Szögi Csaba első regénye, a Drót 2004-ben jelent meg első ízben a zEtna Könyvkiadónál, és a mű bizonyos körökben igen gyorsan kultikus titulusra tett szert, hisz a benne megfogalmazottak egy sajátságos életérzést hivatottak bemutatni, egy olyan attitűdöt, amit talán többen magukénak éreznek, vagy legalábbis szeretnének magukénak érezni. A kötet most a budapesti Napkút Kiadónak köszönhetően újra megjelent. Jelen kiadás azonban nem az első változatlan újranyomtatása, hanem egy olyan kötetet vehet kezébe az olvasó, amelyben azok a részek is helyet kaptak, amelyek az első kiadásban nem szerepeltek, amiket az akkori szerkesztő és a szerző közös megegyezés alapján kihagytak, és amelyekről az író most, tizenhárom év után, mégis fontosnak tartotta, hogy bekerüljenek a szövegtestbe. Emellett a szerző az előszóban azt is kifejti, hogy a műben különböző változásokat eszközölt, amelyek a kuszaság kifésülésére, a nyerseség, a szálkásság tompítására irányultak.
A műben, amelynek szerzőjéről kijelenthetjük, hogy az első kiadás megjelenésekor még pályakezdő volt, tisztán felismerhető az a szögicsabai hang, amely jellemzi az írót az azóta eltelt időszakban is. Ez lehetne az utólagos munkálatok eredménye, de végigtekintve az író/költő koránt sem lezárt életművén, kijelenthetjük, hogy a megszólalásmódot tekintve egy egységes opusról van szó, amelyben minden mű minden darabkája egy egység része, egy könnyen felismerhető halmaz alkotóeleme. Így ez a mű is bővelkedik a különböző élvezeti cikkek, a dohány, az alkohol, a kávé és nem utolsósorban a tea, valamint a különböző narkotikumok, leginkább a cannabis fogyasztására utaló jelenetekben, látomásokban, töprengésekben, filozófiai problémák boncolgatásában és természetesen szerelemben – szerelemben az élet iránt, szerelemben a Nő iránt. Egy hedonista naplóját tarthatjuk a kezünkben, de az öröm és az élvezetek mögött ott húzódnak a kétségek, a létezésbe vetett hittel szemben érzett kételyek, a szabadság hiánya és a magány.
Már a mű címe is árulkodó. A drót körbefog, a drót bezár, és nem engedi a testet kitörni börtönéből, a drót felsebzi az ember bőrét. Ugyanakkor a drót bizonyos szabadságot ad, hisz az emberi tekintet szabadon törhet rajta keresztül, és semmi sem gátolhatja meg a rabot abban, hogy pillantását a messzibe vesse, vagy abban, hogy feltekintsen az égbe. A drót egy bezártság története, egy fogság, a sorkatonai szolgálat letöltésének naplója. Napra, sőt órára, percre pontosan tudjuk, hogy mikor történnek az események. A szerző dokumentál, de nem a külvilág eseményei kerülnek a fókuszba, hanem a katona lelkivilága, a gondolatai, belső vívódása és önmaga analizálása fogalmazódik meg leghangsúlyosabban.
Hogyan lehet kitörni a drótok mögül? Szögi Csaba válasza: úgy török ki, hogy közben egyre beljebb, egyre mélyebbre merülök önmagamban, a saját lelkembe. És jönnek a szeretők, és jönnek a gyermekkori emlékek, és jön az imádság, és jön Jézus Krisztus, és jönnek a felhők, és jönnek a fecskék. Az az egy is a többivel.
A főhős a madarakkal szárnyal, a felhőket figyeli, mint az egyetlen szépséget, ami a dróton belül megadatik neki. A regény visszatérő eleme, refrénszerűen visszatérő jelenete, a fecskék költözése: Ma elmentek a fecskék. Az utolsó visszanézett, rám mosolygott, intett, majd sietve távozott a többiek után. (14.). Mondja ezt a szerző szeptember 27-én, néhány héttel a bevonulása után, majd több mint fél év elmúltával május 31-én így találkozik vele: Mert ma az én fecském jelzett nekem, ő, aki akkoriban utolsóként visszaintett, mikor Délre költöztek. Azt jelezte, kész engem kivinni innen, napok kérdése az egész. (161.) A fecske a szabadság, a dróton kívüli élet szimbóluma. Ha elmegy, minket a drót mögé zárnak, ha visszajön, mi is szabadon szárnyalunk. Fecskék nélkül maga a pokol vár bennünket, a Purgatóriumot járjuk meg a szerzővel, aki Vergiliusként kalauzol bennünket a lelkében, hogy azután ő is megtisztuljon ezáltal.
A műben emellett fontos szerep jut a magára az írásra, az írás folyamatára utaló részleteknek is. A szerző egy füzetbe írja a szövegeket, és jelzi, hogy mikor telik meg egyik-másik füzet, mikor fogy ki a tolla, mikor érzi idejét annak, hogy új fejezetet nyisson, hogy megálljon. Nehéz itt írni, mindenki ordít (10.), írja egy helyen, és így az írás körülményei is bekerülnek a műbe, annak szerves részeivé válnak, és ennek a játéknak köszönhetően tovább szaporodnak a történetsíkok, és az egyre több szálon futó történetek némelyike kikerül a valóságba. A fikció és a valóság határán egyensúlyozva megtörténhet az is, ami a fizikai és egyéb szabályokat figyelembe véve nem történhetne meg. Dara Bokra meséje, a szerető(k) története(i) mind a valóság leképződései, a lélek analízisének újabb állomásai, amik formálják a szerzőt, és új minőséget hoznak az életébe.
Amit még megfigyelhetünk, hogy a műben nincsenek írásjelek, csak pontok és vesszők: Felkiáltójeleketmegkérdőjeleketsőthármaspontokatiskéneírniaregényembenemcsakvesszőketéspontokatugye. (12.) – mondja a szerző, és csak amikor nagyon szükséges, akkor szóval jelzi, hogy éppen kérdő mondatról van szó. Dőlt betűs részek, angol, szerb, német nyelvű szövegrészletek, amelyek mindegyike hatásosan hívja fel magára a figyelmet.
És beszélhetnénk még az amerikai irodalom hatásáról, Bukowski és Ginsberg folyamatos jelenlétéről, Steinbeckről, Hrabalról, a nagy betűs Művészetekről, a vallásokról, a hangokról és a versekről, amelyek folyamatosan megjelennek a műben, újra és újra az önanalízis és a megtisztulás útján.
Ilyen ez a Drót, keresztülnézhetünk rajta a nagyvilágba, húsba karcolhatunk vele, de ugyanakkor lehetőséget adhat a belső szabadság megtalálásához is.
