Elérkezett a nagyszülők ideje, most nagyobb szükség van rájuk, mint valaha. Manapság egyre kevesebb gyerek születik, a szülők mégis egyre elfoglaltabbak – éjjel és nappal is a pénzkeresés a feladatuk –, a nagymamák és nagypapák már nem csak a vasárnapi ebédért felelősek. Sőt, sokszor ők tartják össze a családot. Manapság egyre gyakoribb, hogy a szülők dolgoznak, így a nagymamák veszik át a gyerekvigyázás feladatát. A munka és a család egyensúlyának megtartása nem mindig könnyű, de a nagymamák segítsége sok családban igazi megmentő lehet. Ők azok, akik mindig elő tudnak rukkolni egy mesével, friss süteménnyel vagy egy öleléssel, és közben talán kicsit szigorúbbak is, mint a szülők – de éppen ez teszi olyan különlegessé a nagymamás napokat. Így a szülők nyugodtan dolgozhatnak, tudva, hogy gyerekeik biztonságban és szeretetben vannak.
A fejlett országokban, mint Svédország, az állam többet segít a szülőknek a gyereknevelésben. Ott például a szülők 16 hónap fizetett szabadságot kapnak. Nem csoda, hogy a nagyi kevésbé kell a gyerekfelügyelethez, hiszen az állam átvállalja a feladatot. Azért így is akadnak családok, amelyek a nagyszülőkre bízzák a gyerekeket – főleg, ha a bölcsődék túl drágák. Míg a fiatal szülők rohanva próbálnak mindent elintézni, a nagyapa türelmesen mesél a régi szép időkről, a nagymama kedvenc receptjét adja át unokáinak. Így bár az állam a gyerekek biztonságát megteremti, a nagyszülők azok, akik a szívvel-lélekkel építik a családi kötelékeket.
Szülőnek lenni nagyszülők segítsége nélkül – na, ez egy igazi kihívás! Ha azt hittük, hogy a gyereknevelés egy egyszerű feladat, próbáljuk meg egyedül csinálni, és hamar rájövünk, hogy ez egy igazi cirkuszi mutatvány. A legnagyobb nehézség talán az, hogy néha olyan érzésünk van, hogy egyedül harcolunk a világ minden kihívásával. A nagyszülők hiánya különösen érezhető, amikor a gyerekek a legnagyobb figyelmet követelik. A nagyi egy igazi szuperhős, aki mindig tudja, hogy mit kell mondani, hogy megnyugtassa a gyerekeket. Nemcsak a gyerekek kedvence, hanem a szülők titkos szövetségese is: amikor a kicsik a szobájukban játszanak, ő csendben figyel, és ha szükség van rá, megjelenik a megfelelő pillanatban, mint egy valódi mesehős.
Minden jel arra utal, hogy a jövőben valószínűleg még inkább számítunk majd a nagyszülőkre, így nagyiék valószínűleg sosem pihennek meg igazán.
De vajon mit gondolnak minderről a nagymamák és nagypapák? A nagyszülők véleménye erről igencsak vegyes. Vannak, akik imádják a „dadus” szerepet, hiszen ez egy remek lehetőség arra, hogy közel maradjanak unokáikhoz, és megéljék a szülői kalandokat újra, sokkal kevesebb stresszel. Mások viszont úgy érzik, hogy bár örömmel segítenek, nem mindenki vágyik arra, hogy a saját nyugdíjas éveit gyerekfelügyelettel töltse. Így hát, míg egyes nagymamák boldogan ölelik magukhoz a gyerekeket, mások inkább csak egy kis időre vágynak arra, hogy ismét megélhessék a szülői lét kalandjait. Az biztos, hogy a nagyszülői szerep nem egy unalomig ismételt feladat, hanem folyamatosan változó és sokszínű. Mi, szülők tudjuk csak igazán – nélkülük nagyon nehéz.
Nyitókép: Pixabay
