Ha beírom a Google keresőjébe, hogy vasalás, előbb kiugrik a vasalásmentes kifejezés, mint maga a szótő – vagyis a vas, majd a vasal, utána a vasalás. Azért vezetem végig a vasalásmentes szavunk elemeit, mert most döbbenek rá, hogy mennyire találó. Olvasom, hogy a legrégibb, serpenyő alakú vasaló Kínából (i. e. 206–220) ered, melyet homokkal és parázsló szénnel megtöltve használtak, és nyele végét sárkánnyal díszítették.
Tehát manapság többen kutatnak az interneten (is) a vasalásmentes ruhadarabok után. A legtöbben nem szívesen töltik idejüket a vasalódeszka mellett. Szóval, a vas szótőből származó főnév, a vasalás, számomra olyan rémképet jelenít meg, amelyen a gyűrött ruhák ura, vasra vert rabszolgaként simíttatja ki velem az izzó vasdarabbal, a tehén szájából előhúzott ruhatömegeket.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Ellentmondásos viszonyom van a vasaláshoz. Többnyire én is örömmel öltöm magamra a frissen kivasalt ruhát, mint sokan mások, élvezem a felcsapódó pára melegét, sőt szinte a meditáció mélyebb szintjére tudnék jutni egyórányi vasalóval eltöltött idő után. De ehhez megfelelő körülmények szükségesek: a legmérvadóbb tényező mindebben maga az idő – vagyis annak hiánya. Másrészről, nagyon ritkán tudom rávenni magam, hogy elővegyem az eszközöket és megkezdjem a folyamatot.
Ezért gyakran halogatom a vasalást. Általában hétvégén jutna rá idő, s ilyenkor felírom a napi teendők listájára – megnyugtatva ezzel a lelkiismeretemet, hogy hamarosan sor kerül majd erre a tevékenységre is, de később rövidebb töprengés után, magányosan áll a tennivalók sorában, pipa nélkül a „vasalni!”. Mivel időközben úgy döntöttem, nem olyan fontos kivasalni az inget, olykor ugyanis a gyűrött vonalak formája is olyannyira kedvemre való, mint a sima felület. Mérlegelve a vasalás célját, összevetve az elvesztett időt – még ha össze is jönne a meditációs állapot –, általában nem találok olyan érvet, amely a vasalás mellett szólna. Persze, ilyenkor automatikusan beugranak a gyerekkorból hozott tanítások, tanácsok és intések: mit szól majd a szomszéd, a tanár, a pék, az utcán szundikáló kismacska… ha gyűrött zokniban látnak?
A gyerek pólói így is, úgy is gyűröttek lesznek, még iskolába indulás előtt. Ezért olykor előre megfontolt szándékkal a mosást követően igyekszem minél hordhatóbbá, gyűrődésmentesebbé tenni a ruhadarabokat – jól kirázok mindent. Rájöttem, hogy a vészesebb gyűrődések elkerülése érdekében az is fontos, hogy ne álljanak sokáig a ruhák a mosógépben, amint lehet, ki kell teregetni. Íme a teendők listájának újabb rémes eleme! Sőt azt már a többéves tapasztalat diktálja, hogy semmiképpen sem érdemes megvárni, míg összegyűlik egy halom vasalni való – bevallom, jártam már úgy is, hogy egész nyáron egyszer sem vettem fel egy lenből készült lenge ruhát, mert valódi kínszenvedés lett volna kivasalni.
A tegnapi napot is vasalásmentesnek nyilvánítottam, így most gyűrött ruhában ülök az íróasztalnál, és ha jól átgondolom, egy ruhaellenőr sem csapott még le rám.
