Pénteken volt 15 éve, hogy 82 éves korában elhunyt Dragoslav Avramović. Úgy maradt meg az emlékezetünkben, hogy ő volt az, aki 1994-ben megfékezte a második világháború után, a Földünkön jegyzett legnagyobb inflációt. Aki nem tapasztalta meg, valószínűleg városi legendának tartja és el sem hiszi, hogy pl. a legnagyobb címletű forgalomban lévő bankjegyen – az 500 milliárd dinároson – a kibocsátását követő napon egy tojást sem lehetett venni. A pénznyomda már 1993-ban három műszakban ontotta a felfoghatatlan címletű, értéktelen bankjegyeket. Az említett 500 milliárdos volt a csúcs, de a nullák számát tekintve a világtörténelemben is a harmadik legnagyobb címletű bankjegy. Pedig előtte már több nullát is „levágtak”, azaz töröltek a címletekről. Aztán 1994 elején jött a „Szuper Deda” azaz Dragoslav Avramović. Azóta már tanulmányokat, tankönyveket írtak arról, hogyan állította meg a tudományos fantasztikum kategóriájába illő inflációt. Forgalomba hozta a szuperdinárt – innen a Szuper Deda elnevezés –, az ország polgárai pedig arra ébredtek, hogy egy dinár egy német márkát ért. Lényegében azonban az történt, hogy Avram apónak (ez volt a másik beceneve) sikerült elhitetnie, hogy olyan pénzt hozott forgalomba, amelynek valódi értéke volt. Utólag maga is azt nyilatkozta, hogy minden csupán a bizalmon múlott. Szerény külseje és életmódja elhitette az emberekkel, hogy jó szándékú, becsületes, hiteles ember. Avramović pl. nem utazgatott szolgálati gépkocsival. Gyakran buszon, villamoson vagy taxival tette meg az utat a parlamentig, illetve a jegybankig. A jegyzeteit is általában csak egy egyszerű vászonzacskóból kereste elő.
Mi lett volna, ha…
Utólag sokan felrótták (róják) neki, hogy a sikeres pénzügyi manőverrel tulajdonképpen Milošević hatalmát mentette meg, aminek később súlyos következményei lettek, melyek miatt ma is „koldulunk”. Az akkori zavaros politikai viszonyokat tükrözi, hogy volt olyan pillanat, amikor Avram apó Milošević hívei körében a második legnépszerűbb politikus volt, ellenzéki körökben pedig az első számú, azaz a legnépszerűbb. A Szuper Deda jelenséget Dimitrije Boarov gazdasági szakértő definiálta találóan. „Különleges tehetsége volt hozzá, hogy elhitesse, bankkormányzóként becsületes pénzt ad ki. Megvolt a képessége is, hogy az emberek nyelvén beszéljen, és a szakértő, de mindenekelőtt a becsületes ember tekintélyével rehabilitálta a pénzügyi rendszer alapvető mechanizmusait.”
A közgazdasági teória és a tömegpszichológia szempontjából is érdekes folyamatok zajlottak abban az időben. Országunkban és egyben a fejekben is. Avram apó sikere annak tudható be, hogy abban az időben – más alternatíva híján – ő volt a jobb életbe vetett remény megtestesítője. Addigra ugyanis a mai ésszel már szinte felfoghatatlan szintre süllyedt az értékrend és általában az élet az országban. Akik átélték a korszakot, azok emlékezetében Avram apó úgy maradt meg, mint egy egyszerű, szerény, nem tipikusan balkáni mentalitású tisztségviselő, akit azonban valódi politikusnak nehezen nevezhetnénk. 1996 májusában azt nyilatkozta, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel folytatott tárgyalások blokádjával a kormány nyomorba dönti az országot. Azonnal le is váltották bankkormányzói tisztségéből, a szuperdinár pedig gyengülni kezdett. Dragoslav Avramović 2001-ben hunyt el a Washington melletti Rockwille-ben.
Mekkora az ideális?
Az IMF küldöttsége éppen Avram apó halálának tizenötödik évfordulóján fejezte be az egy éve megkötött, 1,2 milliárd eurós, hároméves készenléti hitelről szóló megállapodás negyedik revízióját. A valutaalap szakemberei távozásuk előtt elmondták, támogatják a Szerbiai Nemzeti Bank óvatos monetáris politikáját. Az alacsony inflációra és a javuló pénzügyi helyzetre való tekintettel azonban szerintük a napi devizaárfolyam nagyobb rugalmassága is megengedhető lenne. A nagyobb rugalmasság azonban rejthet magában bizonyos kockázatokat is. Valahogy mostanában nem szokás az árfolyamra figyelni itt, Szerbiában, pedig az elmúlt napokban pl. jóval meghaladta a 123 dinárt az euró árfolyama. A boltokban azonban az árak viszonylag stabilak. Emellett az alacsony vásárlóerő miatt a gyártók és a kereskedők is akciókkal, árleszállításokkal próbálnak megszabadulni a készletektől, ezért nem figyelünk az árfolyamra. A Szerb Nemzeti Bank 4 százalékban határozta meg az inflációs célértéket, amelyet két irányban, másfél százalékpontos sávban értelmez. A decemberi infláció 1,5, a januári 2,4 százalékos volt. Az IMF szerint a várható éves inflációs átlag 1,7 százalék lesz. Az éves szinten mért rekordalacsony inflációt tavaly februárban jegyezték 0,1 százalékos szinten. Korábban voltak olyan hónapok, amikor deflációt regisztráltak. A szakirodalom szerint az optimális inflációs ráta 0 és 3 százalék között alakulhat a fejlett, illetve 2 és 5 százalék között a felzárkózó országokban. Lehet, hogy mi azért nem tudjuk az optimálist belőni, mert nem tartozunk egyik kategóriába sem?
