Napszúrás
Ha napszúrás ér bennünket, az enyhe panaszok fejfájás, szédülés, kábultság, émelygés, hányinger formájában jelentkeznek. Ilyenkor általában kerüljük a fényt, és nyilván szívesebben tartózkodunk hűvös, elsötétített helyiségben. Súlyos esetben azonban előfordul, hogy a testhőmérsékletünk hirtelen megemelkedik (akár 39-40 °C is lehet), és az erős fejfájás mellett a tarkónkat is kötöttnek, merevnek érezzük. Nem ritka az sem, hogy a napszúrást kapott beteg tudata zavart, de akár eszméletét is elveszítheti. Csecsemők esetében pedig ilyenkor nagyon jellegzetes a visító sírás, a kutacs feszülése és elődomborodása, és az is jól megfigyelhető, hogy a legenyhébb fizikai ingerekre is erős védekező mozgásokkal reagál.
A legfontosabb teendő, hogy minél hamarabb árnyékos helyre, hűvös helyiségbe kerüljünk. A tarkóra helyezett hideg vizes borogatás nagyon jó hatású. Célszerű 30 fokos dőlési szögben megemelt felsőtesttel feküdni, miközben apránként hűvös folyadékot kortyolgatunk – lehetőleg vizet, és nyilván sosem alkoholtartalmú italt! Enyhe esetben a hűvös, fénytől védett, esetleg sötét szoba kellemesen megnyugtat, de ha a tünetek nem javulnak, esetleg rosszabbodnak, mindenképpen kórházi kezelés szükséges.
Hőségkollapszus
A meleg miatti ájulás (banális hőségkollapszus) következtében rövid időre elveszíthetjük az eszméletünket. Ez általában néhány pillanattól pár percig tart, de sosem húzódik 15 percnél tovább. Ilyenkor ájulás előtt gyengeséget, émelygést érzünk, a fülünk zúg, egyre homályosabban látunk, és hirtelen az egész testünk leizzad.
A hőkollapszus oka a magas külső hőmérséklet miatt kialakuló vérkeringési átrendeződés: a szervezetünk úgy próbálja magát hűteni, hogy a periférián elhelyezkedő, vagyis a test középvonalától távolabb eső erek kitágulnak, hogy elősegítsék a hőleadást. Ezért kezdünk el nagyon intenzív módon verejtékezni. Valakinél ilyenkor az agyi vérkeringésben átmeneti zavar lép fel, és kis időre a tudatát is elveszíti.
Minden más
Hőguta: Ha forróságban végzünk nehéz fizikai munkát, szervezetünk a közben termelődő hőmennyiséget egyszerűen nem képes leadni, ezért a testhőmérsékletünk akár a 41 °C-fokot is elérheti. Kezdetben fejfájással, szédüléssel, hányingerrel, hányással, súlyosabb esetben akár tudatzavarral, eszméletvesztéssel, vagy más idegrendszeri tünettel járó hőguta alakulhat ki.
Hőkimerülés: A hőártalmak olyan típusa, amely általában több nap alatt fejlődik ki. A vízhiányos forma kialakulását a víz bevitelének hiánya vagy a víz fokozott vesztése (hányás, hasmenés) hozza létre. A sóhiányos forma legtöbbször verejtékezés következtében alakul ki, vagyis a verejtékezés intenzitásával nem képes lépést tartani a víz és az ásványi anyagok pótlása. Fejfájás, szédülés, hányinger, hányás jelentkezhet, ingerlékennyé, bágyadttá válunk, a pulzus szapora, szabálytalan. Kezdetben egyes kis izmok izolált görcse jelentkezik, később nagy terjedelmű, fájdalmas rángások alakulhatnak ki.
Hőpangás: Nagyfokú fizikai terhelés következtében, leginkább közepesen meleg (25–30 °C), párás környezetben alakul ki. Gyakrabban fordul elő a terheléshez nem szokott, kevés folyadékot fogyasztó embereknél. Veszélyeztetettek az idősek és a túlsúlyosak is. Tünete a nagyfokú izzadás, hányinger, hányás, szapora légzés, szapora pulzus. A beszéd és a járás zavara alakulhat ki, és létrejöhetnek izomgörcsök is.
Kiszáradás: Mivel az izzadás folyadék- és elektrolit (só) vesztésével jár, ezért ezek pótlása nélkül kiszáradunk, szervezetünk dehidratálódik. A kiszáradás tünete a fáradékonyság, az étvágytalanság, szédülés, fejfájás, a szapora szívverésérzés, hányinger-hányás, az izomgörcsök és az eszméletvesztés.
Vízmérgezés: A másik szélsőséges esetben éppen a vízmérgezés alakul ki. Mégpedig azért, mert a nagyfokú verejtékezés során keletkezett só- és vízhiányos állapotot hirtelen nagy mennyiségű folyadékbevitellel akarjuk megoldani, anélkül, hogy pótolnánk az elvesztett sótartalmat. Ennek vezető tünetei közé tartozik a látászavar, valamint az izomgörcsök. Tehát nem elég önmagában csak a vizet és a sót, az ásványi anyagokat is pótolni kell.
Eszméletvesztés esetén
Először is a beteget minél hamarabb fektessük le, lehetőleg szellős, árnyékos, hűvös helyen. Lábát kissé emeljük meg, polcoljuk alá. Ruházatát lazítsuk meg. Ha még nem tért magához, ellenőrizzük a légzést és keringést (banális hőségkollapszus esetén ezek normálisak). Ha a beteg elesett, vizsgáljuk meg, hogy nem szenvedett-e komolyabb sérüléseket. Az eszmélet visszatérése után maradjunk vele, kérdezzük meg, hogy megütötte-e magát, igényel-e segítséget. Ha az eszméletvesztés negyed óránál tovább tart, vagy görcsrohamok jelentkeznek (akár az ájulás előtt, közben vagy után), azt vesszük észre, hogy a beteg vizeletét vagy székletét maga alá ereszti, a tudat visszatérését követően pedig továbbra is zavarosan beszél, minél hamarabb hívjunk orvost.
További tanácsok
Mindenki tudja, mégis előfordul: gyermeket és állatot még rövid időre se hagyjunk kocsiban bezárva!
Hűtsük magunkat minél többször!
Pótoljuk egész nap az izzadással elvesztett folyadékot és sót. Bárhova megyünk, mindig legyen nálunk víz!
Kávét, teát, kólát lehetőleg csak minimális mértékben fogyasszunk! Ahogy az alkohol, a koffein is felgyorsítja a folyadékvesztést, és fokozhatja a verejtékezést.
Ha napos helyen parkoltuk az autónkat, számoljunk azzal, hogy az utastér rövid idő alatt extrém magas hőmérsékletre felmelegedhet, ezért beszállás előtt nyissuk ki az összes ajtót, és alaposan szellőztessünk. A biztonságunk érdekében megéri ez a néhány perc, mert a meleg kocsiban történő utazás rosszulléthez, ájuláshoz vezethet.
