A kommunista korszak évtizedei mély sebeket ejtettek a közép- és kelet-európai társadalmakban. A vagyonelkobzás, az erőszakos kollektivizálás, az emberi méltóság sárba tiprása, a kirakatperek, a gyanúsnak vélt személyekkel való leszámolás, az egész társadalmat behálózó besúgórendszeren alapuló biztonsági szolgálatok, az élet minden területét átható, vallási fanatikusok módjára terjesztett eszme és az ideológiai alapon felállított álértékrendszer több nemzedéken keresztül mérgezte a volt szocialista országok lakosságát. Az intézményesített állami terror valamennyi úgynevezett kommunista országra jellemző volt, csupán az elnyomás és a megfélemlítés módszereiben és intenzitásában különböztek egymástól az elvtársak. Az idő folyamán egy adott országon belül is változott az állami szorítás, általában enyhült, mert legkegyetlenebb arcát önmaga létrehozásának, elfogadtatásának és fennmaradása biztosításának céljából folytatott erőszakos tevékenysége során mutatta. Tompa Andrea Omerta. Hallgatások könyve című nagyregényében a kommunista éra éppen ezen időszakát dolgozta fel, művében hősei sorsának ábrázolásán keresztül az ötvenes évek Romániájában uralkodó viszonyokat taglalja.
A történelemkönyvekben található, sokszor elrettentő adatokkal szemben a minőségi próza nemcsak tájékoztat egy korról, hanem érzékelteti is olvasójával az adott időszakot, tények halmozása helyett hús-vér embereket tár elénk, erényekkel és jellemhibával egyaránt rendelkező embereket, akiknek nem adatott meg, hogy hosszasan elemezzék a társadalmi állapotokat, azt, hogy hogyan hatnak ki a politikai változások a mindennapjaikra, nekik mindenekelőtt élniük kell benne, alkalmazkodva a kor kihívásaihoz, vagy lázadva ellenük. Az Omerta szerzője, vérbeli prózaíróként, teljes egészében megjeleníti a történetet, ezenfelül a múltban játszódó cselekményt nem a mindentudó narrátor mondja el jelen nézőpontból, hanem az ábrázolt korban élő esendő emberek, akik saját szemszögükből adják elő a történéseket, egyben azonnal reagálnak is rájuk. A Kolozsváron és környékén játszódó regény cselekményét négy különböző szereplő mondja el, négy különböző nézőpontból, négy különböző hangon. Négy különböző életsors tárul fel előttünk, négy különböző egyéniséggel ismerkedünk meg, akiknek az élete valamilyen módon összefonódik.
Az első elbeszélő Kali, egy széki asszony, aki maga mögött hagyva iszákos férjét és faluját, a kincses városba menekül szolgálni, így kerül Décsi Vilmos rózsanemesítőhöz, sajátossága, hogy rengeteg mesét tud, minden életszituációra tartogat a tarsolyában egyet. A másik elbeszélő Décsi Vilmos rózsanemesítő, akit a kommunista hatalom magába szippant, hogy keresztezés útján készített hibridjeivel öregbítse a Román Népköztársaság hírnevét, ehhez minden lehető támogatást megkap, elsősorban több mint kilencven hóstáti család földjét az általa vezetett növénykutató állomáshoz, felveszik a pártba, felmagasztalják autodidakta módon szerzett tudását, hat osztálya ellenére egyetemi tanárnak nevezik ki, állami kitüntetésben részesítik. A harmadik elbeszélő a tizenéves Annuska, hóstáti leányzó, aki részeges édesapjával él, a ház körüli teendők mellett kertet gondoz, piacon árul, olykor állatokkal, növényekkel és halott édesanyjával társalog. A negyedik elbeszélő Eleonóra nővér, Annuska testvére, akit egy kolduló rend tagjaként közösség elleni izgatás és hazaárulás vádjával tíz év börtönbüntetésre ítélnek, szabadulásakor a megromlott egészségű nőnek alá kell írnia az omertát, ami annyit tesz, hogy nem beszél senkinek arról, ami a börtönben történt vele.
A kurtán felvázolt személyiségjegyek csak ízelítőként szolgálnak a több mint 600 oldalas regény többrétű cselekményének érzékeltetéséhez. Az elbeszélő hősök mindenekelőtt egyéni sorsukról beszélnek, napi feladataikról, vágyaikról, az őket ért bántalmakról szólnak, cselekedeteikből azonban feltűnik előttünk egy kor, egy város és annak lakói. Felelevenednek a helyi szokások és a kort meghatározó jellegzetességek, első kézből értesülünk arról, hogyan ítélik meg az emberek az életüket gyökeresen megváltoztató társadalmi változásokat, betekintést nyerünk, milyen szerepet tölt be a vallásos hit a hétköznapokban. Szó esik az agitátori tevékenységről, az ideológiai kívánalmaknak megfelelni igyekvő korabeli kulturális életről, érezhetjük az emberek közötti kapcsolatok elhidegülését a megváltozott körülmények következtében. Az elmondottakban az adott időszak számos jelentős politikai vonatkozású eseménye is szóba kerül: olvashatunk Márton Áron püspök fogsáságról, egyetemi tanárok, egyházi méltóságok és más értelmiségiek bebörtönzéséről, az ’56-os magyar forradalom visszhangjáról és megítéléséről Erdélyben, a nemzetiségi viszonyokról, a Kolozsvár és Marosvásárhely között gerjesztett viszályról, az erőszakos kollektivizálásról, a jószág elkobzásáról, házak lebontásáról, az „urak” elüldözéséről, nem utolsósorban arról, hogy vagyona és munkahelye megőrzése érdekében a házastársnak el kellett válnia a bebörtönzött egyéntől, a családtagnak pedig ki kellett őt tagadnia.
A regénybéli történések értelmezése tekintetében meghatározó jelentőséggel bír, hogy a társadalmi-politikai történésekről az elbeszélő hősöktől értesülünk, s ők mindent magukon átszűrve mondanak el. Az elolvasottak megítélése során tehát az olvasónak az adott elbeszélő szemszögét és személyiségét, érdekeit és habitusát is figyelembe kell vennie. A cselekményvezetést tovább árnyalja, hogy egy esemény ecsetelése az egyik elbeszélőnél megszakad, s a másiknál folytatódik, meglehet azonban, hogy az a másik elbeszélő bizonyos mozzanatokat eltérően interpretál az előzőnél, és az is megesik, hogy egyazon eseményről különböző elbeszélők különbözőképpen vallanak. Az izgalmas történet és mesteri történetvezetés mellett, ami lenyűgöző olvasmánnyá teszi Tompa Andrea nagyregényét, az a mű pazar nyelvezete. A négy elbeszélő négy különböző hangon szólal meg, mindegyik a sajátján, közös bennük a tájegységre jellemző élőbeszéd visszaadására tett kísérlet. Az Omerta. Hallgatások könyve ékes példa arra, hogyan lehet a művészet nyújtotta eszközök által rekonstruálni egy kort úgy, hogy az egyszerre legyen izgalmas, ismeretterjesztő és hiteles, művészi erejénél fogva pedig megrázó olvasmány.
