A beszédet nem örököljük, hanem gyermekkori környezetünktől tanuljuk. Éppen ezért fontos, hogy a gyermek tiszta élőbeszédet halljon a környezetében, fejlődésének egyik elengedhetetlen eleme, hogy megtanuljon szépen beszélni.
A kisgyerek sok hibát követ el, mert egyes hangok helyes képzésénél a nyelvnek nagyon finom, összetett mozgásokat kell végeznie. A nagyobb gyerekeknél azonban már ki kell alakulnia a helyes hangképzésnek. Bizonyos életkorig az ejtéshibákat nem kell beszédhibának tekinteni, mert maguktól javulhatnak a fejlődés során.
A beszédgondokkal küzdő kisgyermekek szüleiben azonban gyakran felmerül a kérdés, mennyire súlyos az adott probléma, szükség van-e logopédiai kezelésre, ha igen, mikor kell a terápiát megkezdeni. A téma kapcsán Vicsek Annamária újvidéki logopédussal beszélgettünk.
Melyek azok a jelek, amik arra utalnak, hogy baj van a gyerek beszédével? Milyen esetekben kell logopédushoz fordulnia a szülőnek?
– A jelek már meglehetősen korán nyilvánvalóak, és azokat egy jó gyermekorvos észre is veszi, hiszen már az első néhány hónapban figyeli a baba éberségét, figyelmi állapotát, mozgásfejlődését, és mindezek elengedhetetlen feltételei a normális beszédfejlődésnek is. Akkor gyanakodhatunk rendellenes fejlődésre, ha kisbabánk nem figyel a körülötte lévő hangokra, ha az első hónapokban renyhe, lusta a mozgása, ha félévesen nem gagyog, nem játszadozik a hangjával, ha az első „igazi” szavakat még 2-2,5 évesen sem kezdi mondani. Ilyenkor érdemes kérni a logopédus vizsgálatát, aki megfigyeli, hogyan érti meg a csöppség a beszédet, mennyire figyel a szájmozgásra miközben hallgatja a felnőtt beszédét, és játék közben milyen hangokat, szavakat produkál. A szakember ezek alapján eldönti, hogy elegendő-e csak a tanácsadás a család számára, vagy logopédiai fejlesztés szükséges a beszédindításhoz.
Mit értünk beszédhiba alatt?
– Beszédhiba minden olyan rendellenesség a beszéd során, a beszédfejlődésben, ami eltér a köznapi normától, tehát ami kicsit másként hangzik az átlagtól. A gyerekek között óriási egyéni eltérések vannak a beszédfejlődés tempójában és módjában egyaránt. Mégis van egy olyan határ, ameddig elfogadhatónak, normálisnak tekinthető a fejlődés.
A beszédfejlődés elmaradásáról akkor beszélünk, ha kislányok esetében 2, kisfiúk esetében 2,5 éves korig nem kezd el beszélni a gyermek, azaz nem kezd szavakat mondani. Megjegyzem, kétnyelvű vagy többnyelvű családok esetében ez a határ fél–egy évvel eltolódik, tehát ha a gyermek szülei más-más nyelven szólnak hozzá, akkor teljesen elfogadható, ha később kezd el szavakat mondani. Ekkor általában párhuzamosan mindkét nyelven egyidejűleg kezd el beszélni, feltéve, ha addig mindkét nyelvvel egyenlő mértékben találkozott.
Mennyire kell komolyan venni a beszédhibát, és mennyi idő alatt várható javulás?
– Gyermekorvosok sokszor mondják, hogy nem baj, ha még nem beszél a gyerek, „majd kinövi”. A beszédprobléma azonban nem egy kiscipő, amit idővel kinő a gyermek. A beszédhibával foglalkozni kell. Az akadályozott beszédfejlődésnek később súlyos következményei lehetnek, ugyanis gyakran súlyos és makacs pöszeség figyelhető meg óvodáskorban azoknál a gyerekeknél, akik később kezdtek el beszélni. Később az iskolában az írás és olvasás elsajátításával küszködnek, ugyanis nem tudják majd pontosan elolvasni, de leírni sem a betűket, ha rosszul ejtik ki a hangokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kezeletlen kommunikációs és tanulási zavarok súlyos beilleszkedési, viselkedési problémákhoz vezethetnek, ennek viszont kamaszkorban deviáns viselkedés lesz a következménye. Ezért fontos foglalkozni a beszéd- és nyelvi fejlődés zavaraival. A legjobb persze a megelőzés, illetve – ha már kialakult a probléma – a mielőbbi kezelés megkezdése. Egy súlyos beszéd-, illetve tanulási probléma, ha heti két-három alkalommal részesül fejlesztésben a gyermek, két-három év alatt tünetmentessé válhat.
Mire figyeljen a szülő, hogyan lehet megelőzni a problémát, vagyis hogyan beszéljen a szülő a gyermekével?
