A táplálkozástudományi szakemberek egyértelműen halfogyasztásra biztatnak bennünket, kérdés, hogy jobban járunk-e, ha megfogadjuk a jó tanácsot.
Azokban az országokban, amelyekben az emberek asztalára rendszeresen kerül hal, egyértelműen jóval kevesebb a szívbeteg. Felmérések bizonyítják, hogy a grönlandi eszkimók és a japán halászok között vagy a mediterrán országokban jóval kisebb arányú a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek előfordulása, mint azokban az országokban – közöttük van a mi országunk is –, amelyekben az emberek ritkán fogyasztanak halat. A mediterrán étrendben meghatározó húsféle a hal, amely hetente akár öt alkalommal is asztalra kerülhet.
A legtöbb szakértő szerint a tenger gyümölcseiben található omega-3 telítetlen zsírsavak védelmet nyújtanak a szívnek és az érrendszernek. Igazolt hatásuk, hogy gátolják a vérrögképződést, mérséklik a vérzsírszintet, szabályozzák a vérnyomást, ezáltal pedig csökkenhet a koszorúér-megbetegedések veszélye. Egy, még 1998-ban végzett kutatás szerint azok között, akik hetente egyszer vagy többször fogyasztottak halat, 52 százalékkal kisebb volt a szívhalál előfordulása, mint a havonta egyszer fogyasztók körében. Ráadásul a tengeri halnak köszönhetően az emberek kevesebb telített zsírsavat és koleszterint visznek be a szervezetbe, mint ha valamilyen zsíros hús kerülne a tányérukra. Alátámasztották azt is, hogy az omega-3 zsírsavban gazdag táplálkozás segíti a látást, a szem egészségének védelmét, és hozzájárul a csecsemők és a kisgyerekek mentális fejlődéséhez. Ezért már a várandós anyának is érdemes több omega-3 zsírsavat fogyasztania, hogy elősegítse a magzat agyának fejlődését. Az emberi szervezet nem tudja előállítani ezeket az esszenciális zsírsavakat, így a megfelelő mennyiséghez táplálékaink révén kell hozzájutnunk.
A hidegtengeri halak tartalmazzák a szervezet számára nélkülözhetetlen zsírsavat: az omega-3-at és az omega-6-ot. Mindezek felelősek a szervezet hormonális egyensúlyának megtartásáért és a zsírraktározás szabályozásáért, így hatással vannak a testsúly alakulására, valamint a bőr rugalmasságára. Ezenkívül a hal növeli a hasznos koleszterin koncentrációját. A sütés és főzés mellett a telített zsírsavtartalom alapvetően nem csökken, halolajat nemcsak a friss halak tartalmaznak, hanem a feldolgozott haltermékek is. A tengeri halak közül a leggazdagabb telítetlen zsírsavforrás a makréla, a nálunk fellelhető édesvízi halak közül pedig a pettyes és a fehér busa, valamint a kecsege.
A hal jó forrása a zsírban oldódó vitaminoknak, elsősorban az A- és a D-vitaminnak. Ezek segítségével szervezetünk képes semlegesíteni a szabad gyököket, és növelni a betegségekkel szembeni ellenálló-képességet. Ezenkívül B12-, B1-, B2-vitamin, kis mennyiségben pantoténsav és E-vitamin található a halban. A hal ásványi anyagokban – kalciumban, foszforban, szelénben, vasban, cinkben és jódban – gazdag, teljes értékű fehérjéi könnyen emészthetőek, és tartalmazzák a szervezet egészséges működéséhez szükséges összes esszenciális aminosavat. A tengeri halban lévő zsírsavak kedvező élettani hatásai már heti egyszeri fogyasztással is jelentkeznek, de ajánlott hetente legalább két alkalommal valamilyen hidegtengeri halból készült ételt fogyasztani. A lazacban és más zsírosabb halban magasabb ugyan az omega-3 zsírsavak aránya, ugyanakkor több bennük a telítetlen zsírsav és a koleszterin is.
Azonban az utóbbi években növekvő metil-higanyszennyezés miatt a szakértők óvatosságra intenek a tengeri halak fogyasztása kapcsán. A higany főként a gyerekek és a várandós nők számára jelent veszélyt, azzal, hogy a fejlődésben lévő idegrendszerben visszafordíthatatlan károsodásokat idézhet elő. A higany, ha csak kis mennyiségben kerül a szervezetbe, tanulási nehézségeket okozhat, emellett lelassul a gyermek vagy furcsa lesz a viselkedése, szívének, érrendszerének, idegrendszerének és veséjének fejlődése, illetve a felnőttek esetében e szervek károsodása is bekövetkezhet. Valójában azt esszük meg, amit a táplálékunk megevett. A halakban leggyakrabban előforduló méreganyagok: a higany, PCB-k (poliklorozott bifenilek), radioaktív anyagok, például stroncium, mérgező fémek, például kadmium, ólom, króm, arzén. A higany a gépjárművek kipufogójából vagy az ipari környezetszennyezésből kerül a tengerbe, talajvízbe. A vízi élőlények ezt metilhigannyá alakítják. A halak szervezetébe a kopoltyúkon vagy az emésztőrendszeren keresztül jut be a higany, majd a szöveteikben felhalmozódik. A világ óceánjai olyannyira szennyezettek ipari méreganyagokkal, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható halak szinte a mérgek hordozóinak tekinthetők. Ezek után döntsük el, hogy fogyasztunk-e halat vagy sem.
