A koronavírus-járvány miatt elhalasztott parlamenti választások újabb dátuma ismét vészesen közeledik. A különféle pártok és politikusok a kampány során mindent igyekeznek megtenni saját pártjuk sikere érdekében. Hangzatos szólamokkal vannak tele az újságok és a világhálón is nap mint nap újabb választásokkal kapcsolatos hírek lepik meg az olvasókat. Az utóbbi választásokat elnézve már megszokhattuk, hogy szinte minden alkalommal akadnak olyanok, akik kijelentéseikkel és kitűzött céljaikkal magukra igyekszenek vonni a közvélemény figyelmét – ismerjük el, ez többnyire sikerül is nekik. Az idei választás legújabb „fenoménjává” a hétvégén tett különös és megbotránkoztató kijelentéseivel Kapetan Dragan vált. A név valószínűleg az olvasók többsége számára ismerősen cseng, legfőképpen azok számára, akik a saját bőrükön tapasztalták a kilencvenes évek háborúinak borzalmait. A polgári neve Dragan Vasiljković, aki egykoron a Knindzsáknak nevezett elit alakulatot vezette a Knin környéki harcokban, ahol rettegett hírnevet szerzett magának. Az általa vezetett gárda valójában a Vörössapkásoknak (Crvene beretke) nevezett későbbi speciális egységnek az elődje volt, amelynek egyes tagjai részt vettek a Zoran Đinđić miniszterelnök elleni merénylet elkövetésében 2003. március 12-én. A nemrégiben horvátországi fogva tartásából hazatért parancsnok többek között ezzel kapcsolatban is tett meghökkentő kijelentéseket, amikor szombaton Kragujevacon megkoszorúzta az Uspenje nevezetű emlékművet, amelyet az 1990 és 1999 között elesett helyi származású katonák emlékére emeltek. Ekkor ugyanis bejelentette, hogy készen áll a hosszú évek óta börtönben sínylődő, „ártatlanul” elítélt szerb honfitársainak a szócsöve lenni, és küzdeni fog azért, hogy senkit se ítéljenek el, ha nincs perdöntő bizonyíték a bűnössége ellen. Azt is kijelentette, hogy Milorad Ulemek és Zvezdan Jovanović szabadon bocsátásáért is harcba szállna, akik negyven évre lettek rács mögé csukva, mivel bizonyítottan közük volt a Đinđić miniszterelnök ellen elkövetett merénylethez.
A fenti kijelentésekre már eleve minden jóravaló emberben negatív kép alakul ki a szóban forgó egyénről, még ha nem is ismeri életének sötét részleteit. Márpedig erről is szükséges szót ejtenünk, hiszen ebből láthatjuk, ki az, aki igyekszik „igazságot szolgáltatni”.
Vasiljković katonai karrierje 1990 májusában kezdődött el, amikor Ausztráliából (ahova 1967-ben költözött ki édesanyjával és két lánytestvérével együtt) visszatért szülőföldjére. A knini rendőrség egyik vezetőjével, Saša Medakovićtyal való belgrádi találkozását követően Krajinába utazott, ahol a Tuskó Forradalom néven elhíresült felkelés után elhatározta a terület védelmének a megszervezését. A horvát függetlenség kikiáltása után önkéntesként harcolt a Krajinai Szerb Köztársaság zászlaja alatt és vezette a hírhedt Knindzsa gárdát, melynek tagjai a korabeli Szerb Államvédelmi Szolgálat támogatásával kaptak kiképzést. A horvát bíróság bűnösnek találta a horvát hadifoglyok kínzásáért Kninben 1991 júniusa és júliusa folyamán, és a glinai rendőrállomás elleni támadás miatt 1991 júliusában. A háborút követően visszatért Szerbiába, majd néhány év után Ausztráliába vándorolt ki ismét. A Daniel Snedden álnév alatt, golfedzőként tevékenykedő egykori kapitányt 2010. május 12-én fogták el az ausztrál hatóságok, majd öt évvel később kiszolgáltatták Horvátországnak. A büntetését itt ülte le, ami az idén március 28-án járt le. Ezt követően a horvát hatóságok kitoloncolták az országból és 20 évre kitiltották az Európai Unió területéről.
