A szívélyesség egy olyan tulajdonság, amit általában értékelünk egy emberben. Azokat, akik mindig mosolyognak, segítőkészek és előzékenyek, könnyű szeretni. Mégis van, akit az ilyen viselkedés kifejezetten zavar. Néhányan manipulációnak látják, mások pedig úgy érzik, ez emlékezteti őket arra, hogy ők maguk nem ilyenek. Ettől függetlenül a kedvesség a legtöbbször pozitív tulajdonságnak számít, amit már gyerekkorban tanítanak. Különösen a lányoktól várják el, hogy kedvesek és alkalmazkodóak legyenek. Az ilyen mértékű kedvességnek azonban gyakran ára van.
Azok, akik túlzottan kedvesek, gyakran élik meg, hogy környezetük kihasználja őket, vagy nem veszik komolyan a személyes érdekeiket. A kedvességet sokan gyengeségnek vagy határozatlanságnak tekintik, holott valójában komoly belső erőt és önuralmat igényel. A pszichológusok szerint az ilyen viselkedés ugyanakkor hosszútávon frusztrációhoz, önértékelési problémákhoz vagy elfojtott haraghoz vezethet. Az állandó önfeláldozás és a mások előtérbe helyezése a kutatások szerint akár a fizikai betegségek kialakulásához is hozzájárulhat.
Sokan azért viselkednek így, mert félnek a konfliktusoktól, vagy attól, hogy elutasítják őket. Ezért inkább elnyomják a valódi érzéseiket, és másokat helyeznek előtérbe.
Érdekes tény, hogy a többség ugyan szereti a kedves embereket, de ritkán választják őket vezetőnek. A túlzott kedvesség ugyanis nemcsak a másokkal való kapcsolatokat befolyásolja, hanem a személyes célok elérését is akadályozhatja. Az ilyen emberek sokszor nem tudják megvalósítani az álmaikat, mert másokra figyelnek a saját igényeik helyett.
A társadalmi elvárás, amely szerint a lányoknak szeretetteljesnek és engedelmesnek kell lenniük, gyakran sztereotípiákon alapul. A szülők, tanárok és más felnőttek tudatosan vagy tudattalanul is olyan normákat közvetítenek, hogy a lányok megtanulják, hogyan legyenek másokkal udvariasak, támogatóak és szolgálatkészek. Hogyan feleljenek meg. Hiszen folyamatosan azt halljuk, hogy a nők szerepe a gondoskodás, az érzelmi támogatás és a mások szükségleteinek előtérbe helyezése. Ez a fajta nevelés gyakran alárendelt szerepeket eredményez, mivel a lányok hajlamosak a saját igényeiket háttérbe szorítani másokéval szemben. Ahogy nőnek, egyre inkább úgy érzik, hogy kötelességük segíteni, vigyázni másokra, miközben saját vágyaik és ambícióik nem kapnak elég figyelmet. Mindez odáig vezethet, hogy a nők úgy érzik, a saját szükségleteik kifejezése vagy érvényesítése egoista vagy önző viselkedés. Főként, ha ezt nyíltan meg is mondják nekik. S ha nem sikerül megtanulniuk azt, hogyan képviseljék magukat határozottan, vagy például miként mondjanak nemet anélkül, hogy bűntudatot éreznének – sok nő alárendelt pozícióba kerül a párkapcsolatában, s úgy véli, mindez így van rendjén.
A probléma ott kezdődik, amikor valaki sosem meri kimutatni a valódi énjét, mert fél, hogy elutasítják. Pedig az, hogy valaki kedves, önmagában egyáltalán nem baj. Az a gond, ha ez mindig a saját szükségletek háttérbe szorításával jár.
Nyitókép: Pixabay
