Az európaiak számára a Pfizer és a BioNtech, a Moderna, illetve az Oxfordi Egyetem és az AstraZeneca oltásai lesznek legkorábban elérhetők. A vakcinák között azonban jelentős különbségek vannak az összetételüktől az árukon át a hozzáférhetőségükig.
A Pfizer és a Moderna vakcinája a hírvivő RNS technológián alapul, vagyis az oltás nem tartalmazza a vírus teljes génállományát, így fertőzést sem okoz. Viszont stimulálja a sejteket, hogy előállítsanak egy olyan fehérjét, ami segít a későbbi fertőzések megakadályozásában fontos szerepet játszó antitestek létrehozásában.
Az Oxfordi Egyetem és az AstraZeneca oltásai csimpánzokban előforduló közönséges nátha vírusán alapulnak. Ezek úgynevezett adenovírus-alapú vakcinák. Ezek hatóanyaga a koronavírus felszínén található apró tüskéket használja arra, hogy immunválaszt váltson ki a szervezetben.
Ezek az oltások az új típusú koronavírusos esetek hetven százalékában bizonyultak hatékonynak, de az adagolás változtatásával ez a 90 százalékot is elérheti. A hírvivő RNS-technológián alapuló vakcinák hatékonyabbnak bizonyultak a tesztek harmadik fázisában, ezek 95 százalék körüli eredményt hoztak.
Az összetételbeli különbségek az oltások árában is megjelennek. Az Oxfordi Egyetem vakcinája lényegesen olcsóbb, mint a Pfizer és Moderna terméke, amelyek nagyjából 31 euróba kerülnek adagonként. Egy embernek pedig két adagra van szüksége belőlük.
Az oltások tárolásában is jelentős különbség van: az Oxfordi Egyetem vakcina fél évig is tárolható egy közönséges hűtőszekrényben, a Moderna oltása egy hónapot bír ki így, a Pfizer/BioNTech vakcináját pedig mínusz 80 Celsius fokon kell tárolni.
