A diszkógömbhöz egy reflektort is kért. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy ismét összeráncolódik a homlokom, és mérlegelni kezdek. A múlt héten vettünk egy rajzoló robotot, tegnap voltunk moziban, pár nappal ezelőtt pedig az apjával vetette meg a hörcsöglift elemeit.
Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb kisgyerekes szülő érezte már magát abban az eleve vesztesnek tűnő helyzetben, amikor nemet kell mondani a gyerek kérésére, majd számolni kell a következményekkel.
Mielőtt beléptünk volna a lámpákat és elektromos kellékeket kínáló üzletbe, megegyeztünk, hogy csak megnézzük, milyen kínálattal rendelkezik a hely. Ez a fiam cseles ajánlata volt. Mellesleg csupán azért hagytam magam rábeszélni a vészjelekkel teli lépésre, mert az orrunk előtt zárt be a kedvenc, elektromos kütyüket áruló üzlet, ahol be kellett volna szerezni egy-két apróságot a készülő elektromos játékhoz.
A készséges eladó fürkészve kérdezősködött, hogy mire lesz szüksége a hétéves forma gyereknek. Gyorsan túlestünk ezen a részen, hiszen mi csak nézelődünk. S valóban, a fiam bele is vetette magát a huzalok, apró csatlakozó szerkentyűk és részecskék megfigyelésébe, én pedig minden lépését követve igyekeztem megfelelő mederbe terelni a szemlélődést. Ne törjünk össze semmit, mindent tegyünk vissza a helyére… ne kapcsolgassuk fölöslegesen a gombokat. A gyerek egyre izgatottabb lett, láthatóan keresett valamit, maga sem tudta, mit, de nyilván valami olyat, amit feltétlenül meg kell venni, most azonnal. Ezt a jelenséget már jól ismerve és a jeleket érzékelve, igyekeztem véget vetni a nézelődésnek. Alábecsültem a helyzetet, naivan azt gondoltam, a „menjünk haza, késő van” elég lesz erre a célra, de ezúttal tévedtem, és sajnos felkészületlenül fogadtam a végkimenetelt: hirtelen leemelt a polcról egy kültéri LED-reflektort, mozgásérzékelő változatút, öt év garanciával, Samsung chippel…
– Ez nekem kell! – s mindezt úgy mondta, mintha az élete függne tőle.
– De mégis minek?
– A diszkógömbhöz kell egy reflektor.
Erre már sziszegve törtek elő a kérdéseim, hogy miféle diszkógömb, miért éppen reflektor, nem is ezért jöttünk most ide be.
S ahelyett, hogy észérvekkel próbáltam volna hatni, vagy más, a késleltetés tudományát kidomborító mondattal, kifakadtam, megemeltem a hangom és ömlött belőlem a meg nem értés, és az ellentmondást nem tűrő utasítások és szavak sokasága. Még az is hidegen hagyott, hogy a szimpatikus elárusító egyre többször fordította felénk csodálkozóan fejét a pult mögül, s habár – valószínűleg – nem értette a szavak jelentését, kifelé menet halk köszönése azt jelezte, hogy a mondanivalót mégis könnyen leszűrte.
