeg vidéke, Devecseri Római Katolikus Plébánia – Somló Környéki Szellemi Műhely, 2007.) Így hát, ebben az értelmezésben, a Csodafiú-szarvas, Nagy Lászlóval együtt betért a December utcába. Hogy egészen pontosan melyik városban, melyik településen, még kétséges lehetne, ha ugyan nem lenne teljesen mindegy, hiszen az utca házainak ajtai az egyik legszebb ünnepünkre nyílnak. A gyermekeknek huszonnégy ajtón kell bekopogtatniuk, a Csodafiú-szarvas egy egész esztendőn száguld át Nagy László versében, Mód atya értelmezésében pedig immár több mint kétezer éves történetről beszélünk. Ki ad többet? Lehet licitálni!
