Az elmúlt hónapban Vajdaság-szerte kézbesítették a vízlecsapolási járulékra vonatkozó végzéseket. Sokan méltatlankodnak a nagy összeg miatt, (hiszen a földadójuk megközelítően annyi, mint amennyi a vízlecsapolási járulék), különösen pedig azért elégedetlenek az emberek, mert egyes községekben egyszerre két évre, 2015-re és 2016-ra állították ki a végzéseket.
A Köztársasági Adóhivatal a 2011-ben meghozott Vizekről szóló törvény 170. szakaszára hivatkozva még október folyamán közleményt adott ki, melyben értesíti a nyilvánosságot, az érintetteket, hogy folyamatban van azoknak a végzéseknek a meghozatala és kézbesítése, melyekkel pontosítja a 2015. és 2016. évre szóló vízlecsápolási illeték nagyságát, majd hozzáfűzi, hogy a szóban forgó térítményt mezőgazdasági rendeltetésű földterületek, erdők és építkezési telkek tulajdonosai, haszonélvezői kötelesek fizetni. Az állam különféle trükkök alkalmazásában szinte kifogyhatatlan: a fizetési kötelezettség alól a törvény mentesíti a lakóépületek alatt lévő telkek tulajdonosait. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az urbánus környezetekben, városokban élő polgárokat nem terhelik ilyenfajta kiadásokkal! Ki tudja milyen okból?
Mit mond az ombudsman?
A vízlecsapolási járulékkal kapcsolatos kérdésekről kikértük Vukašinović Éva, tartományi ombudsman-helyettes véleményét:
– 2010-ig a vízlecsapolási járulék magasságát valóban a Vode Vojvodine közvállalat igazgatóbizottsága határozta meg minden évben, ám 2011-ben meghozták a Vizekről szóló törvényt, így ennek a törvénynek a hatáskörébe került át a járulék pontosítása. Félreértés ne essék, nem obligációs, kötelmi, hanem adó jellegű teherről van szó. Ez pedig azt jelenti, hogy megtérítése kötelező jellegű, és nem kötődik a másik fél semmilyen kötelezettségéhez, ellenszolgáltatásához, mondjuk lecsapolási munkálatok elvégzéséhez!
Vajon jogszerű-e a vízlecsapolási járulék visszamenőleges, egyszerre két évre való megfizettetése?
– Igen, mert a törvény erre lehetőséget ad. Tudni kell azt is, hogy a kifizetési kötelezettség alól nem mentesül az, aki megtagadja a végzés átvételét, és aki nem fizet, kényszerbehajtással számolhat. A befizetés határidejének a számítása, a 15 nap, akkor kezdődik, amikor az adóhivatal a végzést átadja a postának. A határidő számítása tehát nem a kézbesítés pillanatától kezdődik. Ez a gyakorlat jogi szempontból megkérdőjelezhető az alkotmánybíróság előtt, mint ahogyan az is, hogy az említett illetéket megfizettetik az építkezési telkekre, holott a telekrendezési illetéken keresztül már előzőleg megfizettették a lecsapolási díjat. Így hát a gazdaszervezetek jogosan követelhetik az említett két kérdés kapcsán az illeték megfizettetésének az alkotmányosságát a bíróság előtt. A vízlecsapolási illeték megfizettetése egyébként öt év elteltével évül el. Ami pedig a kényszermegfizettetést illeti, nagyon valószínű, hogy a tartozások gyorsan behajthatók, hiszen manapság a végrehajtók már igen hatékonyan végzik az effajta adósságok behajtását, hallottuk az ombudsman-helyettestől.
Mindenkinek megvan a saját igaza...
Az ügyben megszólaltattuk a Vode Vojvodine közvállalatot is, amelynek sajtószolgálata a szerkesztőségünkbe elküldött levélben megerősíti azt a megállapítást, hogy a vízlecsapolási járulék nem közvetlenül az említett közvállalat számlájára érkezik:
– A vízlecsapolási járulék nagyságát a köztársasági kormány rendelettel pontosítja, míg a végzéseket az adóhivatal állítja ki a kataszterből kapott adatok alapján. Az illetékből eredő pénz a tartományi Vízalapba folyik be, amelynek legnagyobb részét a Vode Vojvodine tevékenységének a lebonyolítására használnak fel. A Vajdaság területén lévő 2 165 474 hektár meliorációs területről 2 017 288 hektárról kell elvégezni a vízlecsapolási munkálatokat. A tartomány területén 315 vízlecsapolási rendszer van, 20 703 kilométer csatornával, 155 állandó telephelyű és 38 mobil szivattyúállomás működik, melyeknek kapacitása másodpercenként 417 köbméter víz. Ezenkívül 16 000 (hidak, zsilipek, gátak) vízgazdálkodási objektum van, melyeknek karbantartását is el kell végezni. Összegezve, ezekre a munkálatokra évente mintegy 3,65 milliárd dinárra lenne szükség. A vízlecsapolási illetékből, amely hektáronként mintegy 1200 dinár, csupán a szükséges összegnek a 32 százaléka valósul meg. Tavaly az önkormányzatok és a tartományi titkárság hozzájárulása révén a befektetések 60 százaléka gyűlt össze, azaz 2 150 000 000 dinárt költöttek el a csatornarendszer karbantartására –, áll a Vode Vojvodine levelében.
Az elmondottakhoz hozzá kell fűzni azt is, hogy Szerbia területén 5,1 millió hektár mezőgazdasági rendeltetésű földterület van. Hogy mennyi pénz folyik be az államkasszába a vízlecsapolási illeték, földadó, az újratermelési alapanyagok után fizetett áfa címén, azt nem tudni, de azt már igen, hogy az agrárium a teljes 2016-os évre mintegy 23 milliárd dinár támogatást kap.
