Az elsődleges agydaganatok a leggyakrabban előforduló szolid (szilárd, kemény, tömött) daganattípusok gyermek- és fiatal felnőtt korban, a gyerekek körében a leukémia után összességében a második leggyakoribb ráktípusok. Az agytumorok és a gerincvelő tumorai csaknem 30%-át teszik ki a gyermekkori daganatoknak.
Egyértelműen ma még nem lehet arról állást foglalni, hogy mi okozhat agydaganatot. A gyermekkori előfordulás örökletes tényezőket is feltételez a háttérben, ám összességében csak az eseteknek egy kis hányadában mutatták ki, hogy összefüggés lehet a családban korábban előfordult agydaganat és az aktuális betegség között.
Gyermekkori központi idegrendszeri daganatok:
Az agykamrák tumora
Kisagyi tumor
Agytörzsi tumor
Astrocyitoma
Ependymoma, glioma
Medulloblastoma/PNET stb.
A gerincvelő tumorai
A jó- és rosszindulatú, a primer és az áttétes agydaganatok azonos tüneteket is produkálhatnak. Ennek az a magyarázata, hogy amíg más szervek (tüdő, máj, vese stb.) esetében az esetlegesen kialakuló tumornak „van helye” a növekedésre, addig a fejben a koponyacsont nem enged teret a tágulásnak, ebből adódóan bármilyen eredetű legyen is a tumor, előbb-utóbb nyomásfokozódás vált ki az agyban, ezáltal – elhelyezkedésétől függően – képes konkrét vagy általános panaszokat okozni, valamint károsítani az agyfunkciókat.
A lehetséges panaszok olyan sokfélék, hogy csupán ezek alapján nem lehet egyértelműen agydaganatra gondolni, hiszen a tüneteket számos más betegség is kiválthatja.
Tünetek
Az egyik leggyakoribb tünet(csoport) a fejfájás, ami ugyancsak sokféle lehet aszerint, hogy általános vagy körülírt, illetve melyik területen és milyen intenzitással jelentkezik. Jellemző lehet, hogy az agyban lévő liquor (agyfolyadék) átmeneti fokozódásakor (tüsszentés, köhögés) erősödik a fájdalom. Az agydaganatban szenvedő betegek gyakran ébredést követően élnek át erős fejfájást, amelyen a mindennapokban használatos fejfájás-csillapítókkal nem tudnak úrrá lenni. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az agydaganat nem minden esetben okoz állandó fejfájást, azaz fordítva is igaz: a fejfájás hiánya sem zárja ki egy agytumor meglétét. Természetesen a fejfájásnak számos egyéb kiváltó oka is lehet, de feltétlenül indokolt az ismételten jelentkező panaszok tisztázása.
Általános tünetként említhető a szédülés, a hányás és a hányinger, amit jellemzően ugyancsak a koponyaűri nyomásfokozódás vált ki, s a reggeli órákban szintén erősebb lehet, majd a nap folyamán enyhülhet. Egyes esetekben a hányást nem előzi meg hányinger sem, hirtelen fellépő sugárhányás is jelentkezhet. Olyan látásproblémák is kialakulhatnak, mint az átmeneti keringészavar következtében váratlanul fellépő látásvesztés, a kettőslátás, a pupillaszűkület, a pupillatágulat vagy egyéb látászavarok.
Figyelmeztető jel az epilepsziás roham, a tudatzavar, a személyiségváltozás, a viselkedés megváltozása, öncélú, indíték nélküli cselekedetek előfordulása, korábban nem tapasztalt érzelmi labilitás, az értelmi és koncentrációs képesség megváltozása, beszédzavar, memóriakiesés. Súlyosabb esetekben teljes beszédképtelenség, bénultság, látótércsökkenés is jelentkezhet.
Ha jelentős az agyi nyomásfokozódás, beékelődés jöhet létre: ilyenkor az agyi állomány egy része bepréselődik abba a nyílásba, ahol az agy kapcsolódik a gerincvelőhöz. A beékelődésnek kezelés nélkül a létfontosságú funkciók – például a légzés – leállása miatt akár halál is lehet a következménye.
Diagnosztikus feltételek
A betegséget ideggyógyászati, szemészeti, CT- és/vagy MR-vizsgálat, szövettani vizsgálatok eredményeinek ismeretében állapítják meg.
Kezelési elvek
A kezelés stratégiáját a daganat stádiuma, szövettani típusa, a beteg életkora, a tumor eltávolíthatósága, a daganat genetikai tulajdonságai alapján határozzák meg. A betegség kezelése kombinált módszerekkel történik.
Sebészi terápia: a daganat teljes eltávolítása a cél. Ha kezdetben ez nem oldható meg, akkor más típusú kezelés (sugár- és kemoterápia) után második műtéttel távolítandó el a tumor.
Sugárterápia: a neuroblastoma általában sugárérzékeny tumor. A műtét után visszamaradt kóros szövet sugárkezelésre jól reagál (kemoterápiával együtt). A nem operálható daganat kisebbítésére is alkalmazható.
Kemoterápia során kombinált gyógyszeres kezelés szükséges, különösen abban az esetben, ha a betegség kiterjedt.
Az előző két írásban a gyermekkori rosszindulatú betegségeket érintettem, és néhány olvasó megosztotta velem személyes tapasztalatát ebben a témában. Egyhangúlag minden érintett szülő vagy hozzátartozó feltette magának a kérdést: „Vajon én rontottam el valamit, és azért betegedett meg a gyerekem/ unokám?”
Ezért kívánok néhány mondatban magyarázatot adni és megóvni mindenkit attól az indokolatlan bűntudattól, ami sajnos mindenkiben felébred a rossz hír hallatán.
A gyermekkori daganatok pontos okai ismeretlenek, bár vannak bizonyos tényezők, amelyek fokozzák a betegség kialakulásának kockázatát. Kromoszóma-rendellenességgel született (pl. Down-kóros) gyermekeknél nagyobb a leukémia kialakulásának veszélye. Nagy mennyiségű radioaktív sugárzás felszabadulása (pl. a Csernobilban, Ukrajnában történt baleset során) és mérgező vegyszerek (egyebek mellett a benzol) növelhetik a daganat kialakulásának kockázatát. Az öröklött hajlam mellett a környezeti, immunológiai tényezők és az esetleg vírusfertőzés teszik fogékonnyá az egyént a kórra.
A szülők számára legfontosabb annak tudatosítása: jelenleg nincs rá mód, hogy az orvosok előre jelezzék vagy megakadályozzák a gyermekkori daganatok kialakulását.
