Megiddóban (ma Észak-Izrael) a régészek olyan kerámiaedényeket tártak fel, amelyek megerősítik a Júdában uralkodó Jósíjáhú király és az egyiptomi Nekó fáraó közötti csatát, amelyet a bibliai Góg és Magóg harcával azonosítanak. Az „Armageddon” lelőhelyen feltárt cserepek bizonyítékul szolgálhatnak az i. e. VII. században a térségben zajlott csatára, azok alapján ugyanis az egyiptomi katonák valóban a Bibliában megjelölt időben és helyen jártak. A Meggidó melletti dombokon vívott csata a har (héberül hegy, domb) és a Meggido helységnév egybemosásával vált számos nyelven Armagedonná.
„A helyet egyiptomi erődítménnyé változtatták az időszámításunk előtti VII. század végén, s ezt már régóta gyanították, főként a Királyok könyvében található bibliai szöveg alapján – mondta Aszaf Kleiman, a témakör szakértője. „Megiddo az egyetlen helyszín Izraelben és a szomszédos országokban, amelyet a Biblia és az ókori Közel-Kelet minden nagy feljegyzése megemlít” – közölte az ásatásokat vezető Jiszráel Finkelstein, a Haifai Egyetem régészprofesszora vázolva az i. e. 609-ben történt esemény korabeli jelentőségét.
A Biblia szerint amikor az istenfélő Jósíjáhú király trónra emelkedett, több évszázados bálványimádás és bűnös életvitel után visszavezette Izrael népét az igaz útra. Erőfeszítései azonban nem csillapították le Isten haragját, és Nekó egyiptomi fáraó megölte, amikor az asszírok ellen vonulva szembeszállt vele Megiddóban. Egy évszázaddal korábban az asszírok lerombolták Izrael földjének két részre szakadt északi királyságát, noha ekkor még a déli Júda fennmaradt egészen az i. e. 597-es babiloni fogságig.
Az egyiptomi cserepek mellett jelentős mennyiségű Kelet-Görögországból származó edénymaradványt is feltártak, amelyek a szénizotópos kormeghatározás alapján i. e. 630 és 610 között kerülhettek Megiddóba, ami görög zsoldosok jelenlétére utalhat, akik Jósíjáhú ellen harcoltak.
„Görög és asszír forrásokból is tudunk ilyen zsoldosokról az akkori Egyiptom szolgálatában” – hangsúlyozta Finkelstein. A Bibliában számos nyom jelzi a nyugat-anatóliai Lüdia részvételét Jósíjáhú meggyilkolásában. Az egyik Góg története; sok tudós szerint Góg Gygeszre, Lüdia királyára utal, aki az asszírok szerint zsoldosokat küldött az egyiptomi seregbe. (az Ószövetségben Ezékiel könyvében szerepel Góg.)
Megiddót a XX. század eleje óta négy expedíció is feltárta, de a korábbi technológiákkal és kormeghatározásokkal nem juthattak el a jelenlegi következtetésekhez. A jelenlegi, 2016-ban indított feltárások az asszír korszak háborítatlan maradványaira leltek nagyon közel a helyszín közigazgatási negyedéhez – hangsúlyozta Kleiman.
Az X területként meghatározott ásatásokon egy i. e. VII. századból származó épületre bukkantak, amikor a Jósíjáhú és Nekó közötti csata is történt. A cserépmaradványokban gazdag házban a többi között egy júdai főzőedényt is találtak, melyet a Jeruzsálemhez közeli Moca agyagjából formáltak. Emellett több mint száz, durván megmunkált egyiptomi kerámiadarabra is bukkantak. „Másmilyen az alakjuk, és a készítésükhöz felhasznált szalma miatt egyiptomi eredetre gyanakodtunk, s ezt a tudományos elemzések igazolták. A Levante vidéken, vagyis a Földközi-tenger partjainál még sehol sem találtak ilyen jelentős mennyiségben tálaláshoz, főzéshez és tároláshoz használt edényeket, melyek ráadásul dísztelenek és rosszul égetettek voltak, s ennek alapján nem jutottak el a városok piacaira, a kereskedelembe – vélekedtek a régészek.
„Mivel a feltárt épületben bőséges bizonyítékok vannak az efféle cserepekre, és mivel a helyi lakosság valószínűleg nem döntött úgy hirtelen, hogy durva cserepeket hozat magának Egyiptomból, azt feltételeztük, hogy egy egyiptomi helyőrség részével van dolgumk, amely az asszírok visszavonulása után átvette Megiddót – mondta Kleiman Megiddó várának az északi Izrael királyságának bukása, s az egyiptomi győzelem utáni sorsát felvázolva.
Nyitókép: A meggidói ásatások során i. e. VII. századból származó épületre bukkantak, amikor a Jósíjáhú és Nekó közötti csata is lezajlott (Fotó: AFP)
