„Élvezem a kutatást, és nagyon szeretek tanítani is…”

Tehetséges és tevékeny fiatalként, a tudomány területén eddig elért eredményeiért, illetve azért, mert szakmája és közössége iránti elhivatottsága miatt a fiatalok példaképe lehet, Magyarkanizsa község képviselő-testülete a község napja alkalmából Juventus Pro Urbe érdeméremmel tüntette ki az oromhegyesi dr. Bognár Szabolcs fiatal kutatót, egyetemi oktatót, a kémiatudományok doktorát, aki jelenleg az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karának Kémia Tanszékén végzi kutatói és oktatói tevékenységét. Az elismerés kapcsán az eddig elért eredményeiről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Olyan tudományterületet választottál, amelyik nem tartozik a legnépszerűbbek közé. Hogyan született meg benned ez az elhatározás? Kik hatottak rád, hogy ezen az úton indulj el?

– Sokféle pályát elképzeltem magamnak, arra azonban, hogy a kémia lesz az, ami meghatározza az életemet, eleinte magam sem gondoltam. A magyar irodalom mélységeitől jutottam el a természettudományokig, sokáig a Magyar Tanszékre készültem, mivel az általános iskolában szavaló- és nyelvtanversenyekre is jártam, amelyeken rendre sikeresen szerepeltem. A kémiával nem foglalkoztam egészen a középiskoláig, amikor a Zentai Gimnáziumba kerültem. Ott találkoztam két fantasztikus kémiatanárommal, Máriás Ildikóval és Fajka Valériával, nekik köszönhetem, hogy beleszerettem a kémiába. Mindketten nagyon érdekesen tanították a kémiát, így született meg bennem a felismerés, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Középiskolásként úgy éreztem, a biológia, a kémia és az orvosi egyetem közül kell választanom. Végül mégis a kémia mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy ez a terület nyújtja a legnagyobb lehetőséget számomra. Az alapképzés négy évének befejezése után analitikai kémia szakon folytattam a mesterképzést. A négy év alatt sokféle kémiát tanultunk, például szervest, szervetlent és biokémiát is, ám az analitika állt hozzám a legközelebb. A kémiának ez az ága az ismeretlen anyagok tartalmának és mennyiségének meghatározásával, illetve különféle összetevők vizsgálatával foglalkozik. Amikor a negyedik évben a diplomamunkámat írtam, akkor jöttem rá, hogy az analitikai kémia területén nagyon jól lehet érvényesülni. A megszerzett ismeretek a környezetvédelemben is használhatók, például a szennyező anyagok nyomon követésére különféle természeti mintákban, mint amilyen a víz és a talaj. Az általam végzett kutatások során is kiválóan alkalmazható az analitika a folyamatok hatékonyságának mérésére. A mesterképzés után elvégeztem a doktori képzést is, amelynek során már teljes mértékben az analitikai kémiára specializálódtam.

A tanulmányaid befejezése után miért érezted úgy, hogy az egyetemen szeretnél maradni?

– A mesterképzés befejezése után állást kezdtem keresni, hogy felderítsem, milyen lehetőségeim vannak itthon, Újvidéken vagy esetleg Belgrádban. Közben kaptam egy felkérést az egyetemtől, hogy iratkozzak be a doktori képzésre. Eleinte nem volt szó munkaviszonyról, a mentorom azonban megemlítette, hogy ha esetleg adódna rá lehetőség, akkor mindenképpen nyitott lenne rá. 2019 októberében el is kezdtem a doktori képzést, és december 25-én, karácsony napján felhívott a mentorom, hogy boldog karácsonyt kívánjon, majd közölte, hogy másnap vár a munkaszerződés aláírására, mert felvesznek az egyetemre dolgozni. Azonnal kaptunk egy projektet, amelynek mostanra már a végéhez értünk. Miután ledoktoráltam, egyértelmű volt számomra, hogy maradok az egyetemen, mert hozzászoktam a csapathoz, élvezem a kutatást, és nagyon szeretek tanítani is.

Gondoltál valaha arra, hogy esetleg külföldön próbálj szerencsét? Milyen lehetőségei vannak egyáltalán egy kémikusnak itthon?

