Szabálytalan szívverés, légszomj, szívdobogásérzés – ez a pitvarfibrilláció. Aki ebben szenved, ötször nagyobb esélye van arra, hogy szélütést kapjon. Életük folyamán a 40 évesnél idősebb felnőttek egynegyedében alakul ki rendszeres szívritmuszavar, amely Európában mintegy 4,5 millió embert érint. A pitvarfibrilláció jellemzően az a betegség, amely nem okoz látványos tüneteket, és így nehezen felismerhető. Statisztikai előrejelzések szerint az EU-ban a pitvarfibrillációban szenvedő betegek száma 2050-re mintegy 2,5-szeresére emelkedhet. Sokan nem is tudnak arról, hogy pitvarfibrillációjuk van.
Ha a szív nem egyenletes ritmusban ver – azaz pitvarfibrilláció vagy pitvarremegés alakul ki – jelentősen megnövekszik a stroke kockázata, az agyi érkatasztrófa pedig Európában a harmadik leggyakrabban halált okozó betegség, éves viszonylatban 1,4 millió halálesetet regisztrálnak. Világszerte évente mintegy 3 millió ember szenved el pitvarfibrillációval összefüggő stroke-ot.
A szakemberek nem tudják eléggé hangsúlyozni, hogy ha valaki a szélütés tüneteit észleli, azonnal hívjon mentőt, hiszen mindössze három óra áll rendelkezésére, hogy megkezdjék az életmentő vérrögoldó eljárást.
Valójában mi a pitvarfibrilláció és mi a pitvarlebegés? – kérdeztük dr. Anasztázia Stojšić-Milosavljevićtől a kamenicai szívgyógyászati klinika kardiológusától.
– A szív feladata a vér állandó mozgásban tartása, és ez nélkülözhetetlen a vér folyékonyságának fenntartásához. A szív azon ritmuszavarát, ami miatt a pitvarok nem képesek megfelelően összehúzódni, pitvarfibrillációnak (pitvarremegésnek) nevezzük. Ritkábban egy másik, a fibrillációhoz hasonló ritmuszavar okozza a problémát, ez a pitvarlebegés (flutter), melynek kiváltó tényezői és kezelése lényegében megegyezik a pitvaribrillációéval.
Pitvarfibrilláció esetén a pitvarban keletkező vérrögből leszakadó darab az agy ereibe jutva elzáródást okozhat. A pitvarok nem megfelelő működése pedig kb. ötszörösére növeli a vértelen stroke kockázatát.
Hogyan gyógyítható a pitvarfibrilláció?
– Tehát a pitvarfibrilláció önmagában, más szívbetegség nélkül is többszörös strokekockázatot jelent. Kezelésénél az elsődleges cél a ritmuszavar megszüntetése, illetve kivédése: a normális ritmus, az ún. szinuszritmus visszaállítása, amely történhet a kiváltó ok megszüntetésével (ha az ismert), valamint gyógyszeresen, elektromosan, vagy e kettő kombinációjával. Fontos az így visszaállított szinuszritmus fenntartása, ez szintén történhet gyógyszeresen vagy elektromosan (pacemaker segítségével).
Ha a ritmuszavar tartós és nem sikerül rövid időn belül megszüntetni, akkor a cél a szívfrekvencia csökkentése olyan értékre, ami legmegfelelőbb a szív munkája szempontjából. Mindkét fenti esetben kulcsfontosságú a pitvari vérrög kialakulásának megelőzése a véralvadás gátlásával. Annak eldöntésében, hogy pitvarfibrilláció esetén melyik betegnek kell véralvadásgátlót szednie egy pontrendszer segít, mely számba veszi a beteg életkorát, egyéb betegségeit, és azt is, hogy megelőzően volt-e már stroke-ja vagy átmeneti iszkémiás eseménye (TIA). Az alvadásgátló kezelés amellett, hogy elejét veszi a szívben a vérrög kialakulását, egyben az agyi és más erekben, pl. a szív koszorúereiben is megakadályozza a véralvadék képződését.
Mire figyeljünk oda a vértelen stroke megelőzése céljából?
– Az életkor a vértelen stroke legfontosabb rizikófaktora – a kockázat 80 éves korban harmincszor akkora, mint 50 éves korban. A 45. és 85. életév között a vértelen stroke gyakoribb a férfiak, mint a nők körében. A magas vérnyomás, a magas vérzsírszint, a vérplazma emelkedett fibrinogén szintje, a cukorbetegség, a dohányzás – különösen fiatal korban –, a mértéktelen alkohol- és kávéfogyasztás mind növeli a stroke kockázatát. Negatívan hatnak az ereket károsító autoimmun betegségek, a migrén, a horkolás, a depresszió, a stressz és az alacsony egészségkultúra is. A stroke mindezek mellett családi halmozódást mutat, tehát az örökletes tényezőknek is szerepük van. Azt is kimutatták, hogy a rendszeres testmozgás hiánya is fokozza a stroke kockázatát. Tehát az elsődleges megelőzés legfontosabb eleme a befolyásolható kockázati tényezők kiiktatása vagy mérséklése.
A másodlagos megelőzés célja a stroke-on vagy TIA-n átesett beteg esetében a stroke (vagy újabb stroke) kialakulásának megelőzése. Az elsődleges megelőzés kapcsán leírt életmódváltás mellett szükséges a gyógyszeres kezelés: a véralvadék képződését gátló gyógyszerek egy része akadályozza a vérlemezkék (trombociták) összecsapzódását, egymáshoz tapadását. A vértelen stroke megelőzésében az elsőként választandó szerek a vérlemezkék összecsapzódását gátló gyógyszerek (trombocitaaggregáció-gátlók). A másik gyógyszercsoportba a véralvadási faktorok működését gátló szerek tartoznak, azaz az antikoagulánsok. Többségüket a bőr alá vagy érbe kell befecskendezni, kisebb részük szájon át szedhető. Ha pitvarfibrilláció is társul a vértelen stroke-hoz, akkor a szájon át szedhető antikoagulánsok az elsőként választandó szerek. A vértelen stroke másodlagos megelőzésében, hasonlóan az elsődlegeshez, fontos szerep jut a vérnyomáscsökkentőknek, a cukorbetegség elleni szereknek és a vérzsír- és koleszterinszint-csökkentő gyógyszereknek is. Ha az első stroke hátterében nagyérszűkület áll, szóba jöhet annak műtéti korrekciója is – mondta dr. Anasztázia Stojšić-Milosavljević.
|
|
