A véradás legmeghatóbb jellegzetessége, hogy az eljárás révén emberek milliói olyan személyeknek köszönhetik életüket, akikkel sosem találkoznak – akik szabad akaratukból, ellenszolgáltatás nélkül adtak számukra vért.
2009. június 14-én – immár hatodik alkalommal – világszerte számos országban a véradókat ünnepeltük. A világnapot azért június 14-én tartják, mert e napon született az osztrák származású amerikai Karl Landsteiner Nobel-díjas orvos (1868–1943), aki felfedezte az AB0 vércsoportrendszert. A nemzetközi kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a véradás fontosságára olyan időben, amikor a világ lakosságának 82 százaléka nem lehet biztos abban, hogy szükség esetén jut-e számára elegendő fertőzésmentes vér – derül ki az Egészségügyi Világszervezet közleményéből. A szervezet rámutatott arra, hogy az egészséges vérrel történő, kielégítő szintű ellátás elengedhetetlen feltétele a betegségek megelőzésének, és lényegi eleme a hatékony egészségügyi ellátási rendszernek. Az idén a véradók világnapjának központi ünnepségét Ausztráliában, Melbourne városban rendezik meg, amelyen a négy legnagyobb szervezet (Egészségügyi Világszervezet, Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége, Véradó Szervezetek Nemzetközi Szövetsége, Nemzetközi Vértranszfúziós Szövetség) is részt vesz és támogat.
Erre az alkalomra Ausztrália mint vendéglátó készítette el a kampányplakátot, amelynek témája a 100%-os önkéntes és térítésmentes véradás, szlogenje pedig: „Minden típusra szükség van”. Ezzel a szervezők arra az egyszerű tényre kívánják felhívni az egész világ figyelmét, hogy minden vércsoport egyaránt fontos, hiszen a három különböző típusú donáció (vörösvérsejt, plazma, vérlemezke) minden vérre, vérkészítményre szorulón tud segíteni.
A véradás leglényegesebb, legmeghatóbb jellegzetessége, hogy az eljárás révén emberek milliói olyan személyeknek köszönhetik életüket, akikkel sosem találkoznak – akik szabad akaratukból, ellenszolgáltatás nélkül adtak számukra vért. Az Egészségügyi Világszervezet friss felmérései szerint 178 országból csupán 39-ben számíthatnak arra, hogy a szükséges vértartalékot teljes mértékben egészséges véradóktól szerezhetik be. A fejlődő országokban az esetek 89 százalékában, többnyire valamelyik családtag segít a betegen, de számos helyen a véradók ma is fizetséget kapnak. Éppen ezekben az országokban jóval nagyobb az átömlesztésre szánt vér fertőzöttségének veszélye is. Húsz-huszonnégy országban nem végeznek kielégítő, rendszeres AIDS-, májgyulladás- vagy vérbajteszteket az átömlesztés előtt. Ezekből az adatokból egyértelműen kiderül, hogy óriási gondok vannak, melyek felmerülnek a szükséges vér biztosításának folyamatában, s éppen ezért kell egy ilyen világnap, mely felhívja a figyelmet az önkéntes véradás fontosságára. A világ minden tájáról származó példák is azt bizonyítják, hogy az önkéntes, térítésmentes véradók jelentik a biztonságos vérellátás alapját, mivel az ő esetükben a legkisebb az esély az életveszélyes fertőzések – mint amilyen a HIV- vagy a hepatitis vírus – átadásának.
A leggyakrabban emlegetett, önkéntes véradásra ösztönző tény, hogy magának a véradónak, a véradó egészségének is jót tesz a jótékonykodás. Emellett, az emberi testben átlagosan 5,5 liter vér található, ebből mindössze kevesebb, mint fél litert vesznek el egy véradás alkalmával. Ingyenesen és automatikusan végeznek HIV-, hepatitis B-, hepatitis C- és szifilisz-kimutatást, valamint a vércsoportot is megállapítják.
Többféle elmélet létezik a véradás egészségügyi hatásaira vonatkozólag. Svéd kutatók például azt állapították meg, hogy a rendszeres véradók körében alacsonyabb a rákbetegség és a halálozás aránya. Gustaf Edgren, a stockholmi Karolinska Intézet kutatója és csoportja vizsgálatában azt állapította meg, hogy a véradás befolyásolja az immunrendszer működését, s hogy a vérben felhalmozódó felesleges vasat – amely szívproblémákhoz és egyes ráktípusokhoz köthető – rendszeresen kiüríti. A kutatócsoport svéd és dán vérbankok és transzfúziós klinikák adatait elemezte. Összesen 1 110 212 emberről van szó, akik 1968 és 2002 között legalább egyszer vért adtak. A férfi véradók között annak arányában csökkent a máj-, tüdő-, vastagbél-, gyomor- és torokrák kockázata, ahogy nőtt a véradási gyakoriságuk. Ez arra utal, hogy a vér vasfelhalmozódásának rendszeres kiürítése rákmegelőző hatású.
Szerbiában a véradás az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió rendeletei, illetve az Európai Parlament és az Európa Tanács ajánlásai alapján zajlik. A véradásról szóló Nemzeti Stratégia megállapította azokat a szükséges vérmennyiségi értékeket, melyek biztosítani tudnák a jelenlegi egészségügyi rendszer normális funkcionálását. A stratégia 1000 lakosonként 40 véradót, vagyis 4%-os arányt határoz meg. Ez évente 299 000 önkéntes véradást jelentene. Minden 18 és 65 év közötti egészséges személy adhat vért, a férfiak esetében leggyakrabban 12 hetente, míg a nők esetében 16 hetente. Magát a véradást egy kérdőív kitöltése és orvosi vizsgálat előzi meg. Vért adni lehet a vérátömlesztő intézet bármely állomásán. Az idevágó kimutatások szerint Szerbiában a legtöbb véradó a foglalkoztatottak táborából kerül ki (69,18%), a diákok a véradók 10,3%-át, az egyetemisták pedig a 13,02%-át képezik. Észak-Bánátban adnak a legtöbben vért (4,33%), majd Dél-Bácska (4,24%), Észak-Bácska (3,78%), Bor város körzete (3,35%) és Belgrád (3,24%) következik a sorban. A környező országok közül Magyarország és Szlovénia a legsikeresebbek 4,5%-os aránnyal, Európában pedig Dánia vezet, ahol a lakosság 8%-a véradó.
A véradók világnapjának ünneplése nem kizárólag a véradásra való buzdítás a célja, inkább mindazoknak a fáradozását szeretnék megköszönni, akik nem sajnálják idejüket egy ilyen teljesen jótékony alapon működő tettre fordítani.
