Egy kistestvér érkezése nagy változás nemcsak a szülők életében, hanem a nagyobbik gyermek számára is. Kellő türelemmel és megértéssel azonban sokat lehet tenni azért, hogy a család bővülését a gyermek ne kizárólag trónfosztásként, kiskirályi pozíciójának veszélyeztetéseként élje meg. A testvéri féltékenység érzése természetes, teljesen normális, általában a szülői figyelem megszerzésére irányul. Hogyan készítsük fel a nagyobbik csemetét a kistestvér érkezésére, és mi mindenre figyeljenek a szülők a kis jövevény megérkezésekor? Kérdéseinkre Marina Rankov, a Vajdasági Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet pedagógusa válaszolt. A múlt heti számunkban arról szóltunk, mi a teendő, amikor megérkezik a baba, és amikor a nagyobbik gyermek gorombáskodik...
Hogyan legyen igazságos a szülő?
– Akarva-akaratlanul gyakran hasonlítják össze a szülők a gyermekeket. Ezt nem szabad. Megtörténhet, hogy az egyik gyermek sikeresebb, mint a másik, vagy csak egyszerűen valamiben ügyesebb, és ha állandóan azt hallja: látod, a testvéred okosabb, ügyesebb stb., akkor ez számára nagyon nagy teher, és állandóan a másiknak az árnyékában érzi magát. Nem törvényszerű, hogy csak az idősebbik vagy csak a fiatalabbik gyermekről lehet szó, a lényeg, hogy sohasem szabad őket egymáshoz hasonlítani, és ugyanígy a barátokkal sem ajánlatos összemérni őket. Ha motiválni szeretnénk a gyermeket, akkor a saját teljesítményeit kell összevetni. Például azt kell mondani: látod, ezt jól tetted, mennyivel ügyesebb voltál most, mint a múltkor, törekedtél, és milyen jól sikerült stb. Ha máshoz hasonlítjuk őket, akkor rivalizálhatnak, annak pedig féltékenység és irigység a következménye. Támogatni kell az egyediséget. Pl. az ikreket gyakran ugyanúgy öltöztetik, egyforma a frizurájuk. Ez nem jó. Hagyni kell minden gyereket, hogy saját világa szerint fejlődjön, hisz minden csöppség valódi egyéniség.
Tud-e két kisgyermek úgy együtt játszani, hogy ne kapjanak hajba?
– Hároméves korig teljesen normális, hogy a gyermekek nem tudnak együtt játszani, ill. megosztani tárgyakat. Ez jellemző erre a korosztályra. Ebben az időszakban általában egyedül játszanak, ha pedig nem, akkor azt a játékot akarják, ami a másiknál van. Ebben a korban egyszerűen csak magukra gondolnak, a maguk módján önzőek. A 3. és 4. év között kezdődik a megosztás, a másikat figyelve lassan kezdenek együtt játszani, de nehezen osztanak meg tárgyakat. Ekkor nem testvérek közötti féltékenységről van szó, ez erre a korosztályra jellemző természetes tulajdonság. Nem érettek még arra, hogy irányítani tudják az indulataikat, ezért kerülnek összetűzésbe.
A kicsik viszont állandóan az idősebbik testvért követik. Ilyen esetben meg kell próbálnunk – amennyire a helyzet és a körülmény lehetővé teszi – szétválasztani őket. Ez esetben a kisebbet valami mással kell lefoglalni. A megosztást pedig lehet gyakorolni azáltal, hogy az anyukával ossza meg a játékokat, pl. az anyu elkéri, majd rövid időn belül visszaadja neki, és így cserélgetik, végül odaadja a kisebbik testvérnek is, hogy megtanulja megosztani a játékait.
Az idősebbik gyermeket gyakran megszidják...
– Létezik egy pedagógiai szabály: minden „nem”-ért, öt „igen”-nel kell kárpótolni, vagyis minden egyes dolog ellenében, ami miatt összeszidjuk vagy megtiltunk neki valamit, ötször meg kell dicsérni. Ez egy nevelési arány, amely egyensúlyba hozza a 2-3 éves korosztályú gyermek lelkivilágát. Amit nem engedünk, arra azonnal kell találni valamit „cserébe”, amit szabad. Nem célszerű állandóan szidni a kiskorút, mert annak hosszú távon különböző negatív következményei lehetnek, és minden egyes kritika mellett legyen dicséret is!
Talán még valami: babalátogatáskor a vendégek többnyire előbb a kisbabát csodálják meg, és csak azután fordulnak az idősebbik gyermekhez. Ez nem jó, a babának még nem jelent semmit az elsőbbség, a nagyobbiknak viszont igenis számít. Oda kell figyelni, hogy egyensúlyban legyen a figyelmesség!
Van-e ideális korkülönbség?
Általában 2-3 év a legmegfelelőbb, mert a 3 éves gyermek annyira- amennyire megért dolgokat. Ha nagyobb a korkülönbség, pl. 6-7 év, akkor a testvérek feltehetően kevesebbett fognak együtt játszani, barátkozni. A nagyobb korkülönbség előnye, hogy az idősebb már nem lesz annyira féltékeny és a riválisa a kisebbnek, de ebben az esetben kevésbé valószínű, hogy kialakul az olyan viszony, amelyben a testvér egyben a legjobb barátja is. Ez pedig a későbbiekben nagyon fontos lehet, főleg a kamaszkorban, amikor az egymás iránti bizalom a testvérek között nagyon sokat segíthet. Amikor kisebb a korkülönbség, nagyobb fokú bizalom alakulhat ki, bár ez nem szabály, abban az esetben is, amikor a testvérek között nagyobb korkülönbség van, kialakulhatnak szoros testvéri kapcsolatok, mindenképp kevesebb viszont a közös szórakozás, játék.
