Egyes körök az egyik legsimulékonyabb politikusnak tartják, akinek karrierje, bár saját pártján belül kegyeltből kegyvesztetté vált, egyre csak ívelt felfelé. Ivica Dačić, aki a kilencvenes években Slobodan Milošević propagandamasinériájáért felelt, alig tíz évvel pártelnöke bukását követően a Legeurópaibb Díjat vehette át. Ma pedig a legvidámabb hangulatú politikusként tekintenek rá, hiszen szívesen ragad mikrofont és énekel hazai és külföldi vendégeinek.
Ivica Dačić 1966-ban született Koszovóban, mégpedig Prizrenben. A Politikatudományi Karon diplomázott Belgrádban, újságírói szakon, 1989-ben. Már egyetemi tanulmányai alatt megkezdődött politikai karrierje, hiszen a Kommunista Szövetség egyetemi szervezetében vállalt aktív szerepet. Miután megszerezte egyetemi diplomáját, a Kommunista Párt örökösének, a Szocialista Párt ifjúságának élére került. A fiatal ambiciózus politikus nem sokra rá, 1992 és 2000 között a Szerbiai Szocialista Párt szóvivője lett. Az 1992-es év politikai karrierje szempontjából több értelemben is sikeres volt, hiszen nemcsak a párt szóvivőjeként tevékenykedett, hanem a párt főbizottságának tagja lett, illetve 1992-től 2004-ig a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság képviselője, majd a Szerbia és Montenegró Államközösség képviselője lett. A parlamenti testületekben is fontos szerepet vállalt, ugyanis 1996-ban a tájékoztatási bizottság elnöke volt, majd 1997-től a külpolitikai bizottság tagjaként tevékenykedett.
A Milošević bukását követő átmeneti kormányban 2000 októberétől 2001 januárjáig tájékoztatási társminiszterként tevékenykedett.
Érdekes az az út is, amelyen a párton belül felfelé ívelt a karrierje, hiszen 2000-ben és 2002-ben egymást követően őt választották a párt belgrádi bizottsága elnökének. Majd 2003 januárjában megválasztották az SZSZP főbizottsága elnökének. Igazából ekkor veszítette el Milošević bizalmát, ugyanis hágai tartózkodása alatt Milošević arra kérte párttársait, hogy zárják ki Dačićot a pártból. Erre azonban nem került sor, sőt 2006 óta már ő vezeti a szocialistákat.
A párt Milošević után hatalmas változáson ment keresztül, a hatalom elvesztése után a párt hanyatlásnak indult, már-már szinte majdnem el is tűnt a politika színtérről, ám Dačić alkalmazkodó képességének köszönhetően főnixmadárként újraéledt, és Európa-barát útvonalán újra bekerült a Milošević utáni Szerbia politikai életébe.
2004-ben indult az elnökválasztásokon, majd 2008-ban Mirko Cvetković kormányában az első alelnök, illetve belügyminiszter lett. 2012-ben, a demokrata hatalom bukását követően, rövid időre ugyan, de ő alakíthatott kormányt. 2013-ban pedig, amikor Aleksandar Vučić vette át a kormány irányítását, újra Dačić töltötte be az első alelnöki funkciót és ő vezette a belpolitikai tárcát.
Dačić egyike azoknak, akik Brüsszelben aláírták a Belgrád és Priština viszonyának javítását szolgáló megállapodást.
Egy évre rá már a külügyminisztérium élére került, és itt folytatta tevékenységeit a 2016-os választásokat követően, majd a 2017-es kormányátalakítás után is, egészen mostanáig, amikor pedig a köztársasági képviselőház élére került.
Dačić Miloševićtyel együtt az Amerikai Egyesült Államok nemkívánatosok listájára került. Erről a listáról 2010-ben törölték, egy évvel az után, hogy 2009-ben átvette a Legeurópaibb Díjat.
Az SZSZP elnöke a botrányoktól sem volt mentes. Az ő nevét emlegették a koffer-affér kapcsán is, amikor Dejan Simić bankkormányzót és Vladimir Zagrađanint, az SZSZP marketingfőnökét kenőpénz miatt letartóztatták. A helyszínelés során a rendőrök 100 000 euró készpénzt tartalmazó koffert találtak abban a lakásban, amelyben a rendőri rajtakapást megelőzőn Dačić is jelen volt.
Ugyanakkor kiderült, hogy barátságot ápol Darko Šarić drogbáró közvetlen munkatársával, Rodoljub Radulovićtyal, akit a média csak Miša Bananaként emleget. Dačić ezt a barátságot arra az időkre tette, mielőtt még Radulović bűncselekményekkel kezdett volna foglalkozni.