– Már a gimnázium vége felé is sokat gondolkodtam azon, hogy hol iratkozzam be a kémia szakra, Újvidéken, vagy inkább menjek át Szegedre, mint ahogyan azt sokan tették az évfolyamból. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom itthon, mivel úgy éreztem, hogy az ösztöndíjprogramnak és a kollégiumnak köszönhetően könnyebb itthon boldogulni, mint máshol, aztán, ha elvégeztem az egyetemet, és esetleg nem találok itthon munkát, akkor később is meghozhatom azt a döntést, hogy külföldön próbálok szerencsét. Mivel sikeresen boldogultam itt, Újvidéken, így itt maradtam. Úgy gondolom, hogy lehetőségek mindig akadnak, és mindig ezt mondjuk a tanulóinknak is, munkalehetőség mindig akad, nem biztos, hogy pont abban a pillanatban és éppen olyan pozícióban, ahogyan elképzeltük, hiszen természetesen nem lesz valakiből rögtön laboratóriumvezető, lehet, hogy technikusként kell kezdenie, és végig kell járnia a ranglétrát, ez azonban máshol is így van. A generációmból azok közül, akik diplomát szereztek, szinte mindenki el tudott helyezkedni a szakmán belül. Néhányan iskolákban tanítanak, mások gyárakban vagy laboratóriumokban dolgoznak Újvidéken, Belgrádban, esetleg Szabadkán. Ez nem úgy működik, hogy ma elkezdek állást keresni, és holnap már munkába állok, nem mindig megy ilyen gyorsan, néha türelmesnek kell lennie az embernek. Külföldön talán valóban nagyobb a kereslet, ezt elismerem, ugyanakkor itthon is el lehet helyezkedni kémikusként.

A jelenlegi munkád milyen arányban oszlik meg az oktatás és a kutatás terén?

– Jelenleg az oktatás áll a középpontban, hiszen elkezdődött a szemeszter, a félév elején járunk, amikor mindannyian kissé túlterheltek vagyunk a hosszú gyakorlati órák miatt. Harmadik-negyedik éve tartok gyakorlatokat a munkaterületemen, ami a műszeres analízis. A kötelezően választható gyakorlati órák, amelyek harmadéves és felsőbb éves hallgatóknak szólnak, már elindultak, ezek három-négy órás foglalkozásokból állnak. A gyakorlatok előkészítése elsősorban ránk hárul, a diákoknak a nyári szünet után eleinte nehéz visszarázódniuk az aktív munkába, két-három hét elteltével azonban már könnyebben segítenek egymásnak, és a gyakorlati órák is gördülékenyebbé válnak. A tanév kezdetén gyakran úgy érzem, mintha százfelé kellene szakadnom, az egyik diáknak éppen magyarázok valamit, miközben a másik szólít, a harmadik pedig már hibázott is valamiben. Az ősz általában az oktatásé, mivel a projektünk most már a végéhez közeledik, főként adminisztrációs feladatok maradtak hátra, a kísérletek és kutatási részek már nagyrészt befejeződtek. Hamarosan egy újabb pályázatra is szeretnénk jelentkezni, és abban doktorként már meghatározó szerepet fogok vállalni.

Miről szól a projekt, amelyen jelenleg dolgoztok?

– A projektünk egy hároméves kutatás, amely idén december 31-én zárul, és a fenntartható technikák alkalmazására összpontosít különféle szennyező anyagok eltávolítása során. A munka kezdetén részletes helyzetfelmérést végeztünk a szerbiai vizekre vonatkozóan, és azt tapasztaltuk, hogy jelentős mennyiségű szerves szennyező anyag található bennük, például orvosságok hatóanyagai, permetszerek, valamint mikotoxinok, amelyek a gombák anyagcseretermékei. Ezek az anyagok, különösen a mikotoxinok, komoly károkat okozhatnak, ugyanakkor Szerbiában nem létezik rájuk vonatkozó szabályozás, így nem is korlátozzák a koncentrációjukat. A projekt során egy speciális technikát alkalmazunk, amelyet heterogén fotokatalízisnek neveznek. Ebben a módszerben napfényt használunk, amely ingyenes, megújuló energiaforrás, és katalizátorokat, amelyek növényi alapúak. Ez azt jelenti, hogy olyan zöld, környezetbarát katalizátorokat alkalmazunk, amelyeket növényi kivonatokból állítunk elő. Az elmúlt három év alatt több különböző katalizátort fejlesztettünk ki, amelyek hatékonysága meglepően jó volt. Az egyik például banánhéjkivonatot tartalmaz, amelyet a hulladék-újrahasznosítási szemlélettel állítottunk elő, összhangban az EU Green Deal irányelveivel. Örménygyökér- és kakukkfűalapú katalizátorokat is létrehoztunk, amelyek mind magas aktivitást mutattak. A kutatás során kimutattuk, hogy ezek a katalizátorok nemcsak a kiindulási szennyező anyagokat bontják le, hanem a lebomlás közben keletkező, sokszor még mérgezőbb melléktermékek mennyiségét is csökkentik. Ez azért különösen fontos, mert a gyakorlati felhasználás során, például egy víztisztító rendszerben, ezek a melléktermékek egészségügyi kockázatot jelenthetnének. Az a célunk, hogy a projekt végére továbbfejlesszük ezt a technológiát, és olyan kompakt, háztartások számára is elérhető víztisztító rendszert hozzunk létre, amely hatékonyan eltávolítja a szerves szennyező anyagokat. Jelenleg új finanszírozási forrásokat keresünk, akár uniós projektek formájában, akár egy ipari partner bevonásával. Az ipari partner azért lenne ideális, mert a laboratóriumi körülmények között elért eredményeket szeretnénk valós ipari környezetben is tesztelni, hogy reálisabb képet kapjunk a technológia gyakorlati alkalmazhatóságáról.

