Új korszak nyílt a tudományos, főként orvosi körökben 2006-ban: elkészült az emberi test teljes géntérképe. „A mai nap az egyik legfontosabb dátumként kerül be az emberiség történetébe” – mondta dr. Michael Dexter, a kutatás vezető orvosa. A géntérkép vagy ahogyan a média emlegeti, az „élet könyve” évtizedes munkának az eredménye.
Megszerkesztése nem kisebb tett Kopernikusz vagy Darwin felfedezéseinél – nyilatkozta dr. Dexter. Némi ellenpólusként megszólalt az amerikai elnök, Bill Clinton is: „Most tanuljuk azt a nyelvet, amellyel Isten megteremtette a világot. Most még nagyobb tisztelettel adózunk Istennek legszentebb ajándékáért, annak sokrétűségéért, szépségéért és csodájáért.” Ami az ember jövőjét illeti, mindegy, hogyan kereszteljük, darwini vagy isteni cselekménynek, egy dolog a fontos: a géntérkép birtokában megkezdőhettek végre a kutatások olyan irányban, hogy az egyén milyen betegségekre fogékony, illetve miképpen reagál egyes gyógyszerekre. Feltérképezhették és pontosították például az aszpirin csodálatosan széles hatáskörét, leszűkítették több fontos gyógyszer mellékhatásainak mezsgyéit, és végre megszülethetett egy új irányzat a medicinában: a személyre szóló gyógyítás.
Megválaszolt kérdések
A géntérkép birtokában a tudományos intézetek bátran felvállalhatták több régóta megválaszolatlan kérdés tisztázását. Egyik ilyen talányos kérdés így hangzott: mit keres – nem is kis mennyiségben – a tenger puhatestű élőlényeiben (pl. a medúzákban) a D-vitamin, ha feladata csupán a csontképzés irányítása? Meghökkentő volt a vizsgálatok eredménye. A közzétett tanulmányok megerősítették azt, hogy a D-vitamin nemcsak a csontképzésnél játszik szerepet, talán nem is ez a fő szerepe, hanem több mint 200 gén működését is befolyásolja: egyebek mellett hatása van olyan génekre is, amelyek a rák vagy az autoimmun betegségek kialakulásánál aktív szerepet kapnak. Sőt amint haladt a kutatás, úgy szélesedett ennek a vitaminnak a ténykedési köre. Ma már azt mondhatjuk, nincs olyan fontos szervünk, amelyben ne lenne jelentős feladata. Összetett élettani hatása szervezetünkre már nem is vitaminra, hanem hormonális befolyásra emlékeztet. Mi, idősebbek még jól emlékszünk azokra az időkre, amikor anyánk, sok esetben jó apánk segítségével, kiskanállal erőltette szánkba a keserű halolajat. Az a nemzedék úgy nőtt fel, hogy az orvosság rossz ízű, kínszenvedés a lenyelése. Keserű volt, úgy igaz, de a XVII. és a XVIII. század gyógyíthatatlannak hitt betegségét, az angolkórt – amely az angliai és más európai bányákban látástól vakulásig dolgozó gyerekek közül szedte áldozatait – a hal olaja, illetve a benne rejlő D-vitamin sikeresen gyógyította. Legalább olyan sikerrel, mint később a gyermekparalízis elleni Salk-védőoltás állta útját a rettenetes gyermekbénulásnak 1960 után. El is tűnt az orvosi látókörből az angolkórós betegkép, magam is csupán régi, kifakult fényképeken láttam mindmáig.
A napi igény
Ma már tudjuk: a D-vitamin elsődlegesen a napfény hatására képződik a bőrben, és a helyes táplálkozással együtt elégíti ki a napi követelményt, amely 10 mikrogrammot, azaz 400 egységnyi D-vitamint tesz ki nyaranta, téli hónapokban pedig ennek kétszeresét. A lazac, a szardínia, a tőkehal olaja heti 2-3 fogyasztás esetén nevezhető hasznosnak. Kisebb mértékben várható ez a tejtől és a gabonaféléktől. A nálunk forgalmazott tejtermékekhez adagolt D-vitamin, sajnálatos módon, nagy mennyiség elfogyasztásakor sem közelíti meg a napi igényt. A legújabb kutatások arról győznek meg bennünket, hogy nyáron az elfogadható D-vitamin-szint fenntartható a szervezetünkben napi 10–15 perces napozásnak és halételek fogyasztásának kombinációjával. Elég, ha testünk 20 százalékát, pl. az arcunkat és kezünket tesszük ki a nap sugarainak hetente 2-3 alkalommal, mindenképpen óvakodva a leégéstől. A nyaralásnak nem arról kell szólnia, hogy egy hét alatt rákvörösre égetjük a bőrünket. A bőr rákos megbetegedése, a melanoma nagyrészt az egymás után több ízben leégetett bőr hozadéka. Jól tükröződik ez abban a statisztikai tényben, hogy a mediterrán térségekben élő embereknél, akik naponta erős sugárzásnak vannak kitéve, ritka ez a rosszindulatú betegség, annál sűrűbben fordul elő azonban a skandináv országokban. A nyári hónapokban felhalmozott és elraktározott D-vitamin mindössze két hónapra elegendő. A mi éghajlatunk téli szürkesége tehát legkésőbb decemberben D-vitamin-hiányhoz vezet, kellőképpen átgondolt étkezés és mesterséges pótlás híján. A téli hónapok D-vitamin-hiánya pedig megbonthatja annak a 200 génnek a működési egyensúlyát, amelyek irányítása alatt vannak. A mai orvostudomány a génrendszer D-vitamin-hiány okozta megbomlott egyensúlyát hozza összefüggésbe egyes autoimmun, rákos, érrendszeri és más megbetegedések fellépésével. Ezzel azonban a D-vitamin sikertörténete nem ért véget, szó szerint hetente kapunk híreket újabb tudományos felfedezésekről. Hogy mely kórképek kialakulásában játszik szerepet a D-vitamin-hiány, mennyi a kellő mennyiség a vérképben, mit tehetne a társadalom és mit tehetünk mi egyénileg a hiányállapot felszámolásában, egyszóval a D-vitamin modern szemléletéről egy újabb írásban szólok.
