A fi-mo-ta szó a figyelemzavar, mozgászavar, tanulászavar rövidítése. A szakirodalom sokféle elnevezéssel jelöli ezt a tünetcsoportot (hiperaktivitás, MCD, POS, ADHD). Ez a szindróma az iskoláskorú gyerekeknek legalább a 3–5%-át érinti. Az enyhébb esetek figyelembevételével 7–17%-ra becsülhető a fimota gyerekek száma.
Fimotáknak azokat a kiskorúakat tekintjük, akiknél a nyugtalanság és figyelemzavar a legfőbb probléma, és ez okozza a többi nehézséget is. Ezek a kicsik másképp látják a világot, mint a többség. Az információ tárolásának összevisszasága egyben eredetiséget is jelenthet, hisz a kreativitásnak éppen az a lényege, hogy a nem nyilvánvaló összefüggéseket is észrevesszük.
A nyugtalanság és figyelemzavar sok tünetét előidézhetik azonban egészen más jellegű gondok. Nem ritka például, hogy a gyermek nyugtalanságát egy még észre nem vett érzékszervi károsodás okozza, például enyhén nagyothalló, vagy szemtengelyferdülése van, és az egyik szemét nem használja. Beszédmegértési zavart okozhat a túl nagy orrmandula, ezért nem érti tisztán a tanárt.
Ha az alább felsorolt tünetekből hat legalább fél éven át jellemző a gyerekre, akkor valószínűsíthető a figyelemzavar. Természetesen számításba kell venni a gyermek korát: tünetnek az számít, amiben a gyerek kortársaihoz képest tartósan és jelentősen különbözik. Egy tünet akkor jellemző a kiskorúra, ha az adott viselkedés gyakran fordul elő.
A túlzott mozgásigény és a szertelenség tünetei
Ha a túlzott mozgásigény (hiperaktivitás) és a szertelenség (impulzivitás) következő tüneteiből legalább hat fél éven át fennáll, és az adott viselkedés gyakori, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Túlzott mozgásigény (hiperaktivitás):
Szertelenség (impulzivitás):
A fimota gyerek szülei állandó stresszben élnek. A kicsi próbára teszi az idegeiket, a szeretetüket, a házasságukat. A gyerekről nem lehet tudomást nem venni, percenként megszakítja a szülő munkáját, fölösleges kérdésekkel zaklat. A szülők nem mernek a csemetéjükkel vendégségbe menni, mert tudják, hogy fölfordítaná a vendéglátók házát. Vendéget sem hívnak már, mert úgysem tudnának nyugodtan beszélgetni. Ily módon elkerülhető mások tanácsainak meghallgatása is: Miért nem fogjátok szigorúbban? Vagy ellenkezőleg: Állandóan fegyelmezitek, az a baja. Így azután a szülők tele vannak bűntudattal. Egymást hibáztatják. Új és új módszerekkel próbálkoznak. Kicsúszik a lábuk alól a talaj, egymással marakodva élik túl az egyik napot a másik után, és akkor még nem beszéltünk arról, amit a szülők az iskolától kapnak. Szülői értekezleten, fogadóórán a szülő a gyerekről csak rosszat hall.
A pedagógus látja, hogy értelmes a gyerek, sőt gyakran az átlagnál sokkal jobb képességű. Eredményt mégsem lehet vele elérni, képességeihez képest a teljesítménye szerény. Minél jobb képességű a gyerek, annál magasabb osztályba tud jó tanulmányi eredménnyel eljutni. A kiskorúak teljesítménye hullámzó. Vannak napok, amikor nem lehet rájuk ismerni, mindent úgy csinálnak, ahogy a környezetük mindig is szerette volna. A következő napok azonban talán minden eddiginél nehezebbek lesznek. Kedves, szolgálatkész gyerekekről van szó, akik mégis gyakran rendetlenkednek az órán, zavarják a tanítást, a kirándulások alatt állandó felügyeletet igényelnek.
Kinőhető-e a fimotaság?
Ha egyéb károsító hatások nem érik a gyereket, 10 éves korra a motoros nyugtalanság erőteljesen csökken. A figyelmük terjedelme 12 éves kor körül lesz hasonló társaikéhoz. A figyelem elterelhetősége is változik. Az őket érdeklő dolgokban megdöbbentő elmélyülésre képesek. Ettől a kortól kezdve inkább a motiváció problémájáról beszélünk. Ez a mindennapokban rendszerint úgy jelentkezik, hogy a gyerek többórás előkészületeket tesz egy ötperces munka elvégzésére, aztán gyakran el sem kezdi. Egyszerűen nem tudja rászánni magát a munkára, kétpercenként felugrál, eszik, iszik, ceruzát hegyez, WC-re megy stb. Megfelelő segítséggel azonban még ez a probéma is jelentősen csökkenthető.
