Dr. Tóth Barna Elvira
A Köztársasági Egészségbiztosítási Alap a múlt év végén új szabályzatot dolgozott ki a betegszabadságokra vonatkozóan. Ennek értelmében pontosan meghatározták, hogy a választott orvos által kiírt 30 napig terjedhető betegszabadság után az orvosi bizottság hány napot hagyhat jóvá az adott betegség esetén. A szabályzatot januártól alkalmazzák, az egészségügyi minisztérium azonban lehetőséget adott a kiegészítésre, ugyanis az új előírásban nem határozták meg a választott orvos által kiírható, 30 napig terjedő betegszabadságok tartamát.
A téma kapcsán dr. Tóth Barna Elvirával, az Adai Egészségház igazgatónőjével beszélgettünk.
Valójában mikor lépett életbe az új szabályzat?
– A betegszabadságokra vonatkozó új szabályzat 2011. december 29-én jelent meg a Hivatalos Lapban és 2012. január 6-ától alkalmazzuk. Az egészségügyi doktrinán alapuló standardok alkalmazásáról van szó, amelyek a betegszabadságok időtartamának meghatározása céljából születtek. Az említett standardok szerves részei a szabályzatnak, valójában ez a betegségek listája az MKB 10-es klasszifikáció szerint, melyet minden orvos használ a munkája során.
Milyen újdonságokra számíthatnak a páciensek?
– A szóban forgó szabályzatban minden betegség kódszáma és latin elnevezése után fel van tüntetve, hogy az orvosi bizottság a választott orvos által jóváhagyott 30 nap után még hány nap betegszabadságot hagyhat jóvá az adott betegségben szenvedő biztosítottnak, milyen diagnosztikai vizsgálatok szükségesek, és melyek a lehetséges komplikációk. Megjegyzem, a diagnosztika meghatározása nem konkrét, szinte minden betegségnél a következő: klinikai vizsgálat, standard és célzott diagnosztikai eljárások, valamint a megfelelő szakorvos véleménye. Ha a páciens egyidejűleg több betegségben szenved, az orvosi bizottságnak az alapbetegséget kell alapul vennie, és annak alapján határozza meg a betegszabadság hosszát.
Az említett Hivatalos Lapban megjelent az orvosi bizottságok szervezéséről és munkájáról szóló szabályzat módosítása is. Ez a rendelkezés említést tesz arról, hogy amennyiben a bizottság úgy ítéli meg, hogy a beteg állapota miatt hosszabbítani kell a betegszabadságot, azt külön meg kell indokolnia, és a döntésről az indoklással együtt értesítenie kell a körzeti betegbiztosító intézet igazgatóját. Eddig ilyen rendelet nem létezett, a szakma irányelveit szem előtt tartva határozott az orvosi bizottság a betegszabadság hosszáról.
Az új szabályzat kapcsán elhangzott, hogy az egészségházak keretében ismét megalakulnak az ún. kis orvosi bizottságok.
– Valamikor léteztek ún. kis komissziók az egészségházakon belül, és a beharangozások szerint ezzel a rendelettel ismét megalakulhattak volna, de erre mégsem került sor. A kis orvosi bizottságok nagy segítségére voltak a választott orvosnak a rövid ideig tartó betegszabadság meghatározásában.
Mennyire szolgálja a páciensek javát a szabályzat, vagy inkább a munkáltatóknak kedvez?
– A betegbiztosítónak ezzel a jogszabállyal az volt a célja, hogy csökkentse a harminc napon átnyúló betegszabadságokat, és egységesítse tartamukat országos szinten. Ez magyarán azt jelenti, hogy pl. az észak-bácskai és a piroti körzetben is egy heveny hasnyálmirigy-gyulladás esetében a kórházi kezelést 60 nap betegszabadság követheti.
A munkaadó szempontjából annyiból jó ez a jogszabály, hogy számolni tud azzal, mennyi ideig kell nélkülöznie az adott foglalkoztatottat. Anyagilag viszont ez nem terheli, mert 30 napon túl a betegbiztosító alap fizeti az egészségügyi biztosítást. Fontosabb lenne a munkaadók és a választott orvosok számára is a szóban forgó jogszabályhoz hasonló rendelet kidolgozása, amely a 30 napig terjedő betegszabadságok tartamát korlátozná.
Mi az ön véleménye az új jogszabályról?
– Átlapozva a szabályzatot aránylag reálisak ezek a számok, bár a gyakorlatból tudjuk, hogy nincs két egyforma eset, tehát nem lehet egy-egy betegséget úgymond „beskatulyázni”. Másrészt a szükséges diagnosztikát sokszor el sem lehet annyi idő alatt végezni, amennyi a meghatározott betegszabadság tartama, vagy nem lehet szakorvosi lelethez jutni annyi idő alatt, mert ugyanaz a betegbiztosító engedélyezi – sőt kötelezővé teszi – a várólistákat!
Véleményem szerint problémát jelent majd az, hogy sok esetben csak a kórházi kezelést követően hosszabbíthatja a betegszabadságot az orvosi bizottság, viszont a kórházba nem veszik fel a beteget, ambulánsan kezelik a szakorvosok, de a 30 nap nem elegendő a gyógyuláshoz (pl. súlyosabb depresszió esetén). Ilyenkor a választott orvos az új szabályzat értelmében még csak bizottsághoz sem küldheti az illető személyt, hanem le kell zárnia a betegszabadságot.
Melyek a korábbi tapasztalatok a betegszabadságot illetően? Miért mennek leggyakrabban betegszabadságra az emberek, és tapasztaltak-e visszaéléseket ezen a téren?
– A néhányhetes gyakorlat azt mutatja, hogy az elsődleges orvosi bizottság tartja magát az új szabályzathoz, annak értelmében lezárják a betegszabadságot. A betegek elégedetlenek ezzel, mert egészségügyi szempontból nem érzik magukat képesnek arra, hogy visszamenjenek munkahelyükre, és ilyen esetben a munkaegészség-ügyi szolgálathoz fordulnak segítségért.
Munkaegészség-ügyi szakorvos lévén vagy azt ajánljuk nekik, hogy forduljanak a másodfokú orvosi bizottsághoz, vagy pedig a munkaadót arra kérjük, hogy ideiglenesen biztosítson számukra könnyebb munkát. Sajnos azt kell mondanom – tisztelet a kívételnek –, hogy a munkaegészség-ügyi szakorvos véleményét a munkáltatók sokszor nem veszik figyelembe.
Egyébként az észak-bánáti körzetben, ahová Ada is tartozik, az elmúlt években jelentősen csökkent a hosszabb betegszabadságok száma. Más szerbiai körzetekben tudtommal ez nagyobb problémát jelent, és sok esetben visszaélésekre kerül sor. A mi körzetünkre nem igazán jellemzőek a visszaélések. A páciensek leggyakrabban mozgásszervi, szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségek miatt kényszerülnek betegszabadságra, általában műtétek után tartjuk a betegeket hosszabb ideig betegszabadságon.
