Szeptember elején Rasim Ljaljić kereskedelmi és távközlési miniszter bejelentette, hogy a németországi Lidl diszkont üzletlánc, valamint a svédországi, bútort és lakberendezési tárgyakat gyártó és értékesítő IKEA hamarosan Szerbiába érkezik. Komoly cégekről van szó, az átlagos, jóhiszemű polgárt megörvendezteti a miniszter bejelentése. Neves külföldi befektetők, új munkahelyek, minőségi áru – gondolja magában az ember, viszont a kép sokkal árnyaltabb, mint elsőre tűnik. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a külföldi mamutcégek a haszonszerzés miatt telepednek meg egy országban. A profitorientált gondolkodás általában felülírja az erkölcsi normákat. A fényes külső mögé pillantva a gyanútlan polgár számos visszaélésre bukkanhat, amelyek könnyedén átformálhatják a nagy tekintélyű nemzetközi cégekről alkotott képet.
OLCSÓ, DE LEGALÁBB NÉMET
A németországi és más országbeli szakszervezetek többször bírálták a Lidlt a munkásokkal való rossz bánásmód, valamint az európai uniós munkaidőre vonatkozó irányelvek megsértése miatt.
A The Times brit konzervatív napilap egyik írásában megjegyezte, hogy a vállalatvezetők sokat túlóráznak, és mielőtt elkezdenek dolgozni a Lidlnél, kötelesek lemondani az uniós irányelvekről, amelyek a munkások jogait szavatolják. A The Guardian brit napilap nemrég arról cikkezett, hogy a német üzletlánc kamerákkal figyelteti a dolgozóit.
A több mint egymilliós példányszámú hamburgi hetilap, a Der Spiegel 2008-as leleplező cikkében sötét titkokat tárt az olvasók elé. Többek között olyan komoly vádak olvashatók a hetilapban, mint a dolgozók mellékhelyiségben történő megfigyelése, valamint a privát telefonbeszélgetések lehallgatása.
A Stern hetilapban megjelent állításokra hivatkozva a Spiegel azt írja, hogy a Lidl magánnyomozókat bérelt saját munkásainak megfigyelésére, amelyek a kávé- és cigiszünetekben, sőt a mellékhelyiségekben is kémkedtek a vállalat alkalmazottai után. A visszaélésekről Baden-Württemberg, Alsó-Szászország, Rajna-vidék-Pfalz, Schleswig-Holstein szövetségi tartományokból és Berlinből érkeztek jelentések. A megfigyelési taktikák mindenhol ugyanolyanok voltak: a magánnyomozó az üzlet menedzserének azt mondta, hogy azért szereli fel a kamerákat, hogy távol tartsák a tolvajokat, miközben a dolgozókat helyezték megfigyelés alá. A Stern hetilap azt állította, hogy az alkalmazottak megfigyeléséről készített részletes jelentés van a birtokában. A dokumentumok olyan részletekre is kitérnek, hogy a munkásoknak milyen a baráti köre, vagy hogy milyen tetoválást viselnek. A német hetilap szerint a megfigyelések hangneme és technológiája kísértetiesen idézi az egykori hírhedt keletnémet titkosszolgálat, a Stasi módszereit. Különösen ellentmondásos a Stern Csehországról szóló jelentése, amely szerint a női alkalmazottaknak állítólag tilos volt munkaidő alatt kimenni a mellékhelyiségbe – csupán a „kritikus napokban”, s ezt fejpánt viselésével kellett jelezniük. Bár a Lidl nem tagadta a megfigyelésről szóló naplók létezését, Petra Trabert a vállalat szóvivője azt állította, nem a megfigyelés volt a céljuk, hanem az, hogy észleljék az kötelezettség esetleges elmulasztását. A ver.di több mint kétmilliós tagsággal rendelkező németországi szakszervezet szerint a Lidl megfigyelési módszerei súlyosan sértik az adatvédelmi és törvényeket és az emberi méltóságot, márpedig ezek az alkotmány által védve vannak.
SVÉDASZTAL KICSIT MÁSKÉNT
Tavaly nyáron „Az ember fontosabb a profitnál” jelszóval a kanadai Richmondban az IKEA dolgozói sztrájkba léptek. A szakszervezeti dolgozók a munkások jogaira felhívó üzeneteket tartalmazó szórólapokat osztogattak az arra járó autósoknak, mindezt az IKEA biztonsági őrei árgus tekintetének és biztonsági kameráinak kereszttüzében. Az egyik dolgozó, aki már 13 éve dolgozik a svédországi cégóriásnak azt nyilatkozta a kanadai The Vancouver Sun napilapnak, hogy mindez része a vállalat megfélemlítési és zaklatási taktikájának.
2011-ben az amerikai Los Angeles Times részletes riportot közölt a Virginia szövetségi állam Danville városában üzemelő IKEA gyárról. A svéd cég első egyesült államokbeli üzeme megépítésének hírét izgatottan fogadták a lakosok, hiszen a leépült textilipar miatt sok volt a munkanélküli. Három évvel a hatalmas létesítmény megnyitása után az izgatott örömöt felváltotta a keserűség. Az IKEA dolgozói faji diszkriminációra, féktelen munkatempóra és kötelező munkaórákra panaszkodnak. Aki kihúzza magát a hétvégi műszak alól, az ellen fegyelmi eljárást indítottak – olvasható a riportban. A munkások igyekeztek szakszervezetbe tömörülni, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek, erre az IKEA válaszként egy szakszervezetek elleni, peres ügyekre specializálódott ügyvédi irodát bérelt fel. Az ügy kimenetele nem kétséges, az nyert, akinél a több pénz volt – írta a Los Angeles Times.
Az IKEA a 2012-es szaúd-arábiai katalógusaiból egyszerűen eltüntette a nőket. Az emberi jogokat gyakran semmibe vevő közel-keleti országban megjelent katalógus egyik képén az apa és a gyerek mellől hiányzik a svéd példányban még szereplő, pizsamába öltözött anya. Az IKEA közleményében kijelentette: „Észre kellett volna venniük, hogy a nők törlése a szaúd-arábiai katalógusból ellentétes a cég képviselte értékekkel.” A svéd egyenjogúsági miniszter, Nyamko Sabuni szerint az IKEA magáncég, és saját maga hozza döntéseit, a cég politikája azonban sugall egyfajta képet Svédországról is. Ezért szerinte az IKEA rosszul tette, hogy „eltávolította a képekről Svédország imázsának egyik fontos részét. Bocsánatkérés ide vagy oda, a nők jogaira fütyül mindenki, lényeg, hogy pörög tovább az üzlet, és a sivatagi urak svéd bútorokon svédasztalozhatnak továbbra is.