Kezelés
A gyerekek először is pszichológushoz kerülnek. Szükség esetén a pszichológus javasolja más szakemberek (gyermekpszichiáter, pedagógus) bevonását a munkába. A kezelésben elsősorban a „nem megfelelő” viselkedésre összpontosítanak. Felderítik a kicsi képességeit, erősségeit, hiányosságait, fejlődési ütemét. A cél a gyermek önkontrolljának kialakítása, az önirányítottság fokozása. Nagyon fontos, hogy a kicsi, a szülő és a pedagógus egyaránt tisztában legyen a problémával, mert csak ilyen módon kerülhető el a gyermek személyiségének károsodása. A fimota csemetére igazából csak jutalmazással lehet hatni, mert nem igazán reagál a büntetésre. A gyakori büntetések hatására ezek a gyerekek elsősorban azt tanulják meg, hogy ők mindig rosszat tesznek, a környezetük mindig bántja őket valamiért, mindig számon kér rajtuk valamit. Ők is rossznak tartják magukat, de megváltozni nem tudnak. Sokat, nagyon sokat kell dicsérni, jutalmazni őket. A cél az, hogy bizonyos viselkedési formák előfordulását csökkentsük. A gyerekkel azt kell megértetni, hogy az adott viselkedés nem előnyös a számára. Ha a kicsi összetöri dühében a kedvenc játékát, akkor adjunk számára segítséget, hogy veszteségét átélje, saját romboló dühét és a következményt összekapcsolja! Ebből többet tanul, mint ha kiabálni kezdenénk vele és megfenyegetnénk, hogy nem kap másik játékot.
Ritkán fordul elő, hogy a két szülő hasonlóképpen látja ugyanazt a problémát. Ez természetes, de a következetes neveléshez szükséges az elvárások egyeztetése, kompromisszumok kialakítása. A következetesség és a kiszámíthatóság sokkal fontosabb, mint az, hogy az adott problémát végül is hogyan oldjuk meg. A gyerek gyorsan megtanulja, mihez kell alkalmazkodnia, és tudja, hogy ebben a rendszerben hol az ő helye. A biztonságra szülőnek és gyereknek egyaránt szüksége van. Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, milyen elvek szerint kell élni, sőt az sem fontos, hogy a rendszer tökéletes legyen. Működjön! Ezért szükséges a szülőknek kompromisszumokat kötni.
Hogyan kezeljük a testvérhelyzetet?
A gyerekek nem egyformák, más korúak, más neműek, más az ízlésük, másban tehetségesek stb. Ha megfogalmazzuk a különbségeket önmagunk és a gyerekek számára, akkor együttműködést tudunk kialakítani a családtagok között.
Sok családban a szülők igyekeznek egyformán kezelni és egyformán jutalmazni gyerekeiket. Ezzel megtanítják őket arra, hogy állandóan méricskéljenek, nem kapott-e a testvér mégis többet, vagy kit szeretnek jobban. Az együttműködés helyett ezzel állandó versenyhelyzet alakul ki. A különbségek megfogalmazása után a megoldásról is könnyebb beszélni. Megkérhetjük a rendrakásban ügyes testvért, hogy ő segítsen rendet tenni testvére szobájában. Cserébe a fimota testvér számára is találhatunk feladatokat (elszalad a boltba stb.). Egy pillanatra sem szabad azonban a testvér megsegítését feladatként kiszabni. Ha „másnak” kezeljük a gyerekeket, hisz valóban azok, akkor elmélyül közöttük az együttműködés. Megtanulják, hogy számíthatnak egymásra. Ennek hatására csökken a veszekedések száma is.
A fimota gyerekek könnyen lelkesednek. Egyik héten mindennél fontosabb számukra, hogy néptáncra járjanak, három hét múlva már unják, és trombitálni szeretnének. Mielőtt elkezdik a különórát vagy tanfolyamot, érdemes megbeszélni velük, meddig fog az tartani. Bármilyen lelkes is a csemete, maradjunk a teljesíthetőség határain belül! Ezt követően azonban érdemes arra törekedni, hogy a gyerek ne kezdjen valami másba, mielőtt letelt volna a megbeszélt idő.
Hogyan erősítsük az önállóságot?
Vigyázzunk, hogy miközben fimota kicsinyünk viselkedését rendes mederbe próbáljuk terelni, ne irtsuk ki belőle az eredetiséget! A gyerek kettest kaphat azért, mert képtelen egy kockát „szépen” megrajzolni, mégse vegyük el a kedvét a rajzolástól! Szeretnek dolgozni, szívesen teljesítenek feladatokat, különösen, ha mozgással jár (jönni-menni, pakolni). A nagyobb gyerekek rendszerint segítőkészek, szívesen törődnek öregekkel, kicsikkel. Általában kedvesek, jószívűek, nagyvonalúak, barátságosak, jókedvűek, és kitűnő a humoruk. Többük intelligensebb az átlagnál, sokuk kivételes tehetség: ha érdeklődési körük kialakul, és dolgozni is megtanulnak, szép eredményekre lehetnek képesek. A világ nagyjainak önéletrajzát olvasva gyakran felfedezhetők a fimotaság tünetei. A fimota gyereket segíti a megértő és hozzáértő családi és iskolai légkör. Támogatni kell a kicsit abban, hogy az egyes problémáira megoldást keressen.
Egy gyerek csillapíthatatlan kíváncsisága, örökös nyüzsgése nem könnyíti meg a szülő dolgát, mégis egy későbbi sikeres, kiegyensúlyozott élet forrása lehet.
