A pápa halálát követően a római katolikus egyháznak új vezetőt kell választania. A pápát hagyományosan a bíborosok – az egyház legmagasabb rangú klerikusai – választják meg egy szigorúan titkos és évszázados hagyományokra épülő eljárás során.
Elméletileg bármely megkeresztelt férfit meg lehet választani pápává, azonban a gyakorlatban a bíborosok közül kerül ki az új egyházfő. Ez a feladat tehát továbbra is a bíborosi testületre hárul, akik világszerte 252-en vannak – többségük püspöki ranggal is rendelkezik. Azonban csak azok szavazhatnak, akik még nem töltötték be a 80. életévüket.
Az új pápa megválasztására a Vatikánban kerül sor, ahol minden jogosult bíborost összehívnak egy úgynevezett pápaválasztó konklávéra. Ez a rendkívüli esemény már több mint 800 éve szinte változatlan formában zajlik.
A konklávé első napján szentmisét tartanak a Szent Péter-bazilikában, majd a bíborosok bevonulnak a Sixtus-kápolnába, ahol elhangzik az „extra omnes” – „mindenki kifelé” – felszólítás, és ettől kezdve a bíborosok teljes elszigeteltségben maradnak a Vatikán falain belül az új pápa megválasztásáig.
A pápává választáshoz kétharmados többség szükséges. A folyamat több napot, de akár heteket is igénybe vehet.
A bíborosok a szavazási időszak alatt nem hagyhatják el a Vatikánt, tilos számukra a rádió, televízió, újságolvasás, illetve minden külső kommunikáció – telefonon vagy más módon.
Amint sikerült valakit kétharmados többséggel megválasztani, a megválasztottat megkérdezik: „Elfogadja-e a legfőbb pásztori szolgálatot, amelyet az Egyház Önre bíz?” – azaz hivatalosan elfogadja-e a pápaságot. Ezután választ magának pápai nevet, majd felölti a hivatalos pápai öltözetet.
Végül a Szent Péter-bazilika erkélyén kihirdetik a híres latin mondattal: „Habemus papam”, vagyis: „Pápánk van.” Az új pápa ezután rövid beszédet intéz a hívekhez, majd megadja az apostoli áldást.
Nyitókép: Illusztráció/Pixabay