– A legfontosabb szabály, hogy a szülők tisztán, értelmesen, helyesen, és sokat beszéljenek a gyermekhez, olyan szavakat használva, amelyeket a kicsi az adott korban megért. Így másképp szólunk egy egyéves babához, és másként beszélgetünk egy ötévessel. Semmiképp nem ajánlott „babanyelven” gügyögni, pöszén beszélni a gyermekkel, hiszen ezáltal rossz beszédpéldát adunk neki. Téves felfogás, hogy nem kell a kisbabához beszélni, hiszen úgysem érti. Ha nem beszélünk hozzá, nem is fogja sohasem megérteni. És nem is fog elkezdeni beszélni. Amikor még pici a baba, meglendíti a beszédfejlődést, ha a mindennapi tevékenységek (pl. etetés, öltöztetés, fürdetés, játék stb.) közben folyamatosan mondjuk, meséljük neki, hogy mit csinálunk. Hiszen úgy fogja megtanulni pl. testrészeinek a nevét, ha mindennap elmondjuk: „nyisd ki a szád – Á – hamm!” megetted. Segít, ha gesztusokkal, mimikával követjük azt, amit mondunk, így elősegítve a megértést, pl. „megetted, nincs!” – kezünkkel mutatjuk: nincs. A kisbaba beszédfejlődését az is segíti, ha sok hangutánzó játékot játszunk vele: utánozzuk az állatok, járművek, a környezet (szélsusogás, dörgés…) hangjait, őt is arra ösztönözve, hogy utánozza azokat.
Hogyan lehet javítani a beszédhibákat?
– Nagyon fontos, hogy a gyermekkel éreztessük, hogy értjük, amit mondott, mégha helytelenül, pöszén is ejti ki. A „nem értem”, „rosszul mondtad”, „nem úgy kell mondani” „mit mondtál?” kijelentések nem segítik, sőt gátolják a gyermek beszédfejlődését, hiszen elbizonytalanodik, elveszíti önbizalmát, beszédmotivációját. Ha a gyermek helytelenül mondott valamit, ezt követően egy kijelentéssel éreztetnünk kell, hogy megértettük, amit mondott, és a következő mondatunkban úgy kell megismételnünk, amit rosszul mondott, ahogyan azt mondania kellett volna, hogy ő is megismételhesse, ha akarja. Például ha a gyerek azt mondja, hogy „ada pijosz toci”, azaz „add ide a piros kocsit” esetben helytelen lenne azt válaszolni, hogy „mondd szépen és odaadom”, ehelyett célravezetőbb a „szeretnél vele játszani?” kérdés (ezzel tudattuk vele, hogy megértettük) és elmondjuk helyesen, hogy „tessék, odaadom a piros kocsit”. A helytelenül ejtett hangokat nem kell tudatosan javítani/javíttatni. Ha nem pörgeti a nyelvét az „r” hangnál helyesen, mert renyhe a nyelvmozgás, vagy fejletlen, kialakulatlan a száj finommozgása, akkor könnyen rosszat tehetünk, elkezdhet raccsolni a gyermek. Inkább sok olyan játékot játsszunk, amik a száj (az ajkak és a nyelv) mozgásának fejlődését segítik: nyelvtorna, sóspálcika-evés kéz nélkül, puding vagy más sűrű pép felszívása szívószállal, buborékfújás stb.
A beszédhibák többsége idejében és szakszerűen kezelve akár teljesen meg is szüntethető, de némelyek felnőttkorra annyira automatizálódhatnak, hogy már nehéz segíteni rajtuk. Ezért fontos, hogy minél hamarabb kezdjünk el foglalkozni az ilyen problémákkal. Beszédtechnikát lehet egyedül is gyakorolni, megfelelő szakirodalom segítségével, a helyes hangok kialakítását illetően azonban minden esetben logopédus segítségére van szükség.
Gyermekkorban a leggyakoribb beszédhiba a pöszeség és a „s-zs-cs”, a „sz-z-c”, illetve a „l-r” hangok helytelen kiejtése. Pöszeség esetén a hangok kiejtése pontatlan. Természetesnek tekinthető, ha egy 3-4 éves gyermek pöszén beszél. Érdemes logopédushoz fordulni akkor, ha nagyon sok hangot ejt ki helytelenül a gyermek, szinte érthetetlenül beszél, vagy „szósalátákat”, összekevert, érthetetlen szavakat mond, nem érti meg a beszédet. A hangok pontos kiejtésének hatéves korig kell tökéletesednie, hiszen az iskolában az olvasás és írás sem lesz zökkenőmentes, ha pontatlan a hangok kiejtése. Előfordulnak a beszéd folyamatosságának zavarai is, a dadogás és a hadarás, valamint a hangszín zavarai, az orrhangzósság és a rekedtség. Az említettek azonban viszonylag ritkán jelentkeznek, ám esetükben is érdemes logopédushoz fordulni.
