Vasárnap érkezett a hír: elhunyt a kilencvenes évek Szerbiájával kapcsolatban talán második leggyakrabban emlegetett politikai szereplő, Slobodan Milošević egykori államelnök özvegye, Mirjana Marković. Moszkvában érte a halál, férje letartóztatását követően Oroszországba szökött és ott kapott menedéket a Jugoszláv Baloldal (JUL) egykori vezetője, akiről az a hír járta, hogy őt kérdezte meg Milošević minden egyes, az államügyekkel kapcsolatos fontos döntés meghozása előtt. Sokakban él a meggyőződés, mely szerint nem lehet ártatlan, nem lehet független sok, a kilencvenes évek Szerbiáját meghatározó negatív fejleménytől, így a háborúktól, de a belső „tisztogatásoktól” sem, melynek egyik áldozata Slavko Ćuruvija hatalom ellen állást foglalt újságíró, aki halála előtt éppen neki mondta azt, hogy hamarosan a Terazije téren lóg a férjével együtt, ha nem hagynak fel a politikával. S bár a sajtóban és a tárgyalás során felmerült a most elhunyt özvegy neve, bizonyítani sohasem sikerült a bűnösségét, nem is hallgathatták meg az ügyben, hiszen mikorra a tárgyalás már érdemben megkezdődött, Marković Moszkva egyik luxusnegyedének a lakójává vált. Tény, hogy ő rendelte meg a Politika ekspres napilapban a Ćuruvija kivárta a bombákat című lejárató, brutális támadásnak számító írást.
Eltérő információk láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lelte halálát. Először olyan híreket közölt a belgrádi média, hogy súlyos beteg volt, Szocsiban kezelték, majd rosszabbodott az állapota. A tegnapi, valószínűleg pontosabbnak számító információk szerint azonban Marković nem küzdött komoly betegséggel, de az utóbbi időben több egészségügyi gond is fellépett nála, eltörte a karját, s más okból is műtötték. Végül tüdőgyulladást kapott, ezt követően léptek fel bizonyos komplikációk, melyekbe belehalt. Gerincével állandóan problémái voltak, számolt be a család egyik barátja.
Temetése kapcsán sem lehet még részleteket tudni. Fia és lánya nem szeretnék teljesíteni anyjuk kívánságát, hogy férje mellé temessék el Požarevacon, szivárgott ki a fővárosi médiában, mert nem járnak gyakran oda, Mirjana azonban mindig is ezt kívánta, már a nevét is felvésette a sírkőre halála előtt.
Bíróság elé állami lakások odaítélésekor elkövetett hivatali visszaélés miatt kellett volna állnia. Távollétében folyt a per. A belgrádi Fellebbviteli Bíróság március 26-i ítéletében felfüggesztette a Mira Marković ellen korábban meghozott elsőfokú ítéletet, mely egy év börtönbüntetést szabott ki. A Fellebbviteli Bíróság döntése a büntetőeljárás kezdete után 15 évvel született meg. Markovićot az Interpol-körözőlevél ellenére sem adta ki Oroszország Szerbiának az eljárás hosszú folyamatának ideje alatt. A felmentő ítéletre reagálva az özvegy üzent Szerbiába, az espreso.rs weboldalnak azt nyilatkozta: tudta, hogy az igazság győzedelmeskedni fog. Valóban, meglehet, hogy nem a lakások értékesítésekor elkövetett esetleges visszaélések számítanak a legnagyobb vétkének…
A hatalomváltást követően nyomozás indult ellene a kilencvenes években lefolytatott dohánycsempészetben való bűnrészességének gyanúja miatt is, az ügy azonban nem jutott el a bírósági eljárás fázisáig. Az akkori gyanú szerint fia, Marko Milošević is részt vett az „üzletben”.
Nemhivatalos közlésekben emlegették Ivan Stambolićnak, a szerbiai elnökség elnökének meggyilkolása kapcsán is. Ebben az ügyben sem hallgatták meg vagy vonták felelősségre. Stambolićot 2000-ben rabolták el és gyilkolták meg, mikor felmerült annak lehetősége, hogy ő vezeti majd a Szerbiai Demokratikus Ellenzéket.
Mira Marković 1942-ben született a Požarevac melletti Brežane faluban. Édesanyja partizán volt, akit egy házkutatás után elhurcoltak, megkínoztak, majd megöltek az állami különleges ügynökök 1943-ban. Gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg Miloševićtyel. A Belgrádi Egyetem Természettudományi–Matematikai Karának szociológia szakos tanára volt. Ifjú éveiben politikai porondra lépett, a kommunista párt aktivistája lett. A kilencvenes években saját pártja, a Jugoszláv Baloldal Milošević Szerbiai Szocialista Pártjának szilárd koalíciós partnere és bűntársa a háborús vérengzések mezejére vezető politikai mezsgyén.
