Igen gyakran hallani a nőgyógyászati vizsgálatról távozó hölgy kétségbeesett megnyilatkozását: „Polipot talált a nőgyógyászom, most mi lesz velem?” Erre szeretnék megnyugtató választ adni.
A női nemei szervek nyálkahártyájának nyeles (kocsányon függő) tumorait nevezzük polipnak (polypus). Leggyakrabban a méhnyakcsatornában és a méhüregben találhatóak. A jóindulatú (benignus) tumorok közé tartoznak. Csak nagyon ritkán válnak rosszindulatúakká (malignus alteráció).
A méhnyakcsatorna polipos betegsége (polypus endocervicalis) a nyálkahártya körülírt túltengése következtében alakul ki. Oka ismeretlen. Általában középkorú, többször szült nőknél jelentkezik.
Makroszkóposan (szabad szemmel) a méhnyakcsatorna külső nyílásában látható, borsónyi-babszemnyi, barnásvörös, vérzékeny képlet. Mikroszkópos szerkezetét tekintve legtöbbször kötőszövetes vázban cervixmirigyek foglalnak helyet. A felszínen endocervicalis hengerhám látható. Az endocervicalis mirigyek irritációja révén bő, nyákos folyást okozhat. Jellemző tünete lehet a közösülés után jelentkező kontaktvérzés, de ciklustól függetlenül jelentkező spontán vérzést is kiválthat. Gyakran nem okoz panaszokat, nőgyógyászati rutinvizsgálaton ismerik fel.
Vizsgálatkor, a méhnyak feltárásakor általában szabad szemmel látható, de néha csak kolposzkópos eljárással ismerhető fel.
A pontos diagnózis érdekében eltávolítása és szövettani vizsgálata indokolt. Ez egy kisebb nőgyógyászati műtétet igényel. Rövid altatásban a polipot eltávolítjuk, a „gyökerét” kikaparjuk, majd az egész méhnyakcsatorna és a méhüreg nyálkahártyáját is eltávolítjuk. Az így nyert anyagot külön-külön szövettani vizsgálatra küldjük. Leginkább jóindulatú mivoltát bizonyítjuk, és csak ritka esetben történik meg az esetleges kiújulás.
A méhüreget belülről borító nyálkahártya (endometrium) polypusa a méhűr felé bedomborodó méhnyálkahártya- túltengés. Leggyakrabban a menopauza (utolsó menstruáció) körüli időszakban és a posztmenopauzában fordul elő, de ritkábban reprodukív korú nőknél is jelentkezhet. Kialakulásának oka ismeretlen. Mérete néhány mm-től a méhüreget kitöltő nagyságig terjedhet, a cervicalis csatornán keresztül a külső méhszájban is megjelenhet.
Szabad szemmel barnásvörös, sima felszínű tumor, a nyele általában vékony, kocsányszerű, de ismert széles alapon ülő forma is.
Mikroszkóposan a tumor tengelye vastag falú ereket és mirigyeket tartalmaz. Felszínét endometriális nyálkahártya borítja.
A kisebb polypusok általában nem okoznak panaszokat. A leggyakoribb tünet a rendellenes vérzés, mely lehet rendes időben jelentkező, de az átlagosnál bővebb, pre- és posztmenstruális pecsételő vagy posztmenopauzában jelentkező vérzés. Ha a polypus kitölti a méhűrt, méhösszehúzódásokat válthat ki, mely görcsös fájdalmat okoz. A nagyobb polypusok nyelének megcsavarodása vérellátási zavart, majd szövetelhalást idézhet elő, melyet vérzés és szintén görcsös fájdalom kísér. Ritka esetben ezek a polypusok is rosszindulatúakká válhatnak.
A méhűrben elhelyezkedő polypusok kimutatása nehéz, leggyakrabban a vérzészavar miatt végzett próbakaparás során nyert anyag szövettani vizsgálata derít rá fényt utólag. Ultrahangvizsgálattal esetenként kimutatható, a méhűr felé bedomborodó képlet. Bizonyos esetekben más célból végzett méhűrvizsgálatkor ismerik fel.
A kezelést illetően a polypust mindig el kell távolítani és szövettanilag megvizsgálni. Leggyakrabban ez jelenti a végleges kigyógyulást is. Csak ritkán fordul elő, hogy újra jelentkezik. Többször kiújuló, panaszokat okozó polypus esetén a méheltávolítás jelenti a végleges megoldást.