Milyen eredményeket értél el az egyetemi munkáid során? Milyen sikerekkel büszkélkedhetsz?

– Jelenleg húsz publikáció köthető a nevemhez, amelyeken első szerző vagy társszerző vagyok. A legújabb, a huszadik, néhány napja jelent meg, tehát ez viszonylag friss adat. Emellett harmincnégy-harmincöt nemzetközi konferencián vettünk részt. Természetesen nem minden alkalommal tudtam személyesen jelen lenni, olykor a kolléganőim utaztak helyettem. Mégis csapatként minden ilyen konferencia kiadványán szerepelünk szerzőként. Az elmúlt öt-hat év alatt, amióta az egyetemen dolgozom, számos nemzetközi konferencián vettünk részt Lengyelországban, Horvátországban, Bulgáriában, valamint itthon, Belgrádban és Újvidéken is. Ezeken a konferenciákon előadóként voltunk jelen, vagy a kutatási munkáink kerültek bemutatásra.

Idén téged tüntettek ki Magyarkanizsa község Juventus Pro Urbe díjával. Mit jelent neked ez az elismerés?

– Először is szeretném megköszönni az oromhegyesi helyi közösségnek, hogy jelöltek erre az elismerésre, és köszönetet mondani Magyarkanizsa község képviselő-testületének, hogy támogatták a kezdeményezést, és nekem ítélték a díjat. Nagy megtiszteltetésként élem meg ezt az elismerést, hiszen a községtől kaptam, ahol felnőttem, és ahol elvégeztem az általános iskolát. Úgy vélem, mindez példaértékű lehet sokak számára, mivel sok tanuló fél attól, hogy itthon, szerb nyelven kezdjen el tanulni az egyetemen. Az én példám egyfajta bizonyíték arra, hogy magyarként is be lehet fejezni az egyetemet itthon, ha igazán szeretnénk, képesek vagyunk itthon boldogulni, és itt munkába állni, hiszen jómagam is végigjártam ezt az utat, ledoktoráltam, részt veszek különféle kutatásokban, dolgozom, ráadásul még ezt a díjat is kiérdemeltem.

Fiatal kémikusként, tudósként, egyetemi tanárként mik a legfőbb terveid a közeljövőre nézve, illetve hogyan képzeled el az életedet húsz-harminc év múlva?

– A közeljövőben elsősorban arra szeretnék fókuszálni, hogy növekedjen a hallgatók száma az egyetemen. Az utóbbi években ugyanis nemcsak a kémia, hanem az egyéb természettudományok, például a fizika és a biológia terén is rendkívül alacsony az érdeklődés. Jó lenne, ha ez a tendencia pozitív irányba változna. Ezek bármely iparág vagy termelési terület tekintetében olyan alapvető tudományágaknak tekinthetők, amelyeket mindenkinek ismernie kellene. Ha tehetem, az egyetemről tervezem a nyugdíjba vonulást, így remélem, hogy a fiatalok egyre inkább figyelembe veszik ezeket az alaptudományokat, és érdeklődnek irántuk. Bízom benne, hogy a tanítás mellett a kutatómunka is fontos szerepet játszik majd az életemben. Ahogyan Szerbia egyre közelebb kerül az európai uniós csatlakozáshoz, egyre több lehetőség nyílik majd a kutatási projektek számára. Ez lehetőséget ad arra, hogy különféle Horizon és egyéb uniós projektekre pályázzunk, emellett itthon is rendelkezésünkre áll a Szerb Tudományos Alap, amely időnként igen érdekes pályázatokat hirdet meg, azokat is eredményesen lehet hasznosítani. Ha mindezeket a projekteket sikerülne megvalósítanunk, akkor húsz-harminc éven belül szép életet élhetnénk, lenne diákunk, projektekben dolgozhatnánk, és talán tudnánk változtatni a környezetünkön is, hiszen a kutatásunk főként a víztisztításra irányul. Ha ezeket a célokat meg tudnánk valósítani, akkor mindemellett a jövő tudósait is megfelelően tudnánk képezni, ami óriási előrelépést jelentene valamennyiünk számára.