2002. május 15., Hampden Park, Glasgow. Raúl és Lúcio góljaival 1:1 az állás, néhány másodperc múlva Urs Meier bíró véget vet az első félidőnek. A bal szélen elfutó Roberto Carlos magasan passzolja a Leverkusen tizenhatosában helyezkedő Blancók irányába a labdát, a lecsapódó beívelés az 5-ös mezt viselő Zinédine Zidane felé érkezik. És akkor váratlan mozdulat következik: a tizenhatos vonalán álló, jobb lábas irányító bal lábát emeli a 15 méter magasból érkező labdára, és kapásból eltalálja. A játékszer Hans-Jörg Butt kapus vetődő teste fölött a jobb felső sarokba zúdul, és felrobban a stadion.
Nehéz elképzelni, hogy aki a kilencvenes évek közepén, vagy korábban született, és focirajongóként, vagy legalábbis a labdarúgást kedvelő emberként nőtt fel, ne emlékezne a 2002-es Bajnokok Ligája-finálét eldöntő legendás Zidane-találatra. A francia játékzseni gólja után már nem született újabb a találkozón, így a Real Madrid kilencedik BL-serlegét emelhette magasba.
Tizenöt évvel később pedig ugyanez a Zidane ült a kispadon, amikor a Királyi Gárda az európai labdarúgás történetének újabb fejezetét írta meg azzal, hogy 2016 után megvédte címét a kontinens legrangosabb klubtornáján, és 12. trófeájával abszolút csúcstartóvá vált. Zidane mindössze másfél év edzősködés alatt lett BL-címvédő edző a Real Madriddal.
„Zizou” a franciaországi Marseille külvárosában született 1972. június 23-án. Gyerekkora óta focizott, és bár kedvezőtlen körülmények között nőtt fel, már tízéves korában felfigyeltek hatalmas tehetségére. Tizenévesen helyi kisebb csapatokban és labdarúgó edzőtáborokban fordult meg, és 17 éves volt, amikor első komoly ajánlatát kapta az első osztályúCannescsapatától, ahol 1989-ben debütált profiként. Első klubjából 3 év múltán a Bordeaux-ba igazolt, ahol négy évet töltött, és megnyerte az 1995-ös Intertotó Kupát, valamint 1996-ban a legjobb játékosnak választották a francia első osztályban.
Franciaországból Olaszországba, az aktuális BL-győztes Juventusba igazolt, ahol kiteljesedett játékosi pályája. Első két évében megnyerte az olasz bajnokságot, a Scudettót, oda-vissza BL-finálékban szerepelt (bár mindkettőt elbukta), 1998-ban pedig a FIFÁ-nál az év legjobb játékosa lett, és megkapta az Aranylabdát.
Zidane karrierjének csúcsát a 2001-es Real Madridba igazolás jelentette, 78 millió eurós vételárával korának messze legnagyobb értékű transzfere lett. Madridban 5 szezonon át játszott világklasszis csapatában Figo, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos és Beckham mellett, megnyerte a 2002-es BL-t és spanyol bajnok lett. Zidane az idők során az európai labdarúgás ikonjává nőtte ki magát kimagasló játékintelligenciájával, pontos irányító játékával és látványos, zseniális megoldásaival.
A francia válogatott tagjaként Zidane 1998-ban világbajnokká, 2000-ben pedig Európa-bajnokká vált. Emlékéhez tartozik a 2006-os, elbukott vb-döntőben bemutatott, legendássá vált fejelése, amikor az olasz Materazzit küldte földre.
Számos nagy játékos és szakember magasztalta Zidane-t az évek során. Jean Varraud egykori játékos és játékosmegfigyelő fedezte fel a franciát még tinédzserként: „Fenséges volt, ahogy átment az embereken. A lába összenőtt a labdával, annyira együtt éltek” – mondta a szakember. Edgar Davids, aki több évig volt Zidane csapattársa a Juventusban, így fogalmazott: „Különleges játékos, ott is képes helyet csinálni, ahol korábban lehetetlennek tűnt. Nem számít, hol kapja meg a labdát, nála mindig biztonságban van. Az elképzelése a játékról és a technikája egyaránt lenyűgöző.”
Alfredo di Stefano, a Real Madrid legendája a valaha élt egyik legjobb játékosnak nevezte: „Uralja a labdát, egy két lábon járó csoda, aki úgy játszik, mintha selyembe lenne burkolva a lába. Miatta éri meg kimenni a stadionba.” A franciák másik legendája, Michel Platini kijelentette, a labdarúgás lényegében, az irányításban és a passzolásban ő volt a legjobb a világon, Pelé pedig kora legjobbjaként említette a zsenit.
