Kevés kiadó büszkélkedhet olyan sikerrel egy elsőkötetes esetében, mint ahogyan az a Magvető Kiadó és az 1988-ban született Harag Anita közös munkája révén született. A szerző 2018-ban Petri György-díjat kapott, tavaly ő nyerte el a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat, ezenkívül a szintén tavaly megjelent első kötetét pedig az Aegon Irodalmi Díj rövidlistájára is beválogatták. Mindennek tudatában az olvasó akaratlanul is magasra teszi azt a bizonyos lécet, de bátran állíthatom, hogy nem csalódik, az Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötet valóban nagy visszhangot kelt a befogadóban.
A tizenhárom novellát tartalmazó könyv kapcsán mindenhol azt olvashatjuk fontos sajátosságként, hogy hétköznapi történeteket mesél el, és teszi ezt letisztult nyelvezettel, rendkívül olvasmányosan, hagyományos párbeszédek nélkül. A szerző in medias res beleállít bennünket a szomorú és kiábrándító szituációkba, hogy minden porcikánk érezze a tehetetlenséget, az elidegenedést, és a keserű elmúlást.
Több irodalmi portál a Székesfehérvártól nyugatra és a Családi anamnézis című novellákat emeli ki, nem véletlenül. Az előbbi rendkívül hatásosan érzékelteti, hogy milyen könnyen prédává válnak egy olyan ember ingóságai, aki senkinek nem volt fontos, akinek a megüresedett házát kifosztják a szomszédok, és akinek a lányában az undor keveredik a gyásszal, miközben takarít az apa után. A Családi anamnézis a test és a lélek állandó készenlétben levésére mutat rá, hiszen a rák örökletes hajlama rátelepszik a mindennapokra. A női elbeszélő finom érzékiséggel emeli ki a megcsonkított test szégyenérzetét:
„Onnantól kezdve anyám máshogy járt, vállait előre döntötte, begörbítette a hátát, hogy ne látsszon a melle. A melle, nem a mellei. A fél melle. A mellének a helye, ahol húszcentis vágás maradt, egy hónap is volt legalább, amíg lepotyogott róla a var.”
A novellák női elbeszélője széthullott kapcsolatok sűrűjébe, eltorzult személyiségek életképeibe, és kényes szituációkba vezeti be az olvasót, hogy belemélyedjünk az idős nagymama szenilitásába, egy kihűlt párkapcsolat levegőtlenségébe, vagy egy szétesett család romjaiba.
Nemcsak az érzelmi szakadékok, hanem a nyelvi korlátok is akadályozzák a párbeszédeket, a folyamatos és őszinte kommunikációt. A Magyarul címet viselő novella elbeszélője ukrán nemzetisége miatt csak angolul tud kommunikálni az új munkatársaival, akik magyarok. A kényes helyzetek elkerülése érdekében megpróbál elszigetelődni a többiektől, csak a kötelező köröket futja le, és arra összpontosít, hogy ne mondja ki azokat a keresztneveket, amelyeket nem tud helyesen kiejteni.
Igen, a könyv egyik legkiemelkedőbb sajátossága, hogy hétköznapi szituációkat vonultat fel előttünk, de olyan nagyítón keresztül, hogy a bőrünk alatt érezzük a szereplők gondolatait és érzésvilágát.
Remek választás a címadó novella, hiszen az egész kötet a hűvösséget, a nyirkosságot, és a felfázás veszélyét hordozza magában.
„Áprilishoz képest nagyon hűvös az idő, rajtam meg csak egy vékony tavaszi kabát volt, rajta a pulóver. Hogy tudsz így fázni, kérdezte, dörzsölgette a karomat, mondd meg magadnak, hogy ne fázzál. Én mindig egy réteggel kevesebb ruhát veszek fel, hozzá kell szokni a hideghez.”
Harag Anita az első kötetével olyan hőmérsékletet teremtett, amiben fázunk, amiben melegünk van, amiben nem kapunk elég levegőt, amiben izzadunk, és mégis mindez tisztít, átráz bennünket.
Nem kell őt senkihez se hasonlítani, az egyedi hangja már utat tört magának.
