A Föld lehet, hogy mégiscsak lapos? A holdra szállás nem történt meg, csak egy tévéstúdióban eljátszották? A kondenzcsíkok valójában szándékosan ránk permetezett mérgek, a koronavírus elleni vakcinával pedig nyomkövető csipet is belénk ültettek? Újra és újra felbukkannak ezek és más, ezekhez hasonló álhírek, összeesküvés-elméletek, és sokan tudni vélik, hogy van is valós alapjuk. Az elektronikus sajtó, valamint a közösségi média megjelenése pedig lehetővé tette, hogy a hírek és az álhírek jóformán fénysebességgel terjedjenek.
Háborús konfliktusok esetén az információs társadalom megjelenése előtt is jellemző volt, hogy a felek a saját sikereiket felnagyították, az ellenségét azonban „nem tartották érdemesnek” közölni. A saját veszteségeiket elhallgatták, az ellenfélét megsokszorozták. Ez így lehetett az idők kezdete óta. Sőt! Az állatvilágban is megfigyelhető, hogy az egyedek „hajlamosak” nagyobbnak mutatni magukat, mint amilyenek valójában. Cégek, bankok, kormányok is gyakran élnek a propaganda eszközeivel, és ha nem is hazudnak „vegytisztán”, célzottan törekednek a pozitívumok kiemelésére, a bírálható tények elmismásolására.
INFORMÁCIÓBŐSÉG
Gyakran felbukkannak olyan tanulmányok, cikkek, melyekben az információs túlterheltségről olvashatunk. Ilyen mennyiségű információt már nem lehet feldolgozni, abszurddá vált a helyzet, összeomlás következik – gyakran riogatnak ezzel bennünket. Valóban jellemzője korunknak, hogy hihetetlen, szinte már megemészthetetlen mennyiségű információval bombáznak bennünket. Ugyanakkor ez sem tekinthető modern kori meglátásnak, aggodalomnak. Már az ókori filozófusok is ijesztgettek ezzel. Egy, a tizenhetedik században élt ír katonaorvosról pedig Barnaby Rich-szindrómának nevezték el az aggodalmat, melyet a felhalmozott tudás túlcsordulása, féktelen burjánzása, exponenciális szaporodása okoz. Barnaby Rich (1540–1617) csaknem 500 évvel ezelőtt úgy vélte, hogy az emberiség lehetetlen helyzetbe hozta önmagát egy feldolgozhatatlan, áttekinthetetlen tudásmennyiség felhalmozásával.
De vannak olyan vélemények is, melyek szerint nem kell igazán tartani az információs túlterheltségtől. A 19. században is tudományosan alátámasztott tényekkel próbálták megmagyarázni, hogy például az akkor tervezett, 40 kilométeres óránkénti sebességnél jóval gyorsabban száguldó vonatok nagyon veszélyesek lesznek, mert a vagonokból kiszökik a levegő, megfulladnak az utasok. De a valóban elképesztő információáradatra úgy is tekinthetünk, mint egy könnyen hozzáférhetőséget kínáló hatalmas könyvtárra. A klasszikus könyvtárakból sem kell azonban minden könyvet elolvasnunk. Az információk áttekintésének, kezelésének módszerei viszont mintha valóban lassabban fejlődnének, mint amilyen tempóval növekszik az elérhető információ mennyisége.
GAZDASÁGI VONATKOZÁSOK
Információs társadalomban élünk, ami azt jelenti, hogy az élet minden területén forradalmi átalakulást hoz a digitalizáció. Az információs társadalomban pedig információs gazdaság működik. Az információs gazdaság az információs társadalommal együtt alakult ki. Az információ megszerzése, birtoklása, terjesztése, felhasználása mindig is komoly előnyökkel járt. Most még inkább felértékelődik, a kultúra és a gazdaság meghatározó részévé válik. Az információ különleges értéket képvisel, melynek birtoklása gazdasági, ezenkívül politikai, hadtudományi és egyéb előnyökkel jár.
De bizonyos szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi új (információ) a nap alatt. Már primitív őseink körében is előnyre tettek szert ugyanis azok a csoportok, melyek információkhoz jutottak a gazdagabb vadászterületek, bőtermő ligetek elhelyezkedéséről, ivóvízlelőhelyekről, vagy éppen a veszélyes ragadozóktól hemzsegő területekről.
A történelmi tapasztalatok is bizonyítják, hogy az információ, bármennyire értékes, csak akkor válik igazán hasznossá, ha van olyan befogadó személy, aki ezt értelmezni tudja. A megfelelő értelmezéshez viszont kellő mennyiségű tudás, jártasság, rutin szükséges. Elengedhetetlen, hogy az információk értelmezéséhez legyen egy átfogónak tekinthető víziónk a valóságról. Az információ ugyanis különféle döntések meghozatalát generálhatja, ami a tudásunkon átszűrve személyes vagy közhasznú tőkévé, valamiféle értékké alakítható át. Folyamatosan kell bővíteni a tudásunkat, ha a sokasodó információt a hasznunkra szeretnénk fordítani.
Megfigyelhető, hogy az időnként elképesztő és káros mértéket öltő álhír-jelenség kapcsán két nézőpont ütközik a nyugati társadalmakban. Miközben egyesek szerint az álhírek megrengethetik, aláássák a modern demokráciákat, éppen ezért fel kell lépni terjedésük ellen. Mások szerint viszont nem kell fellépni ellenük. A tiltás ellenzői szerint az esetleges tartalomszűrés a szólásszabadságnak a sárba tiprása lenne. Vannak, akik szerint igazából nem maguk az álhírek, hanem a velük szembeni aránytalan fellépés vezethet a demokrácia hanyatlásához.
