Ha valaki tudja a novelláról mindazt, amit a műfajról tudni érdemes, az Hózsa Éva tanárnő. Következőleg: miért is nem lepett meg, hogy a Forum, a Jó Pajtás, a Magyar Szó közös kiadványát, a Tigrislélek című novellaválogatását a tanárnő állította össze? Hát a jártasság, a bennfentesség és a hadra fogható tudás egymásba hatolása miatt, amit Hózsa Éva a mellényzsebéből ránt elő akár legmélyebb álmából ébredvén is! A kötethez írott előszavában egyértelművé teszi, hogy eleve a fiatalokat megszólító antológiát készített, aminek összeállításába a szerzők is beleszólhattak, ám a válogatás a felnőtteket, a gyermekek szüleit is meghívja az irodalom lugasába.
Egy évvel korábban a budapesti Móra Kiadó adott ki kortárs ifjúsági novellákat Jelen! címmel, Dávid Ádám és Gaborják Ádám válogatásában. Gondoltam, összevetem a két kiadványt, de erről lemondtam. A két Ádám, a gyermekíró–szerkesztő és az író–irodalomkutató a kortárs szerzők munkáiból válogatott, Hózsa Éva mélyebbről merített, távolabbra nyúlt a vajdasági irodalomtörténetünk múltjába. Emellett nem is ifjúsági novellákból válogatott, figyelme pedig kiterjedt a hosszabb lélegzetű prózai alkotásokra is.
A két könyvet előttem Bencsik Orsolya személye kapcsolja egymáshoz, hiszen mindkét gyűjteményben szerepel munkájával. A vajdaságiban az Ó, a ribiszke című alkotásával, a magyarországi kiadványban pedig Pornó cím alatt jelent meg írása. Nyomban össze is olvastam a kettőt, közönséghez igazodnak-e szövegek, vagy a véletlen műve-e a bátrabb, valamint a visszafogottabb címadás?
Nos, nincsen semmi fondorlat a háttérben, mindkét szöveg azonos színvonalú és fajsúlyú, ebből érthető, hogy a szerző mindkét válogatásban szerepel. A magyarországiban közölt szövegben (regényrészletben) számomra külön izgalmas, ahogy a szerző elhelyezi önmagát a történetben: „Mióta Magyarországon élek, két dolog hiányzik az életemből. A Lav és a harmincas, kevésbé szép, kevésbé okos szerb férfiak.”
Ám, vissza a Tigrislélekhez! Egy-egy antológia összeállítását több, különböző vezérelv mentén is el tudom képzelni, a mostani esetében a szerzők, illetve a művek születési dátuma mutatkozik időrendi kapaszkodónak, legalábbis a kötet első felében. Itt kapott helyet Milkó Izidor, Papp Dániel, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Szirmai Károly, Szenteleky Kornél, Sinkó Ervin, Majtényi Mihály, Börcsök Erzsébet, Herceg János, Lévay Endre egy-egy szövege.
De hogyan került e majdnem szabályos kronológia élére Bencsik Orsolya szövege? A lehetséges válasz, hogy az antológia iskoláskorú fiatalokat kíván megszólítani, válogatásra, majd további válogatásra buzdítani. Ehhez pedig a legkézenfekvőbb módszer, vagy megoldás mélyvízbe taszítani a majdani olvasót. A nyelv, és a nyelv által, az irodalmi közegben megfogalmazott érzelmek mélyvizébe. Itt megmártózva már akár Palicstól Párizsig is evezhet az érdeklődő diák. Az időrendiséget Fehér Miklósnak az antológia címét adó elbeszélése töri meg. Ugyanazzal a szándékkal, mint Bencsik Orsolya szövegének esetében. A Tigrislélek bohókás meseként induló, majd dermesztő végkifejletű története a jelenbe helyezett nyelvi világát úgyszintén az érzelmek mozgatják, és a tényszerűségtől elvontabb közlési lehetőség irányába nyit utat. Innentől, az irodalmi önkifejezés sokrétűségének felfedeztetése érdekében borul a kronologikus sorrend. Csépe Imre, Németh István, Varga Zoltán, Csík Mónika, Deák Ferenc, Jódal Rózsa, Mirnics Zsuzsa, Tolnai Ottó, Gion Nándor, Vasagyi Mária, Gobby Fehér Gyula, Balázs Attila, Brasnyó István, Juhász Erzsébet, Szathmári István, Danyi Zoltán, Kovács Jolánka, Beszédes István, Verebes Ernő, Sándor Zoltán, Nagy Abonyi Árpád, Lovas Ildikó, Bence Erika, Szabó Palócz Attila, Aaron Blumm, Mirnics Gyula prózái sorjáznak.
A Tigrislélek a fiatalokat kívánja megszólítani, olvasásra buzdítani, amihez Hózsa Éva megtalálta az olvasás motiválására alkalmas szövegeket. A könyvtest kivitelezése és Bicskei Anikó illusztrációi pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fiatalok ne csak képernyőről olvassanak.
Ugyanakkor a felnőtteknek is bátran ajánlom az antológiát, ugyanis a benne fölsorakoztatott szövegek hangsúlyosan mutatják meg a vajdasági magyar próza gazdagságát, sokféleségét, szépségét, amit érdemes fölfedezni. Noha évtizedek óta elkötelezett olvasója vagyok a vajdasági magyar irodalomnak, számomra is meglepetést okozott ez a szerteágazó, honi prózánk gazdagságát, egyben a novellaforma folytonos módosulását szemléltető antológia.
