A mesterséges megtermékenyítés szabályozásáról szóló törvény tavaly szeptemberben jelent meg a Hivatalos Közlönyben és idén januárban lépett hatályba. Hogy mi mindent tartalmaz ez a jogszabály, és mi a lényege, erről beszélgettünk dr. Csengeri Attila tartományi egészségügyi miniszterrel.
– Szigorúbb törvényszabályozás lépett életbe, amely a mesterséges megtermékenyítésnek minden folyamatát rendszerbe szedi. Meglehetősen sok etikai probléma merült fel, amikor elkezdődött a mesterséges megtermékenyítés alkalmazása.
Az emberi szervezeten kívül történik a két sejtnek az egyesítése, és annak idején felmerült: gyakorlatilag ezt a megtermékenyített petesejtet pontosan arra fogja-e a tudomány és a szakma felhasználni, hogy egy új egyed szülessen, vagy pedig megnyílik a kapu különféle kísérletek sorozata felé, és a megtermékenyített női petesejt feletti ellenőrzés esetleg kicsúszik az ellenőrzés alól. Itt most pontosan be van határolva, ki lehet a donor, ki vehet részt a mesterséges megtermékenyítési programban, azt is felsorolják, kik nem vehetnek ebben részt, kik adományozhatnak ivarsejtet, miként kell ezt tárolni és őrizni, melyik az a határidő, ameddig az embrió megtermékenyített petesejtnek nevezhető. Ezt az utóbbit egyébként egy-két hétben határozták meg, mert azon túl nem nevelhető embrió emberi szervezeten kívül.
– A törvény foglalkozik azzal is, hogy melyek azok az egészségügyi intézmények, ahol ezt a feladatot elvégezhetik, milyen feltételekkel, és megszabták azt is, hogy azoknak, akik részt vesznek a programban, milyen feltételeknek kell eleget tenniük.
– A gyakorlatban nálunk eddig is, a törvény meghozatala előtt is alkalmazták a mesterséges megtermékenyítést?
– Igen, és sajnos volt is vele gond. Nem szabályozták, vették rendszerbe megfelelően, ami ezentúl némi könnyítést jelent. Azért volt szükség a jogszabályra, hogy az egészségügyben egyszerűbb és érthetőbb legyen a kérdéskör szabályozása. Ha elképzelünk egy várost, ahol nincsenek közlekedési jelek, jelzőlámpák, s úgy kell haladni, sokkal nehezebb lesz a biztonságos közlekedés, mint ott, ahol ez szabályozva van. Nyilván nagyfokú felelősség is társul a jogszabály alkalmazása mellé, hiszen a törvényt szigorúan be kell tartani. De az is egyértelmű, hogy mindenki számára sokkal könnyebb érvényesíteni a jogokat és a feladatot teljesíteni, ha azt megfelelő módon szabályozzák. Ez az új jogszabály modernnek nevezhető, és az európai szabvánnyal összhangban készült.
– Itt nálunk, Vajdaságban is végeznek mesterséges megtermékenyítést?
– Igen, az újvidéki egyetemi klinikán és néhány magánintézményben is foglalkoznak az adott kérdéssel. A magánklinikára akkor kerülhet a páciens, ha résztvevője az adott megtermékenyítési programnak, s az állami kapacitás telített. Az elvégzett kivizsgálás után egy bizottság dönti el, hol, mely intézményben kerül sor a mesterséges megtermékenyítésre. Hangsúlyozom: mind a két félnek alapos kivizsgálás alá kell vetnie magát, és a megtermékenyítési program keretében meghatározták az életkort is. A felső határ 35 év. Arra nincs garancia, hogy ha egy vajdasági pár bekerül a programba, tartományi intézményben végzik el rajtuk a szükséges beavatkozást. Megtörténhet, hogy az adott pillanatban éppen Belgrádban vagy Nišben lesz szabad kapacitás, s akkor oda kerülnek. A már általam említett bizottság azért ügyel arra is, hogy a vajdasági párok itteni intézménybe kerüljenek. Ha ez államilag nem oldható meg, akkor a programban részt vevő magánintézménybe is beutalhatók. Általában arra törekednek, hogy állami klinikák híján Vajdaságban magánintézménybe kerüljenek a párok.
– Mi a helyzet a térítéssel?
– Térítésmentes az eljárás. Eddig egy beavatkozásért nem kellett fizetni, most a törvény meghozatala után ezt kibővítették kettőre. Tehát ha az első mesterséges megtermékenyítés nem sikerült, akkor azt meg lehet ismételni állami költségen.
