2024. szeptember 4., szerda

Méhen kívüli terhesség

(Graviditas extrauterina)
A méhen kívüli terhesség az életet közvetlenül veszélyeztető leggyakoribb kórkép a mindennapi szülészet-nőgyógyászati gyakorlatban. Lényege, hogy a megtermékenyített petesejt nem a méh üregén belül ágyazódik be és indul fejlődésnek.Gyakoriságát tekintve a terhességek mintegy 0,6-0,8%-át képezi, és ez az arány növekvő tendenciát mutat, aminek oka a petefészek-gyulladások számának emelkedése, az asszisztált reprodukciós technikák és a jobb, koraibb felismerést lehetővé tevő diagnosztikus módszerek alkalmazása. Éppen a korai felismerésnek köszönhető, hogy a halálos kimenetelű méhen kívüli terhességek aránya alig közelíti meg az egy ezreléket. Régen ez igen gyakori volt.

A betegség okai a fejletlen, vékony petevezeték, a korábbi gyulladások következtében kialakult hegesedések, szűkületek, részleges elzáródások, a petevezetőt kívülről elnyomó hasüri daganatok, problémás IUD (méhen belüli eszköz, spirál), előzőleg ejtett műtétek lehetnek.
Ami a méhen kívüli terhesség tüneteit illeti, meg kell különböztetni azokat az eseteket, amelyeknél a méhen kívüli terhesség fennáll, de még teljesen ép (intakt), és azokat az eseteket, amelyeknél a petevezető elasztikusságát vesztve megrepedt és vérezni kezd.
Az intakt méhen kívüli terhesség tünetei igen általánosak, pl. a hányinger, hányás, émelygés mentruációkimaradás mellett, esetleg kis mennyiségű kávéalj színű vérzés egyoldali alhasi fájdalom kíséretében.
A petevezető megrepedése esetén falának artériáiból jelentős vérzés indul meg, és rövid idő alatt nagy mennyiségű vér jut a szabad hasüregbe. Ezt megelőzően a beteg erős hasi fájdalmat érez, majd hányingere lesz, esetleg hány is, amit kollapszus (ájulás) követ, és kialakul a sokkos állapot. Ez nagyon drámai kép, és gyors beavatkozást igényel.
A méhen kívüli terhesség kórismézésének az a célja, hogy a minél korábbi felismerés növelje a termékenységet megtartó, szervkímélő kezelés esélyét, és egyúttal megelőzze az akár halálos kimenetelű, hasi katasztrófa képében jelentkező kórkép kialakulását. Termékeny korban levő nőknél menseskimaradást követő rendellenes vérzés, alhasi fájdalom mindenképpen nőgyógyászati vizsgálatot igényel.
A méhen kívüli terhesség diagnosztikájában szerepel a klinikai vizsgálat, a terhességi teszt és a leghatékonyabb hüvelyi ultrahangvizsgálat. Méhen kívüli terhesség diagnózisa vagy gyanúja esetén a beteget azonnal kórházba kell utalni. A kórházi ellátás során tisztázzák a gyanút, és a rendellenesség formájától függően megkezdik a kezelést.
A méhen kívüli terhesség kezelése lehet konzervatív (gyógyszeres) vagy sebészeti. A kezelés célja minden esetben a beteg életének megmentése, ezentúl a termékenység megőrzése a lehetőségektől függően, minél kisebb beavatkozás árán. Súlyos vérzés esetén azonnali hasi műtét végzése indokolt, míg intakt méhen kívüli terhességnél konzervatív kezelési módok ajánlottak, amiben végtelenül nagy szerepe van a laparoszkópiás műtéti eljárásoknak.
Végezetül hangsúlyoznám, hogy 10–15 napos menseskimaradás esetén, ha azt korai terhességi tünetek kísérik, esetleg enyhe vérzés is tapasztalható, mindenképpen szükséges a nőgyógyászati vizsgálat, mert a tünetek hátterében esetleg méhen kívüli terhesség is rejtőzhet. Magyarán gondolni kell rá mind a betegnek, mind a nőgyógyásznak, és hatékonyan törekedni kell kizárására, illetve korai bizonyítására, megakadályozva ezzel a katasztrófát.