A világhírűvé vált Pető-rendszerrel eredményesen foglalkoznak központi idegrendszeri mozgássérültekkel csecsemőkortól felnőttkorig, ennek ellenére még Magyarországon sem ismerik eléggé. A Pető-módszer lett az első olyan hungarikum, amely nem kézzelfogható konkrét „termék”, hanem szellemi pedagógiai módszer.
Makk Ádám,a Nemzetközi Pető Intézet konduktora és kommunikációs vezetője vezet körbe az intézmény budapesti épületében:
– Orvosi rehabilitáció során általában gyógytornát alkalmaznak ott, ahol fizikálisan sérültek bizonyos területek az idegrendszerben, hogy a feszes tónusok lazuljanak. A heti egyszer egy óra passzív torna azonban nem elég eredményes, hiszen a mozgás akkor indul be, ha aktív a páciens, az izomzat stimulálásával ugyanis nincs bizonyítottan visszafelé kapcsolat az idegrendszerre. Pető András azonban rájött arra, hogy az emberi idegrendszer még károsodás esetén is rendelkezik tartalékokkal. Ez a tartalék a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével hatékonyan mobilizálható, ezt nevezzük pedagógiai rehabilitációnak. Mi nem betegségről, hanem állapotról beszélünk: egy sérült ember soha nem fog meggyógyulni, de önállóan gondolkodó, önállóságra törekvő embert tudunk faragni belőle, ehhez azonban idő kell. Mi normál óvodai és normál általános iskolai keretek között és egyéb intézményegységeinkben komplex személyiségfejlesztésen keresztül neveljük mozgásra azokat a csecsemőket, gyermekeket és felnőtteket, akiknél a központi idegrendszer sérült – mondta el a konduktor.
A gyakorló óvodában integrációs csoportokba folyik a nevelés
A konduktív módszerrel a célszerű mozgásfolyamatok elvégzésére vezetik rá a sérülteket, csak annyi segítséget nyújtva, amennyi szükséges egy mozgás vagy mozdulatsor elvégzéséhez. A csecsemőkorban ily módon fejlesztett mozgássérült gyermekek több mint negyede iskoláskorra eléri a környezet által elvárt színvonalat, ezért rendkívül fontos a korai felismerés. Ádám elmondása szerint négy hónaposan figyelmeztető jel lehet, ha nincs kommunikáció, szemkontaktus a kisbabával, ha a fejét nem tudja tartani, ha nem alakult ki rendszer napirendjében, hat hónaposan aggasztó, ha nem fordul a gyerek, ha nem manipulál korának megfelelően, ha a fejét épp hogy megemeli, nem fordul az oldalára, kilenc hónaposan pedig feltűnő, ha a helyét sem változtatja, és nem ül biztonságosan egyenes törzzsel, támasz nélkül. Egyévesen minimum kapaszkodva álljon fel és üljön a baba, és legalább egy tenyérrel támaszkodva képes legyen megállni. A 16-18 hónaposan nem járó gyerek akkor nem feltétlenül bajra utaló jel, ha teljesen normális terhesség és szülés volt és korának megfelelően kommunikál, bútorok mentén kapaszkodva könnyedén jár. Ha a fenti fejlődéstől elmarad a gyermek, már érdemes megfelelő szakemberhez, konduktorhoz, fejlődésneurológushoz vinni első vizsgálatra, mert ebben a szakaszban legfontosabb a megelőzés, a korai felismerés. A Kárpát-medencei honfitársaiknak ebben úgy szeretnének segíteni, hogy ha a megfelelő egészségügyi vagy oktatási intézménnyel együttműködve valakik helyben megszervezik a szűrés és az első konduktív pedagógiai vizsgálat hátterét, a Pető Intézet szakemberei csoportos tanácsadást tartanak.
