Noha Európában – elsősorban a déli területeken, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban – már évtizedekkel ezelőtt megjelent, csak 1993-ban diagnosztizálták a lepkeszúnyog (clogmia albipunctata) által terjesztett Leishmania- fertőzést . A kórt és okozóját William Leishman angol professzor írta le először , a múlt század elején. Egy olyan élősködőről van szó, amely korábban a trópusi és szubtrópusi területeken élő állatok és emberek megbetegedését okozta, de a turizmusnak – majd a házi kedvencek utaztatásának – tömegessé válásával Európa-szerte megjelent.
Hogyan ismerhető fel?
A lepkeszúnyogok aprók, fonalas csápú kétszárnyúak. Erősenszőrözött a testük. Csápjaik viszonylag hosszúak, 16 ízből állnak. Fekete színű szemük feltűnő. A nőstények szájszerve szúró-szívó. Lábaik hosszúak. Szárnyuk középtájt kiszélesedő, nyugalmi állapotban oldalra kissé széttárt. Mintegy 600 fajuk ismert világszerte. Csak a Phlebotominae alcsaládba tartozó fajoknak van humán- és állategészségügyi jelentőségük. Ezen belül az ember és a kutya leishmaniosisát okozó, hozzávetőlegesen 50 faj a Phlebotomus, illetve Lutzomyia nembe tartozik, és főként trópusi, szubtrópusi, mediterrán területeken gyakoriak.
A betegséget állatokon diagnosztizálták, de a szakemberek szerint a tájékozottság és a hatékony védekezés hiánya rövid időn belül emberi fertőzéshez vezethet. Úgy vélik, hogy a jelenleginél komolyabban kellene venni a kullancsok és szúnyogok terjesztette betegségeket. A kullancsok 30 százaléka hordozza a Lyme-kórt, és nem tudni miért, de a betegség eldurvult. A fertőzöttek 90 százalékát kezelik magas lázzal. A csípős szúnyogok több betegségeket is terjeszthetnek. Ilyen a bőrférgesség, de az állatok között a szívférgesség is egyre gyakoribb, s ez a kór szintén átterjedhet emberre.
Veszélyes, mint a kullancs
A lepkeszúnyog megjelenése hosszabb távon ugyanolyan veszélyt jelent, mint a kullancs. A Leishmania ellen ugyanis nincs védőoltás, a megelőzés az egyetlen hatékony eszköz. Sajnos a rovar nyála fájdalomcsillapító hatású, ezért a marást észre sem veszi az áldozata, úgy fertőződhet meg, hogy tudomása sincs róla.
Az egyik legnagyobb baj az, hogy a vérszívókat a lakásokból távol tartó szúnyoghálók rácsszerkezete szabványosan 2X2 milliméter, de ezen átférnek az aprócska lepkeszúnyogok, s szabadon vadászhatnak az alvó emberekre.
A lepkeszúnyogcsípés helyén általában nem marad látható nyom, nem viszket, nem pirosodik, ezért a fertőzésre csak a betegség hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel később jelentkező tünetei utalnak. Ezek elsősorbanbőrelváltozással, lassan vagy egyáltalán nem gyógyuló sebekkel járnak. A fertőzés a bőrelváltozások mellett száj- és orrnyálkahártya-fekélyeket és olykor végzetes kimenetelű szervi szóródásokat is okozhat, de bizonyos esetekben hidegrázással, magas lázzal járó kórkép is megfigyelhető. A betegség először lázzal és hasmenéssel kísért. Fekélyek keletkezhetnek a bőrön, és a belső szervek is károsodhatnak. A kezelése akár évekig is tarthat.
Fertőzés gyanúja esetén – amely a klinikai kép és/vagy az utazási kórelőzmény alapján merülhet fel – ajánlott kikérni szakorvos, infektológus véleményét, aki elvégeztetheti az ilyenkor szükséges mikrobiológiai vizsgálatokat.
Megelőzés
Mit tehet az, aki szeretné megóvni magát és gyermekét a fertőzéstől? Le kell cserélni a szúnyoghálókat, újra divatba kell hozni a baldachinos ágyakat, kerülni kell a hajnali és esti órákban a tavak, folyók környékét, a horgászatot, azokat a helyeket, ahol sok a szúnyog, továbbá minden kiránduláson használni kell a rovarriasztó szereket, amelyekből már kimondottan gyerekeknek készített típusokat is kínálnak a patikák, drogériák, a legveszélyeztetettebbek ugyanis a 6 éves kor alattiak.
