A téli szünet abszolút nem olyan volt, mint amilyet a gyerekeim vártak. Már karácsonyra havazásban reménykedtek, aztán sokat kérdezgették, hogy lesz-e akkor hó majd januárban, és mindig csak azt válaszolhattam, hogy nem mondanak havat, de sose lehet tudni. Hát a szánkózás elmaradt, meg az igazi hideg sem érkezett meg, de a szünidő ettől függetlenül remek hangulatban telt el nekik. Ha nem akart jönni a hideg, meg a havazás, akkor a szinte tavaszias időjárást használták ki. Annyit játszottak az utcán, mint máskor a tavaszi szünetben. Habár, ha jobban belegondolok, tavaly a Covid miatt februárban extra egyhetes szünetet kaptak, aminek jó részét hasonlóan a szabadban töltöttek. Akkor nagyon meglepő volt, hogy februárban ilyen kellemes a hőmérséklet, viszont most már különösebben nem is csodálkoztunk azon, hogy a január is alkalmas a kinti játszásra. Legtöbbször még a csizmát sem akarták felvenni, elég volt a sportcipő egy jó meleg téli kabáttal. Annyira belejöttek az utcázásba, hogy előre lebeszélt időpontjaik voltak. Délelőtt tizenegykor találkoztak a dombnál – ahogy ők nevezik a sarkunkon lévő beton tömböt –, onnantól fogva egészen ebédig játszottak, aztán meg jött a folytatás sötétedésig. Az ebédet leginkább csak bedobálták, mindenki akkor, amikor éppen szóltak neki bentről, aztán siettek is ki, mert az utcán fontos dolog várta őket. Néha tízen is összeverődtek. Hol futóversenyt tartottak, hol bújócskáztak, hol labdáztak. Az előttünk lévő csörgőfák közé madzagot húztak ki, így készült el a röplabdapálya, és már kezdődhetett is a játék.
(Illusztráció - Pixabay.com)
Ha éppen nem tudtak magukkal mit kezdeni, mert már minden unalmasnak tűnt, akkor mentsvárnak mindig ott voltak a macskák. Valahogy úgy alakult, hogy sok a macska az utcában. Nekünk egy sincs, erről a tacskónk gondoskodik, de a szomszédságban bőven van kandúr, nőstény és kismacska is. A gyerekek mindegyiket névről ismerik. Tudják, melyiket lehet simogatni, nyúzni, szeretgetni, ide-oda rakosgatni, melyikkel kell óvatosan bánni, melyik melyiknek az anyja vagy a gyereke. Azt is tudják, melyik macska melyik házhoz tartozik, és hogy azon kívül hova jár még enni, esetleg udvarolni a lány macskának. Szóval egy egész macskabirodalom van ott felénk, amit a gyerekek nagyon élveznek. A tavaszias időjárás ellenére azért néha csak hideg volt, vagy már nagyon átfáztak. Olyankor valakihez bekéredzkedtek és ott folytatódott a játék egészen estig. Hozzánk nagyon szeretnek bejárni, mert nagy a ház, tágas a folyosó és a gyerekszoba is, ahol kényelmesen lehet játszani. Néha heten-nyolcan is bejöttek. Mindegyiküket jól ismerjük, így szívesen is látjuk őket. Ha fiúk is vannak a társaságban, akkor leginkább divatbemutatósat játszanak, ami úgy néz ki, hogy a fiúk alkotják a zsűrit, a lányok meg csinosabbnál csinosabb ruhákat húznak, frizurát készítenek maguknak, sminkelnek és felvonulnak. Szóval áll a bál néha nálunk, de szépen elpakolnak maguk után, úgyhogy mindig megengedjük, hogy nálunk játszanak. Szeretjük hallgatni a csacsogásukat, a nevetésüket, a viháncolásukat. Így telt el ez a téli szünet. Megkezdődhetett az iskola.
